Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

3. szám - Dr. Haszpra Ottó (1928–2012) - Juhász József: Alternatív vízgazdálkodási stratégia

14 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2012. 92. ÉVF. 3. SZ. gazdákkal a szerintük várható és szükséges mezőgazdasági fordulatot, amivel a falu lakossága jólétben helyben tartható, az ország mezőgazdasága a mai tántorgásból erőssé lesz, s az ipar mellett egyik húzóágazattá alakul át. 6. Tavak, tározók 6.1. A tavak, tározók múltja és fejlődése A természetes nagy tavak mindegyike hazánkban fiatal képződmény, és jellegzetesen a sekély tavak közé tartozik. Mindegyiknek saját vízgyűjtője van, ahonnan patakok, vagy kis folyók szállítják be a lehulló csapadékot. Környező területük sík, a felesleges víz elfolyásáról minden esetben egy levezető vízfolyás gondoskodik. Természetes állapotukban ezeknek a tavaknak szélsőséges esetben méteres vízszint-ingadozásuk is lehet. A Balatonnál például az ismert legmagasabb vízszint a mai siófoki mércén 260 cm-t mutatna. A tavak szabad-vízszint emelkedése a körülöttük lévő viszonylag sík terepen hatalmas mocsaras tószegélyt eredményezett, ahol az iszap mellett tőzeget is lerakott. A tavaknak az ember azok birtokba vétele után azonnal a számára alkalmasabb, nem annyira szeszélyes formát igyekezett adni, vagyis szabályozta. A Balatont például már a rómaiak szabályozták. A Velencei tó és a Fertő tó szabályozása is több száz éve - így-úgy - de elkezdődött. Ma már ezeknek a tavaknak a vízállás különbsége csak néhány deciméter lehet. A vízállás igen kis különbségét gondosan tervezett, az időjáráshoz igazodó „menetrend" biztosítja, mind a túl magas, mind a túl alacsony vízállások elkerülését lecsapoló csatornák és tározó medencék segítségével igyekeznek megoldani A természetes tavak és az épített tározók születésük után lassabban vagy gyorsabban elkezdenek feltöltődni. Vannak tavak és tározók, amelyek ezer éve alig töltődtek fel, és vannak, amelyek létesítésük után tíz évvel már hetven százalékban feltöltődtek. A magyar természetes nagy tavak feltöltődése nem jelentős sebességű, de már a Velencei tó háború utáni újra élesztéséhez az egész üdülésre használt tórészt ki kellett kotorni, mert már a mocsarasodás igen előrehaladt állapotát mutatta, vagyis a tó már komolyan eutrofizálódott. A Balaton déli partját kőzetliszt építi fel, aminek lejtése kicsiny. Ezért az északi part kivételével vízépítési kövekkel rakták ki a partszegélyt, annak érdekében, hogy a partot a tó vízének elhabolásától megóvják, másrészt azért, hogy a kőszórás mögött a víz mindjárt néhány deciméter mély legyen. A Balaton keleti végében évszázadokig megvolt mocsaras területet az ötvenes évek elején felszántották, termőfold szerzése érdekében. Kiderült, hogy ez a mocsaras rész, a Kis-Balaton szűrte ki a Zala folyó vizéből a hordalék döntő részét, ami a Balaton keleti medencéjébe jutott akadálytalanul. A tó megmentése érdekében a Kis-Balaton helyén épített formában több lépcsőben visszaállítottak egy szűrőrendszert a helyzet normalizálására. A domb- és hegyvidéken sok olyan szabad fürdő volt, amit egy patak beduzzasztásával, vagy vizének medencébe vezetésével, állítottak elő. Ezeket az évtizedekig üzemelő strandokat sorban be kellett zárni a tápláló patakvíz elszenynyeződése miatt, esetenként gazdaságtalanná váltak 6.1. Jelen helyzet Hazánkban három nagy, országos jelentőségű természetes tó van, és egy mesterséges. A Fertő tónak ugyan csak kisebbik része esik magyar területre az egész tó területe azonban jelentős. A mesterséges tó, a Tisza tó, annak köszönheti létét, hogy az Alföld öntözése érdekében épített Kiskörei Vízlépcső bögéjében az öntözés számára tartalékolt víz az öntözés hiánya miatt, soha nem került hasznosításra, így a tározott vízből egy állandó tó, az ország harmadik nagy tava alakult ki, ami mind üdülésre, mind vízi sportolásra, mind pedig madár-rezervátum számára kiemelkedően fontos, végül a vízenergia termelés mellett az EU által előírt hajóutat is biztosítja a Tisza Kisköre-Tiszalök közötti szakaszán. A négy nagy tó mellett több, mint száz kisebb természetes és mesterséges tó van hazánkban. A természetes tavak közül számosnak gyógyvize van. Jelenleg az országos tavak karbantartását a lehető legalacsonyabb színvonalon, de még elfogadhatóan végzik az állami szervek. A kisebb tavakat helyi szervek tartják jól-rosszul karban, a tőkeerejük és a szándékaik függvényében. 6.2. A tavak, tározók stratégiája Az országos nagy természetes tavak feladata a következő évtizedekben nem változik, karbantartásuk kialakult. A stratégiai feladat a karbantartás megerősítése, rendszerességének és hatékonyságának növelése, valamint a kotrási munkák várható idejének meghatározása, és evvel egy-időben a műszaki és gazdasági felkészülés, a depónia területek egyeztetett kijelölése. A kisebb természetes tavak közül a gyógyvizűeket az országos gyógyvíz-kezelő hatóság alá kellene szervezni, annak érdekében, hogy egyrészt bevonhassuk az országos gyógyvíz hálózatba, és evvel fellendíthessük látogatottságát, másrészt a tavat és a környezetét alkalmassá tegyük országos szinten balneológiai feladatok ellátására, harmadrészt biztosítsuk a megfelelő karbantartást. A Tisza tó karbantartásának stratégiája a hazai öntözési kultúra kényszerű fejlesztése miatt középtávon már jelentősen változik aszerint, hogy visszaállítjuk-e az eredeti feladatát, az öntözés számára való víztározást, vagy megtartjuk üdülőtónak és a szükséges víztározást valahol máshol biztosítjuk. Ezt a feladatot az öntözési fejlesztés közben, a mezőgazdákkal együttműködve kell tisztázni. Kerülni kell a második országos kerettervben még elkövetett hibát, hogy a fejlesztést nem a mezőgazdák igényei alapján végezzük. A kisebb mesterséges tavakat a kezelőik saját érdekében feltehetőleg továbbra is karbantartják, de célszerű volna a szakszerű ellenőrzést biztosítani a jelenleg gyakran szokásos formai ellenőrzés helyett. Tisztázni kell a "gazdátlannak" tűnő tavak tulajdonjogát, és kényszeríteni a tó szakszerű megszüntetésére, vagy karbantartására. A kézirat beérkezett: 2011. augusztus 12-én JUHÁSZ JÓZSEF az MTA doktora, gyémánt-okleveles mérnök, ny. egyetemi tanár, a Magyar Hidrológiai Társaság és a Magyar Mérnöki Kamara tiszteleti tagja. An alternative strategy of the water management Juhász, L.