Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

1. szám - Koris Kálmán: Egy „elveszett” árvíz és a hidrológiai mérőgyakorlat (A Török-Morgó patak 1999-i árvize)

13 Egy „elveszett" árvíz, és a hidrológiai mérőgyakorlat. (A Török-Morgó patak 1999. júniusi árvize.) Kőris Kálmán Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék, 1111. Budapest, Műegyetem rkp. 3. Kivonat: A Budapesti Műszaki Egyetem és jogelődjei 1894-től tartanak mérőgyakorlatot az épitőmérnök hallgatóknak a Duna mellett. Korábban Nagymaroson végeztek, jelenleg Gödön végeznek méréseket a hallgatók, gyakorolván a legfontosabb hidrometriai müveleteket. 1999-ben a Török-Morgó patakon közvetlenül a mérőgyakorlat előtt az addig észlelt legnagyobb árvíz vonult le. Ennek rekonstrukcióját részben az egyik hallgatói csoport felmérése vezette be. A tanulmány bemutatja az árvíz főbb jellemzőinek meghatározását az utólag rögzített árvíznyomok alapján. Kulcsszavak: hidrológiai mérőgyakorlat, árvíz leírása, rekonstrukciója, 1999. évi árvizek. Előzmények. A tanulmány címe talányos, ezért azt szükséges megmagyarázni. A mérőgyakorlattal lehet kezdeni a történetet. A Budapesti Műszaki Egyetem évente rendszeresen tart hidrológiai mérőgyakorlatokat. A mérőgyakorlatok rendszerének kialakulását az alábbiakban részletesen leírjuk. Ezek a gyakorlatok egy állandó bázisról (állandó mérőtelepről) indulnak, a Dunán, a Török-Morgó patakon, a Szentendrei szigeten és a mérőtelep környékén zajlanak. A hallgatók egy oktató vezetésével 4-6 fős csoportokban végzik a méréseket. Ehhez az oktatási helyzethez kapcsolódik a legmarkánsabb csapadék-lefolyás kapcsolat, a nagycsapadék hatására levonuló árvíz kisvízfolyásokon, jelen esetben a TörökMorgó patakon. (A Börzsöny hegységben folyó patak neve egyes térképeken Török patak, másokon Morgó patak.) A patakon 1999. júniusában hatalmas árvíz vonult le. A mérőgyakorlat május végétől július elejéig tartott abban az évben. A több, különböző szakos hallgatóknak májusban és június elején nem tartottunk gyakorlatot a - most már így nevezzük a továbbiakban - Morgó patakon, mert a vízhozamok igen nagyok voltak a hallgatói mérésekhez. Csak a mérőgyakorlat vége felé nyílt lehetőség mérésekre, de akkor is csak árvíz-nyomokat rögzíthettünk, és utólagos árvízi felvételeket végezhettünk. S a címben lévő talány oka, hogy a mérési felvételek, hallgatói jegyzőkönyvek egy költözéskor elvesztek. 11 évvel később, egy rendezés során - ahogy az lenni szokott - a jegyzőkönyv dosszié váratlanul előkerült. Ezzel lehetőség nyílt az „elveszett" árvíz rekonstrukciójára. A jegyzőkönyvekben szereplő mérési eredmények alapján - hidraulikai módszerekkel - becsültük a levonuló árvízhozamokat különböző szelvényekben, melyekből közelítő árvízi hossz-szelvényt állítottunk össze. Az adatokat felhasználtuk az 1999. év árvizeinek jellemzéséhez is. A hidrológiai mérőgyakorlatok története. A Műegyetem elődje az Institutum Geometricum először 1842-ben tartott folyami mérőgyakorlatot a Dunán és az Ipolyon. Ezeket a gyakorlatokat az egyetem olyan hasznosnak és fontosnak tartotta, hogy azokat rendszeresen megrendezték. A hidrológiai tananyag természetbeni gyakorlását jelentő hidrometriai mérőgyakorlatok kifejlesztése nemzetközi viszonylatban is iránymutatónak mondható. A folyami gyakorlatok már csaknem 170 éve kezdődtek meg, s mint említettük elsőként a Dunán indultak a mérőgyakorlatok 1842-ben, amint arról Garzó I.. múlt századi naplója, valamint Fodor F. írása is tájékoztat minket. A gyakorlatokat a Dunán több helyen is tartották (Vácott, Óbudán, Nagytéténynél, stb.), sőt miután Petzelt J. egyetemi tanár azon a nézeten volt, hogy a kisebb folyókon többet tanulhat az ifjúság, 1847-ben az Ipolyra vitte hallgatóit. Az Institutum Geometrikum utódjánál a József Műegyetemen 1883-tól végezték e méréseket a Dunán Szobnál. 