Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)
2. szám - Szigyártó Zoltán: A Kiskörei-tározó hatása az árhullámok ellapulására
30 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2012. 92. ÉVF. 2. SZ. elvégzéséhez. Pontosabban fogalmazva: ez a tározó-térfogat megfelelően alátámasztja azt, hogy célratörő mérnöki munkával (vagyis a szükséges hidrológiai, hidraulikai és matematikai statisztikai számítások gondos elvégzésével) ellenőrizzék, hogy ezzel a három tározóval az utánuk levő Tisza-szakaszon az 1 %-os árvízszintet le lehet-e szállítani a mértékadó árvízszint magasságára. Továbbá ennek az ellenőrzésnek az eredményétől függetlenül elkerülhetetlen, hogy meghatározzák a tározóteret feltöltő vízbevezető műtárgyaknak a szükséges (tehát a tározótérfogat nagyságával összhangban levő) vízszállító-képességét. Mint ahogy elkerülhetetlen az is, hogy meghatározzák ezeknek a tározóknak az üzemeltetési rendjét, s ezzel kapcsolatban a három tározó együttműködésének a módját. Kiegészítő gondolatok A szóban forgó három tározó most előirányzott vizsgálatával kapcsolatban két kérdéskörről kell még szólnunk: a továbbfejlesztett Vásárhelyi-terv előirányzott munkálatainak az ésszerű sorrendjéről és az árvizi tározók tervezése során alkalmazott módszerekről. * * * Ami a továbbfejlesztett Vásárhelyi-tervben előirányzott munkálatokat illeti, ezek három irányt ölelnek fel: Rendezni kell az árvízi medret. A korábbi előirányzatnak megfelelően be kell fejezni az árvédelmi töltések kiépítését. Továbbá a rendezett meder vízszállító-képességének és az előirányzott méretekkel kiépített árvédelmi töltések magasságának figyelembe vételével, a szükséges helyekre és megfelelő méretekkel ki kell építeni az új árvizi tározókat. Ezek közül, minden kétséget kizárólag, a legsürgősebb az árvízi medrek rendezése, s a rendezett meder karbantartása. Ugyanis ez az, ami (a meder geometriai adottságaival együtt) meghatározza a meder vízszállító-képességét. így meghatározza a kialakuló nagyvízi tetőzések magasságát, a kiépített árvédelmi gátak védőképességét, következésképen az új árvizi tározók szükséges helyét és méretét is. A nagyvízi meder rendezése és karbantartása azonban más miatt is fontos. Azért, mert a két töltés között, a hullámtéren {az Alföld hajdani legelőterületein) megtelepedett és pár évtizeddel ezelőtt erős burjánzásnak indult növényzet a nagyvízi meder vízszállító-képességét fokról-fokra oly mértékben csökkenti, hogy ezzel a hatással sem a gátak megemelése, sem pedig új árvízi tározók létesítése lépést tartani nem tud\ Az pedig nagyon jó lenne, ha erre a tényre az illetékesek nem csak egy igen nagy területeket elöntő, tragikus következményekkel járó Tisza-völgyi árvíz döbbentené rá\ Egyébként a hullámterek rendezését valószínűleg nem csak az gátolja, hogy „nincs rá pénz". Ezt gátolja az is, hogy ez — mint az elvégzett és az illetékes minisztériumi főosztályvezetővel egyeztetet feltáró munkából kiderült (Szigyártó-Rátky 2010/b) — nagysága szempontjából hazánkban eddig példa nélkül álló, igen sok helyszíni bejárást igénylő, rendkívül babrás munka. Ez tehát nem olyan, mint mondjuk az árvizi tározók gátjainak vagy a vízbevezető műtárgyainak az esete, ahol a rutinszerűen elvégezhető feltárómunkát követően a tervezés (a mai számítástechnika mellett) a „célszerűk" átmásolásával, majd átalakításával gyorsan, viszonylag kis költséggel megoldható. Emellett pedig bőven van tapasztalat a kiviteli munka elvégzésével kapcsolatban is. Nem beszélve arról, hogy a mederrendezés befejezése után