Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

2. szám - Nagy László: Hajósüllyesztés a gátszakadás bezárására

MACH^^Hajc^üll^eszté^^í^^ 57 kor már elérte az ötvenezret. Családok rekednek a tanyavi­lágban a víz ölelésében Csallóközaranyos, Ekei és Bogyarét térségében. Sokan abban a reményben maradtak otthon, hogy nem éri el őket a víz. Sok helyütt háztetőkről, padlás­ról, gyümölcsfákról mentették csónakokkal, helikopterekkel az embereket. A betört víz nagy része a Vágduna felé tartott. Aszódnál a lefolyás lehetséges volt, mert a Kisdunát a Dunától elvá­lasztó beeresztő zsilip az egész árvíz alatt zárva volt, s így a vízszintek Aszódnál a Vágduna alacsonyabb szintjéhez iga­zodtak. Tekintettel a csicsói gátszakadásnál és az elöntött terület alsó részén levő vízszintek különbségére, nagyon sürgős lett volna a töltésszakadás mielőbbi elzárása. Az el­zárást azonban kezdetben nagyon megnehezítette a nagy vízszint-különbség (3,5-3,8 m), továbbá az, hogy a gátsza­kadás helye a hullámtéren levő sűrű erdő miatt a víz felől, és az elöntés miatt a mentett oldal felől is nehezen volt megközelíthető. Hajókat, a fák miatt, a helyszínre vinni nem lehetett, a töltés teteje az esőzések miatt nehéz jármü­vek részére járhatatlan volt. Erdőt kellett tehát előbb irtani, és a töltés tetejét, valamint padkáját 3,5 km hosszban vasbe­ton lapokkal burkolni. Az előtéri erdőből 1130 m hosszú 20 m széles sávot kellett eltávolítani víz alatti robbantással. Hajókikötőket kellett létesíteni Szap, Keszi és Csicsó közsé­geknél a Dévényből hajón érkező terméskő kirakásához, és kirakó darukat is kellett a helyszínre vinni, stb. A fáktól megtisztított hullámtéren a vízfolyás (és a rob­bantás) néhol 15 m-es gödröket mélyített ki. Itt záró-töltést építeni már nem lett volna célszerű és gazdaságos, ezért az elzárás tervezett nyomvonalát meg kellett változtatni. A kő­hányással tervezett elzárás helyett először 7 uszályt süly­lyesztettek el a hullámtéren, amelyek a víz irányát a folyó felé terelték. Ezek védelme alatt földeszsákokból és teher­autókon Dévényből szállított nagyméretű terméskövekből sikerült 671 m hosszú előtéri körtöltést építeni, és ezzel a mentett oldalra a befolyást lényegében elzárni. A kövekből és elsüllyesztett uszályokból álló elzárás július 5-én, azaz a gátszakadás utáni 18. napon készült el, akkor, amikor a csi­csói mércén a vízállás 115,17 m-ről 112,17 m-re szállt le, s 3. kép. Az elsüllyesztett uszályok csicsói gátszakadás előterében manapság Ezzel az elzárással azonban a víz további befolyását tel­jesen megakadályozni nem lehetett, mert a kövek közötti hézagokon még mindig mintegy 20 m 3/s víz jutott be a terü­letre. Miután esetleges dunai vízállás emelkedéskor a víz­mennyiség további növekedésével kellett számolni, szüksé­ges volt a kövek közötti hézagokat mintegy 7200 m 3 földdel tömíteni és a töltést kissé megemelni. A teljes hullámtéri körtöltéshez összesen 1300 teherautó kőre, 190000 kavics­csal töltött zsákra, 9 uszályra és egyéb anyagra volt szük­ség. A gépi felszerelés 600 különféle gépjárműből, gépből, valamint 1500-1800 főnyi kiszolgáló személyzetből állott. (Gyalokay, Szolgai 1966) Sajnos a hajósüllyesztés részleteiről nem rendelkezünk információkkal, hogyan kormányozták a helyére a hajókat, hogyan süllyesztették el az uszályokat, stb. Péch József: Gátvédelem Péch József 1891-ben megjelent Gátvédelem című köny­vének 58 §-aban írt a hajósüllyesztésről. A hajósülylyesztést a fenék biztosítására, a kopolyaképződés elkerülésére java­solta, nem a gátszakadás megnyílásának