1894-ben kezdődtek a rendszeres, állandó mérőgyakorlatok a Dunán Nagymarosnál, mivel előtte a Műegyetem megvette a későbbi nagymarosi mérőtelep telkét és épületeit a Duna partján, ezzel állandó helyszínen, az oktató-személyzetnek és a hallgatóknak megfelelő szállást is biztosítva folyhatott a munka. Az állandó mérőtelep létesítésének gondolata és megvalósítása Klimm Mihály nyilvános, rendes tanár nevéhez fűződik, aki első tanszékvezetője volt az 1878-ban alakult Vízépítési Tanszéknek. Tudomásunk szerint így ez a világ legelső, és természetesen a legrégebbi állandó hidrometriai mérőtelepe. A mérőtelep létesítéséről König Gyula rektor tanévnyitó beszédében 1893. október. 11-én a következőket mondta: "A József Műegyetem már 10 év óta tartozik ama most is ritka műegyetemek sorába, amelyeken az elméleti oktatás kiegészítésére a hallgatókkal rendszeres vízmérési gyakorlatokat tartanak, hogy így a fiatal mérnök, midőn a gyakorlatba kilép, a hazánkban kettős fontosságú vízi munkálatok terén már tájékozott és hasznavehető munkás lehessen. Tíz éven keresztül tartjuk már ezeket a gyakorlatokat a Dunán (Szobon). Tíz éven keresztül kellett saját telek és hajók hiányában ide-oda hurczolkodni, a szerszámokat, műszereket és hallgatókat jóformán a szabad ég alatt tartani, míg a hely színéhez kötött vezető tanár úr és a segédszemélyzet a szabad égnél nem sokkal több védelmet nyújtó, ideiglenes sátrakban talált lakást és olyan existencziát, mely valóban csak fokozott kötelességtudással és buzgósággal volt elviselhető. Elvégre lejárt a nyomorgás korszaka; most már saját telkünk és saját házunk van NagyMaroson a Duna partján. Ott födél alatt lesz a vízi munkálatokhoz szükséges nagyszámú fölszerelés, ott menedéket talál a hallgatóság, a tanszemélyzet, hajósnép és az állandó őr, ki eddig a legszigorúbb télen is egy rozzant fabódéban volt kénytelen fagyoskodni. A telek az épületekkel együtt mintegy 10000forintból került ki." A fenti beszédidézetből is kiderül, hogy az egyetem vezetői (akár vízépítők, akár nem) központi megnyilatkozásaikkal erőteljesen támogatták az erdő-, mező- és a vízgazdálkodás kérdéseit. A rektori székfoglalókban, tanévnyitókban, illetve tanévvégi beszámolókban gyakran szerepeltek kiemelten ilyen természetű kérdések. Az oktatók számos módon támogatták a mérőgyakorlatot. Közülük is kiemelkedik Németh Endre professzor (az akkori I. sz. Vízépítéstani később Vízgazdálkodási Tanszék vezetője és a mérőgyakorlatok irányítója), aki Nagymaroson a mérőgyakorlattal szomszédos ingatlanát ingyen az egyetemnek ajándékozta, hogy a gyakorlati oktatás méltóbb körülmények között folyjon. A mérőgyakorlatok irányítását később Bozóki-Szeszich Károly adjunktus vette át, aki a gyakorlatok fejlesztéséhez jelentősen hozzájárult. 1964-től Winter János tanársegéd, később adjunktus szervezte és irányította a mérőgyakorlatokat a következő 25 évben, 1989- ig. Ő vezette be a mai napig is kitűnően működő „forgószínpad"-szerű gyakorlati oktatást. Ez a hatékony módszer a nagy létszámú hallgatócsoportok