Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)
2. szám - Szigyártó Zoltán: A Kiskörei-tározó hatása az árhullámok ellapulására
SZIGYÁRTÓ Z 29 - Megfelelő tározótérfogat bekapcsolásával ellensúlyozni kell a Kiskörei-tározó vízszinttartásának a hatására a tározótér területén bekövetkezett tározótérfogat csökkenést. - Gondoskodni kell arról, hogy a tározótér alatt a meder vízszállító-képességének a romlása ne járuljon hozzá az ottani 1 %-os árvízszint növekedéséhez. Az 1 %-os valószínűségű árvízszint csökkentésének a gyakorlati megoldása Az árvízszint csökkentésére alkalmasnak látszó tározók Az előzőekben összefoglalt tennivalók gyakorlati kivitelezésénél nyilván alkalmazkodni kell a továbbfejlesztett Vásárhelyi-terv kivitelezése során eddig elért eredményekhez. Tehát figyelembe kell venni a Kiskörei-tározó alatt kialakuló magas vízszintek csökkentése érdekében eddig elvégzett, illetve jelenleg folyó munkálatokat. E vonatkozásban pedig a mai helyzet az alábbiakban összefoglalható össze: A Kisköre alatti Tisza-szakaszon előállt igen magas tetőző vízállások csökkentésére a már elkészült árvízi tározók közül a kereken 100 millió m -es Tiszaroffí-, az építés alatt levő árvízi tározók közül pedig a kereken 100 millió m 3-es Nagykunsági- és a kereken 250 millió m 3-es Hanyi-Tiszasülyi tározót lehet felhasználni. Ezek közül a Nagykunságiközvetlenül a Kiskörei-tározóból, a duzzasztómütői nem nagy távolságra, a Hanyi-Tiszasülyi- a Tiszából, a duzzasztómű alatt néhány kilométerre, a Tiszaroffí- pedig ugyancsak a Tiszából, a duzzasztómű alatt úgy 20 km-re veheti ki a vizet. így közülük egyik sem alkalmas arra, hogy csökkentse az előállt helyzet alapvető okát, a Kiskörei-tározó felett, Tiszadorogma környékén kialakuló magas tetőző vízállásokat. Amelyre persze fel lehetett volna használnia koncepció tervben ugyan előirányzott (VITUKI 2002), de megvalósításra eddig nem került Dél-Borsodi árvízi tározót. Ennek viszont a megépítésére minden bizonnyal azért nem került sor, mert a Kiskörei-tározó alatti igen magas tetőzési szintek kialakulását nem a tározó feletti, hanem a tározó alatti árvízi meder vízszállító-képességének a csökkenésére vezették vissza. Más oldalról kétségtelen, hogy az építés alatt álló Nagykunsági árvízi tározó — megfelelő kialakítás esetén — arra feltétlenül alkalmas lesz, hogy tározóterével a szükséges mértékben megnövelje az árhullámok levezetésére, a Kisköreitározóban rendelkezésre álló tározótérfogatot. Mindezek ellenére — a jelenlegi helyzet szem előtt tartásával — arra semmiképpen sem lehet gondolni, hogy mégis csak építsék meg a Dél-Borsodi árvizi tározót. Ugyanis ennek üzembe állítása feleslegessé tenné a Kiskörei-tározó alatt már elkészült Tiszaroffí-, és az ott éppen építés alatt álló Nagykunsági- és Hanyi-Tiszasülyi árvízi tározót vagy e tározók térfogatának egy számottevő részét! Marad tehát az a megoldás, hogy a szóban forgó három (már elkészült és építés alatt álló) tározóval érjék el az előirányzott célt. Tehát a Kiskörei-tározó alatt ezekkel szállítsák le az 1 %-os árvízszintet oly mértékben, hogy legalább a Tiszaroffí árvízi tározó után a mértékadó árvízszint gyakorlatilag ismét egybeessék az 1 %-os árvízszinttel. E vonatkozásban aztán két kérdés merül fel: A Nagykunsági árvízi tározó előirányzott kereken 250 millió m 3-es tározóteréből mennyit kell felhasználni annak érdekében, hogy a magas árhullámok levonulásakor ezzel a tározótérrel ellensúlyozni lehessen a vízszinttartás következtében a Kiskörei tározó területén kiesett tározótérfogatot? A Nagykunsági árvizi tározó esetleges ezen felüli tározótere, továbbá a másik két árvizi