Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

2. szám - Tonkó Csilla Mária: Használt hévizek felszíni vizekbe bocsáthatóságának kritériuma

77 Használt hévizek felszíni vizekbe bocsáthatóságának kritériuma Tonkó Csilla Mária Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Környezet és Kémiai Folyamatmérnöki Tanszék, 1111. Bpest, Műegyetem rp. 3. Kivonat: A tanulmány szükségesnek látja kisebb területekre, vízgyűjtő-egységekre vonatkozó helyszíni felmérések végzését, mert meg kell róla győződni, hogy az adatok fedik-e a valóságot. De elmondhatjuk, hogy ha a kötelező hígulási arányokat egy konkrét befogadó és az abba bebocsátott csurgalékvíz valós fajlagos vezetőképességével számítjuk ki, a tényleges hígulási arányt pedig a valós vízhozamok alapján állapítjuk meg, és teljesül a kritérium, akkor a továbbiakban is bebocsátható a hévíz a befogadóba anélkül, hogy komoly változást okozna az eredeti élővilágban. Problémát még ebben az esetben is csak akkor jelenthet a hévíz, ha a befogadót olyan tevékenységekre használják, melyre külön vízminőségi előírások vonatkoznak. Például a befogadót öntözésre vagy horgászatra is használják, akkor további vizsgálatok szükségesek. Kulcsszavak: használt hévíz, felszíni befogadó, Víz Keretirányelv (VK1), hévíz (termál)-kút-befogadó párok, bebocsáthatósági kritérium Hazánk geotermikus adottságai igen kedvezőek. Jelentős készletekkel rendelkezünk, melyek hasznosítása virágzó múlttal, törvények általi nehézségekkel terhelt jelennel és ezernyi lehetőséget kecsegtető jövővel jellemezhető. A felszíni, a felszín alatti vizek és a talaj mennyiségi és minőségi védelme érdekében törekedni kell a nagymennyiségű termál csurgalékvizek környezetkímélő elhelyezésére. Ha megoldottá válik a használt vizek elhelyezése - mind környezetvédelmi, mind pedig jogszabályi szempontból - és az energiát szállító víz pótlása is biztosított, a legígéretesebb megújuló energiaforrásnak bizonyul Magyarországon a hévíz. A kérdés az, hogy valóban olyan súlyos következményekkel jár-e a hévizek felszíni befogadókba történő bevezetése, mint amilyen súlyos jogi szabályozás vonatkozik rájuk

1. Ebből kifolyólag e munka célja volt olyan kritériumrendszer felállítása, melynek betartásával engedélyezhető a használt hévizek felszíni vizekben történő elhelyezése. A használt hévíz sorsa a környezetben A használt hévíz elhelyezésének jelenleg ismert változatai a következők: legritkábban alkalmazott a felszín alatti vízkészletbe történő közvetlen bevezetés, azaz a visszasajtolás. Ezután legtöbbször az időszakos vízfolyásba vezetést választják, mely gyakran elszikkasztást eredményez, végül pedig a leggyakoribb megoldás a felszíni befogadóba vezetés közvetlenül, vagy közcsatorna hálózaton keresztül. A keveredés hatása a befogadóra A felszíni befogadóba vezetés környezetvédelmi, vízminőség-védelmi hatásai egyrészt hőterhelésben, másrészt ásványianyag-terhelésben („só- és hő-szennyezések") jelentkeznek.

2 Ezenkívül számolni kell a hévizek mikroszenynyező tartalmával és mérgezőanyag (pl. Ba, F, As, B) koncentrációjával. Mindezek hatására fajösszetétel-változás alakulhat ki a felszíni víztestekben. A felszíni vizekbe bebocsátott hévíz hatása annál nagyobb, minél kisebb arányban hígul fel. Ezen kívül a hatás függ még a vízfolyás érzékenységétől és típusától. így annak megállapításához, hogy az egyes befogadókba mekkora hígulás esetén történhet hévíz bevezetés, ismerni kell a befogadók VKI szerint megadott típusát és a típuson belüli osztályokhoz tartozó határértékeket, melyeket az 1. táblázat tartalmaz.

3 A hévizek felszíni vizekre gyakorolt hatásainak tanulmányozásánál a hévíz-kutak vízminőségi adataival

4 dolgoztunk, nem pedig a befogadóba bebocsátott használtvíz paramétereivel. Ez azzal indokolható, hogy a bevezetett vizek minőségére nincsenek mérési adatok és nem okoz jelentős hibát, ha a kutakból kitermelt vizek adatait használjuk fel, hiszen ezek minősége környezetkárosító tulajdonságait tekintve nem különbözik számottevően a technológiai hasznosításból kikerült vizek minőségétől. A rendelkezésünkre álló hévíz-kutakra vonatkozó adatok egységesítése után Arc View 3.2* programban az egész ország területére nézve térképen ábrázoltam a hévíz-kutakat, a felszíni vízfolyásokat, és azok vízgyűjtő területeit (1. ábra).. 1. táblázat: Típusonkénti fajlagos vezetőképesség határértékek Tí pus Kiváló-jó fajlagos vezetőképesség határértéke 25 °C-on |nS/cm| Jó-közepes fajlagos vezetőképesség határértéke 25 °C-on lnS/cm] 1 300 500 2 300 500 3 600 900 4 300 500 5 600 900 6 500 700 7 500 700 8 300 500 9 600 900 10 500 700 11 700 1000 12 700 1000 13 600 900 14 600 900 15 700 1000 16 800 1200 17 800 1200 18 700 1000 19 600 900 20 600 900 21 700 1000 22 700 1000 23 500 700 24 500 700 25 500 700 EOV-koordináták alapján megállapítottam, hogy melyik kút, melyik vízfolyás vízgyűjtő-területén helyezkedik el és táblázatba gyűjtöttem az egy-egy hévíz-kúthoz tartozó vízfolyást. Nem biztos, hogy valóban az a felszíni vízfolyás a befogadója a hévíz-kút vizének, melynek a vízgyűjtőjén helyezkedik el, de tényleges vizsgálat hiányában ez a feltételezés közelíti meg legjobban a valóságot. Ezenkívül fontos megjegyezni, hogy egy befogadóba több hévíz-kút használtvize is bekerül - melyet majd figyelembe kell venni a számításoknál -, így hazánkban összesen 232 darab befogadót érint hévíz-terhelés, de közülük az állóvizek száma csekély, mindössze 21. Vizsgálataim a későbbiekben ezekre nem terjedtek ki. Hévizek felszíni befogadókba bocsáthatóságának kritériuma Csak akkora mennyiségű hévizet lehet bebocsátani az egyes befogadókba, melynek hatására a befogadó vízminősége nem romlik annyit, hogy rosszabb vízminőségi osztályba sorolják át. Ha a legfőbb problémát okozó sótartalmon kívül nincs egyéb jelentős környezetkárosító komponense a hévíznek, akkor ez azt jelenti, hogy a hévíznek annyira fel kell hígulnia a bebocsátást követően, hogy ne növekedjen meg oly mértékben a felszíni vízfolyás fajlagos