Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)
2. szám - Tonkó Csilla Mária: Használt hévizek felszíni vizekbe bocsáthatóságának kritériuma
78 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2012. 92. ÉVF. 2. SZ. vezetőképessége, hogy eredeti vízminőségi osztályánál rosszabb vízminőségi osztályba kerüljön. Azért a fajlagos vezetőképességet kell mérvadónak tekinteni, mert az szoros összefüggést mutat a vizek összes sótartalmával, mely a legtöbb gondot okozza a befogadóban, viszont összes sótartalmat mind a kutak, mind pedig a befogadók esetén igen kevés esetben mértek. Ezzel szemben fajlagos vezetőképességi értékek a befogadók 5 és a kutak többségénél is rendelkezésünkre állnak. Tehát például, ha a vízfolyás a VKI által meghatározott 5 osztályos minősítési skálán kiváló állapotú, akkor a bevezetésből eredő koncentrációnövekedés pontoség lehet. A megengedhető terhelést pedig e növekmény és a befogadó vízhozam szorzatából kapjuk. Természetesen, ha a befogadó kiinduló állapotában valahol a kiváló - jó állapot között helyezkedik el, a tartalék kisebb. Ha pedig a befogadó már kihasználta ezt a tartalékot, a jó állapotot kiindulási állapotában sem éri el, a tartalék zérus, a befogadóba többletterhelés nem ereszthető. A bebocsáthatósági kritériumnak megfelelően a befogadókra típusonként külön-külön kötelező hígulási arány határozható meg. Kötelező hígulási aránynak azt az arányt nevezzük, melynek betartásával teljesülhet a fenti kritérium. san a jó/közepes és a kiváló/jó közötti koncentráció különb1. ábra: Magyarországi hévíz-kutak, 2. táblázat: A kötelező hígulási arány számítása TíMegengedett fajlagos vezetőKötelező pus képesség-változás [iiS/cm| hígulási arány 1 200 13 2 200 13 3 300 7 4 200 13 5 300 7 6 200 12 7 200 12 8 200 13 9 300 7 10 200 12 11 300 7 12 300 7 13 300 7 14 300 7 15 300 7 16 400 5 17 400 5 18 300 7 19 300 7 20 300 7 21 300 7 22 300 7 23 200 12 24 200 12 25 200 12 Iszíni víztestek és vízgyűjtő területeik A kötelező hígulási arány számításának menete A típusokon belüli vízminőségi osztályoknál csak a kiváló-jó / jó-közepes osztályhatárok vannak meghatározva, így a számításnál használt képletbe ezt a két határértéket kell behelyettesíteni. A hévizek fajlagos vezetőképességénél pedig az összes kút 25 °C-on mért fajlagos vezetőképességéből számított átlag fajlagos vezetőképességi értéket kell alapul venni. Ez az érték 2000 pS/cm körüli, de a biztonság kedvéért 3000 |iS/cm-nek érdemes venni a hévizek fajlagos vezetőképességét. Pontosítaná a meghatározást, ha minden egyes befogadó esetén a ténylegesen bocsátott hévíz valós fajlagos vezetőképességével számolnánk, de jelen tanulmány keretein belül csak az elv meghatározására és közelítő számítások végzésére volt lehetőség. Számszerűsítve, a felszíni befogadókat (típusonként csoportosítva) a következő mértékben érinti hévíz-terhelés. A számításnál a következő keveredési képlet használandó: K (Qbefogadó * tCbefogado^ QhévÍ2 * ^hévíz) / (QbefogadóQhévú), K - keveredés utáni fajlagos vezetőképesség [pS/cm], mely jelen esetben a jó-közepes osztályhatárhoz tartozó fajlagos vezetőképesség értékét jelenti, KWogadó - befogadó fajlagos vezetőképessége 25 °C-on [pS/cm], mely jelen esetben a kiváló-jó osztályhatárhoz tartozó fajlagos vezetőképesség értékét jelenti,