tározó teljes térfogata elégséges-e arra, hogy e tározók célszerű üzemeltetésével a Tiszaroff utáni Tisza-szakaszon az 1 %-os árvízszintet a mértékadó árvízszint magasságára süllyesszék vissza? Az árvízszint csökkentésére felhasználható tározóterek Az előzőek szerinti két kérdés megválaszolására jelenleg rendelkezésre álló adatok birtokában a következő becslés adható: Ami a Kiskörei-tározó területéről a vízszinttartás következtében kiesett tározótérfogatot illeti, annyit tudunk, hogy ez a tározó után a tetőző vízállások átlagosan mintegy 20 cm-es emelkedését idézi elő. Gondolni kell továbbá arra is, hogy (átlagos viszonyokat alapul véve) a levonuló árhullám tetőzése a tározó felett, az ott levő széles hullámtér következtében ennél a 20 cm-nél jobban nemigen emelkedhet meg. Ha pedig a szükséges tározótérfogat becslése érdekében (és biztonságra törekedve) ezt a 20 cm-es magasságkülönbséget a Kiskörei-tározó mintegy 130 km :-ü területével összeszorozzuk, akkor végeredményül kereken 26 millió m 3-t kapunk. Ami pedig töredéke a Nagykunsági árvízi tározó tervezett, kereken 250 millió m 3-es térfogatának. Vagyis — még ha a bemutatott becslést jelentős bizonytalanság is terheli — abban egészen bizonyosak lehetünk, hogy a Nagykunsági tározó térfogata bőségesen elégséges lesz arra, hogy magas árhullámok levonulása alkalmával ellensúlyozza a Kiskörei-tározó területén a vízszinttartás következtében előálló tározótér csökkenést. Az előző megállapításból természetesen az is következik, hogy az építés alatt álló Nagykunsági tározó tervezett térfogatából (biztonsággal számolva) legalább úgy 200 millió m 3 marad arra, hogy a Hanyi-Tiszasülyi- és a Tiszaroffí tározó összesen 350 millió m 3 térfogatával együtt kiadódó 550 millió m 3 tározó-térfogattal megkíséreljék a Tiszaroffí árvízi tározó alatt kialakuló magas tetőző vízállások szükséges mértékű lecsökkentését. Tehát a szóban forgó tározó-térfogatok igénybevételével megkíséreljék annak az igénynek a kielégítését, hogy e három tározó üzembeállítását követően alattuk az 1 %-os árvízszint azonossá váljék a mértékadó árvízszinttel! Az, hogy ez a tározó-térfogat e célra elégséges lesz-e ismét csak becsülni lehet, s ez a becslés sajnos egyedül csak a Cigándi-Tiszakarádi árvízi tározó méreteinek az ellenőrzésével kapcsolatos saját vizsgálataink eredményére támaszkodhat (Szigyártó 2008). Ezek szerint ott az 1 %-os árvízszint a jelen század elején kereken mintegy 50-cm-rel meghaladta a mértékadó árvízszintet, s a tározónak a tetőző vízállások lesüllyesztésére felhasználható 85 millió m 3-es térfogata elégséges lett volna arra, hogy ezt a megemelkedett 1 %-os árvízszintet a mértékadó árvízszint magasságára leszállítsa. Figyelembe véve most már azt, hogy vizsgálataink szerint a Kisköre-alsó vízmérce-állomáson az 1 %-os árvízszint a Kiskörei-tározó üzembe állítása óta 124 cm-t emelkedett meg; azt mondhatjuk, hogyha ez a 124 cm-e emelkedés a Cigándi-Tiszakarádi árvízi tározó környezetében következett volna be, úgy ennek a mértékadó árvízszint magasságába történő lesüllyesztéséhez (durva becslésként) úgy (124: 50)x85=210 millió m 3-es tározótérre lett volna szükség. Persze a most vizsgált három árvízi tározó környezetében a vízjárás egészen bizonyosan más, mint a Cigándi-Tiszakarádi árvízi tározó által érintett Tisza-szakaszon. Az így meghatározott 210 millió m 3-es tározó-térfogatra tekintettel az azonban bizonyos, hogy a Kiskörei-tározó környezetébe beépített, illetve az ott építés alatt álló, már emiitett három árvízi tározó e célra rendelkezésre álló 550 millió m 3-es tározótérfogata feltétlenül elég nagy a megfelelő vizsgálatok