betömésére: „Ha van a közelben e célra föláldozható hajó vagy dereglye, és nagy érték megmentéséről van szó, akkor elsüllyesztett hajóval vagy dereglyével is meg lehet kísérelni a szakadás fenekének elmosás elleni biztosítását. ... Azon kívül, hogy a közelben feláldozható hajó van-e, meg kell vizsgálni, hogy a hajó értéke arányos-e a várható kárral? Péch szerint a dereglyesüllyesztésnél a következőkre kell különösképpen ügyelni: „a dereglye teste, ha csak lehetséges, nagyobb legyen, mint az elzá­randó szakadás szélessége, mert különben a mellette maradó fedetlen hézagon még nagyobb erővel rohan át a víz és még inkább alámossa a szakadás fenekét és fedetlenül maradt oldalait. Ha a dereglye nem elegendő, akkor két dereglyét is süllyeszthetünk el, de amennyire lehet egyszerre és úgy, hogy a dereglyék jó szorosan megfeküdjék a szakadás két oldalát és inkább közöttük maradjon egy csekélyebb hézag, amit utólag könnyebb lesz eldugni, mintha az a hé­zag a szakadás szélén maradna. A dereglye-süllyesztésnél a fő gondunknak arra kell lenni, hogy a dereglye azon a helyen süllyedjen el, ahol arra szükség van. Tehát a de­reglyét előbb erős kötelekkel közelben levő élő fákhoz, - ha nincsenek ilyenek - vagy földre eresztett vas horgonyokhoz kell kötni, és azután lassan ereszteni oda, ahol el akaijuk süllyeszteni. Ide érkezvén lyukakat furatunk a dereglye fenekébe és a bebugyogó vízzel hagyjuk lassan víz alá süllyedni, de előbb a dereglyét elegendő földes zsákkal megterhel­jük, hogy egészen a szakadás fenekére süllyedjen. A lesüllyesztés után a legnagyobb figyelemmel kíséijük, hogy mi történik a dereglye körül, és ahol alámosást veszünk észre, azt iparko­dunk azonnal eltömni földes zsákoknak, vagy töltött rőzsekévéknek az odadobálásával. De egyszersmind azon vagyunk, hogy a dereglyék te­tejében elegendő magas töltést rögtönözzünk szintén a földes zsákok­ból vagy töltött rőzsekévékből a víz átrohanásának az elfogására." A Péch József által megfogalmazott szempontok a gát­szakadás elzárására csak általános javaslatként kezelhetők. Valószínűleg ha több dereglyesüllyesztés lett volna abban az időben, akkor a leírás is részletesebb lett volna. Külföldi tapasztalatok 1953-ban, mint a vízügyben közismert, az Északi-tengeri hullámok áttörték a Hollandiát védő tengerparti müveket. A víz betört a holland mélyföldre elöntött 140000 ha területet, átszakadt mintegy 140 egyéb árvízvédelmi gát. Sajnálatos módon ez az árvíz 1836 halálos áldozattal járt. Ekkor történt az a hajósüllyesztés, melyet fénykép is megörökít (4. kép) A következő gátszakadás elzárást Kiers Gerrit, Magyaror­szágon élő holland kollégánk segítségével ismerhetjük meg: „Február l-jén korán reggel a tenger egyre nagyobb területeket ön­tött el Hollandia nyugati és déli részében. Rotterdamtól nem messze két helyszínen szakadt át a gát a "Hollandse Ussel" mellett. A tengervíz el­öntése északra indult és komoly veszélyben voltak a "Zuid-Holland" városok: Dordrecht, Rotterdam, Leiden, Delft, Gouda, Den Haag. Je­lenleg ezen a területen 3 millió ember él. A nagyon viharos időben, kora reggel, Groenedijk gátszakadásnál ("Nieuwekerk aan de Ussel") a polgármester megtalálta a megfelelő megoldást a gátszakadás elzárására, amikor észrevett egy ott kikötött folyami hajót. Megparancsolta a hajó kapitányának, hogy vezesse be a hajót a gátszakadásba. A kapitány erre először nem volt hajlandó, de kis rábeszélésre mégis megtette, azonban nagyon félt, hogy ő maga is odavész. Bevágta a hajó orrát a töltésbe úgy, hogy a kiömlő víz az ere-

Next

/
Oldalképek
Tartalom