a már rendezett szakaszokon a laikusok (s így a politikusok) számára sincs sok mutogatnivaló. Végül nem lehet eléggé hangsúlyozni azt, hogy hajdanában ezeket a gátak közötti hullámtereket kizárólag az árhullámok levezetésére hozták létre. Manapság pedig (néhány esettől eltekintve) a nagy gondot az ezeken a területeken idővel gyökeret verő és a rendelkezésére álló élettér teljes elfoglalására törekvő, az árhullámok levonulását pedig mindinkább jelentősen akadályozó növényzet okozza. így ha a hullámtér rendezését nem követi a szükséges létszámú személyzettel végrehajtott évenkénti karbantartás, az elvégzett rendezés eredménye majd elég gyorsan semmibe vész... Rátérve a második kérdéskörre, azt tudjuk, hogy manapság az árvízi tározók méreteit és a vízbevezető műtárgyuk szükséges vízszállító-képességét durva ökölszabályok alkalmazásával határozzák meg. Talán abban bízva, hogy amíg az ezeket alkalmazó tervezők és az ügyben döntő illetékesek szolgálatban vannak, addig csak nem következik majd be egy olyan nagy árvíz, melynek levonulása során nagy területek kerülnek víz alá úgy, hogy közben az érintett árvizi tározók nem telnek fel. Az e téren tapasztalható felelőtlenség jellemző példája a Cigándi-Tiszakarádi árvízi tározó (Szigyártó 2008). Ennél ugyanis — az említett ökölszabályok alkalmazásának következményeként — a tározót feltöltő (vízbevezető) műtárgy vízszállító-képességét a szükséges kapacitásnak csupán 65 %-ára építették ki. Tehát mértékadó esetben a rendelkezésre álló tározó-térfogatnak is hasonló, számottevő része nem használható fel a mentett területek védelmére. Ami persze rögtön felveti azt a kérdést, hogy miért is kellett az ország rendelkezésére álló pénzügyi forrásait (így az állampolgárok adóját) ilyen nagy, ki nem használható tározótérfogat, s így (többek között) sok kilométer felesleges töltés megépítésére fordítani? Fokozza azonban a döntéshozók e téren amúgy is fennálló felelősségét, hogy ennek a tervnek a megvalósítása mellett nem figyelmetlenségből, hanem a következmények ismeretében döntöttek. Azért döntöttek így, hogy a szükségessé váló, pótlólag elvégzendő kiegészítő munkálatok és létesítmények ne hívják fel már a hozzá nem értő laikusok figyelmét is arra, hogy itt valahol hiba történt! Mindez pedig bekövetkezett azt követően, hogy a kivitelezés előtt álló terv ezen hiányosságára az illetékes miniszter figyelmét még idejében mi magunk hívtuk fel; egy olyan levélben, melyre válasz persze sohasem érkezett... Az igazi baj azonban nem az, hogy a durva ökölszabályok alkalmazása miatt a Cigándi-Tiszakarádi árvizi tározó feladatát számottevő mértékben betölteni nem tudja. A nagy baj ott van, hogy ezeket a durva ökölszabályokat azóta is, a többi tározónál is, folyamatosan alkalmazzák. Mivel úgy tűnik, hogy az éppen illetékes döntéshozók a mai napig nem látták át annak a következményét, hogy a mértékadó árvízszint az 1 % -os árvízszint közvetlen közelében kell, hogy legyen! Vagyis nem látták át azt, hogy a szükséges hidrológiai és hidraulikai elemzésekhez csatlakozó matematikai statisztika vizsgálatok nélkül egyszerűen lehetetlen a szükséges beavatkozásokat eredményesen megtervezni és kivitelezni! Tehát nem lehet elérni azt, hogy a tározó vagy a tározók egy csoportja után az évi legnagyobb jégmentes vízállás a mértékadó árvízszintet ismét csak átlagosan 100 évenként lépje át\ Gyakorlati megállapítások és javaslatok Legvégül a következőkben lehet összefoglalni a gyakorlat szempontjából megfontolandónak látszó gyakorlati megállapításokat és javaslatokat:
