Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

3. szám - Dr. Haszpra Ottó (1928–2012) - Juhász József: Alternatív vízgazdálkodási stratégia

^UHÁS^^^ltematí^vízgazdá^^ 13 mellett a vonatkozó nemzetközi hasznosítás, általunk is elfogadott, feltételeit az előírások szerint biztosítani tudjuk. A három vízlépcső helye: Nagymaros környéke, Adony és Fájsz. Nagyobb távlatban ésszerű volna Mohács környékére is egy vízlépcsőt telepíteni, amivel a Fájsz alatti medret stabillá tehetjük, és a mohácsi kikötő vízszintingadozását lényegesen csökkenthetjük. A Tiszán Csongrádnál kell még egy vízlépcső az árvízi biztonság növelése mellett a mezőgazdasági vízellátás és az üdülési célú nagy hajózás biztosítására. A probléma az, hogy évtizedek óta nincs pénzük, ezért meztelenségünket mindenféle környezetvédelmi szlogennel igyekszünk ideig-óráig eltakarni. De sajnos minél hosszabban húzzuk az elkerülhetetlent annál többe kerül az országnak. A természetes kisvízfolyásokon (patakokon) a szabályozás döntően a helyi igények szerint történik, de mindenképpen figyelembe kell venni azok hirtelen, sokszor fél nap alatt levonuló, nagyon pusztító árvizeit. A hatalmas, de rövid idejű árvízszintek csökkentésére tározókat iktathatunk be a vízfolyás alkalmas szakaszaira. Ha az árvízszint radikális csökkentésére nincsen mód, a vízügyi stratégia ilyen esetekben gyakran az, hogy a völgy, mélyéről az árvízszint fölé telepítünk minden építményt, közlekedési utat, vezetéket, és biztonsággal szabadon hagyjuk a patak az árvízi medrét. A stratégiai terv keretében fokozatosan meg kell csinálni, a szükséges pénz fokozatos biztosításával. Néhány domb- és hegyvidéki hazai kisvízfolyás esése nagyobb, mint ami mellett a vízfolyás medrének egyensúlya megmarad. Ez estben a meder egyensúlyának biztosítása érdekében gondoskodni kell a mozgási energia csökkentéséről fenéklépcsők, vagy duzzasztómű megépítésével. Végül a kis- közép- és hosszú-távú tervbe egyaránt be kell venni a meglévő és a következőkben létesítendő folyószabályozási művek folyamatos karbantartásának és időnkénti nagy-javításának költségeit is. Ma sajnos gyakran előfordul, hogy a megépített folyószabályozási művek fenntartásáról senki nem gondoskodik, s azok fokozatosan tönkremennek. A folyószabályozás stratégiai tervét a fentiek szerint végrehajtva megoldjuk a víz szabályozott mozgását a vízfolyás vízhozamának teljes tartományában, és, ha az adott vízfolyás vizét hasznosítani akarjuk, a szabályozás erre is lehetőséget ad. A „rezervátumok" kialakításával pedig a jelenlegi élő környezet kimerevítését is megoldjuk. A rezervátumok szakszerű kezelése esetenként még azt is lehetővé teszik, hogy a régebbi biocönózisok egy részét is újra kialakítsuk. 5. A mesterséges áramterek 5.1. A jelen helyzet A vízszállítás érdekében nagyon sok és sokféle mesterséges áramteret alkalmazunk. Döntően nyílt tükrű medreket és csővezetékeket. Csővezetéket használnak, például nagy-esésű vízerőmüvekben vagy hidraulikus energia tározókban ejtőcsőnek. Ez utóbbiakra hazánkban is van lehetőség. Az ejtőcsövet igen gondos, sokoldalú vizsgálat után kapott megfelelő eredmény birtokában szabad csak megvalósítani. Hazánkban gyakorlatilag mindenütt, de főleg az Alföldön mára már hatalmas csatorna-rendszerek épültek ki, részben a belvíz-levezetés, részben az öntözés és a természetes vízfolyások közötti vízátvezetés céljából. A mesterséges áramterek között, hasznosság szempontjából ma igen nagy a különbség. Míg a belvíz-rendszerek gyakran túlterheltek, így mai céljuknak nem is tudnak megfelelni, csak az átlagnál szárazabb telű és kora-tavaszi időszak esetén, addig a nagy öntözőcsatornák kihasználtsága alig néhány százalék, és ez a kihasználtság sem öntözési célú. Ennek a hatalmas különbségnek egy alapvető oka van. A belvíz-rendszer feladata ma a felszínen összegyűlő csapadék meghatározott, rövid idejű elvezetése, vagyis az igényt a természet adja meg. Az öntözőrendszerek kihasználtságának feltétele az, hogy a mezőgazdaság igényelje az öntözővizet. A nagy öntözőrendszerek építésénél az volt a feltételezés, hogy a mezőgazdaság az európaihoz hasonlóan fokozatosan fejlődik, és ennek kapcsán az öntözhető területek 70 -80 %-án hazánkban is öntözni fognak. A valóság azonban az, hogy a mezőgazdaság semmit nem lépett előre a külterjes gazdálkodás belterjessé tétele felé. Ma is a lét-nemlét határán tengeti életét, döntően az állami támogatásra támaszkodva, és a vidéki lakosság csak kis hányadát foglalkoztatva, míg a többi nyomorban tengeti életét. Ennek következtében még az öntöző főcsatornák karbantartása is teljesen hiányzik. Az élővizek közötti átvezető csatornák ma is betöltik feladatukat. A Duna-Tisza közötti vízátvezető csatorna hiánya a várható éghajlat-változás kedvezőtlen Tisza-völgyi hatásának elhárítására nagyon hiányzik. 5.2. A mesterséges áramterek kialakításának stratégiája A nyílt tükrű mesterséges csatornát a méreteitől függően húsz-, több-száz év távlatában előre látva kell megtervezni, úgy, hogy az adott távlatban, minden előre látható szélsőséges helyzetben is maradéktalanul el tudja látni feladatát. A természetes vízfolyások már adott áramtérben (mederben) és helyen mozognak, hozamukat a természet szabja meg mindenkor, így szabályozásuk, karbantartásuk estenként nehéz. A nyílt tükrű mesterséges csatornák közül a belvíz-csatornák nagy része is legtöbbször természetes felszíni mélyedéseket követ, de azzal sokkal lazább kapcsolatban, így az attól való eltérés nem szokott problémát jelenteni. A a belvíz-levezető csatornák és az öntözővíz csatornák előre megtervezett optimális helyen készülnek, és az öntözővíz csatornák előre megtervezett vízhozamot szállítanak. Ezért a feltétlenül szükséges, rendszeres karbantartásuk előre tervezhető. Ezek közé tartoznak az általános vízszállító csatornák, öntöző csatornák, a belvíz-csatornák egy része, a vízerőművek üzemvíz-csatornái és a hajócsatornák. Mindegyik telepítése előtt részletes megfelelőségi vizsgálat szükséges, a cél feltétlenül való szem előtt-tartásával, keresve a csatorna megfelelő helyszínét, vízszintes és magassági vonalvezetését, úgy, hogy azok fenntartása minél olcsóbb és egyszerűbb legyen. Ezek a nagy vízszállító csatornák általában többcélúak, ezért a tervezésnél a többcélúságot figyelembe véve kell az optimális megoldást megkeresni. Ha az adott több célt nem nem tudjuk optimálisan összehangolni, az egy csatornát akár kettővé kell alakítani. Az Alföldön már évtizedek óta hatalmas öntözési és belvíz-mentesítési főcsatorna rendszerek vannak. Ezek az Alföld öntözése és belvíz levezetése szempontjából döntően optimális helyen vannak és vízszállító képességük is lényegében megfelel A rövid távú stratégiai feladatok során a belvíz levezető csatornák optimális helyre telepítését ellenőrizni kell. Különös figyelmet kell fordítani a korábbi vízfolyások nyomvonalát nem követő belvíz főcsatornák jelenlegi nyomvonaléra. Össze kell hangolni a belvíz-csatornák jövőbeni feladatát a belvíz-rendezés újabb lehetőségeinek, a helyben való vízvisszatartás különböző elgondolásával. Az öntözés kényszere a várható éghajlat-változás miatt hazánkban a legsürgősebben szükséges. Ennek megfelelően - a korábbi két-utas megoldás helyett - tisztázni kell a mező-