Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

2. szám - Szigyártó Zoltán: A Kiskörei-tározó hatása az árhullámok ellapulására

28 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2012. 92. ÉVF. 2. SZ. tes vízállás felhasználásával) becsülhetjük a Kisköre-alsó vízmérce-szelvény mára érvényes 1 %-os valószínűségű évi legnagyobb jégmentes vízállását is; természetesen azzal a feltétellel, hogy a szóban forgó 1%-os valószínűségű vízállást mindkét szelvényben ugyanaz az árhullám idézi elő. - Újból hangsúlyozni kell azonban azt, hogy ez a lineáris összefüggés csak az átlagos viszonyokra érvényesek. Az ellapulás lehetséges értékei (ahogy azt a 3. ábra is mutatja) a kiegyenlítő lineáris összefüggés körül szóródnak, s ennek a szórásnak az értéke a vizsgálandó 1973 utáni időszakban (a teljes ingadozási tartományt figyelembe véve) 0,234 m. Tehát ebből kiindulva, a lineáris összefüggés alapján és a tiszadorogmai 1 %-os vízszintre támaszkodva, a Kisköre-alsó állomásra meghatározott 1 %-os valószínűségi értéket (5 %os kockázattal) még ±46 cm-es hiba is terhelheti. Mindezek előrebocsátásával (és a (2) összefüggés felhasználásával) becsüljük meg azt, hogy a Kisköre-alsó állomáson az 1970-re vonatkoztatott 929 cm-es 1 %-os árvízszint (Csoma-Szigyártó 1976), az 1971 és 2001 közötti idősorra támaszkodó (és a középértékek változását figyelembe vevő) feldolgozás szerint (Szigyártó 2008, Szigyártó-Bénik 2003) miként emelkedhetett meg 1053 cm-re; figyelembe véve azt, hogy - a Kiskörei-tározó üzembe állítása után (bizonyos feltételek mellett és határok között) tartja a felvízszintjét, továbbá, hogy - Tiszadorogmán az 1970-es években meghatározott 1 %-os árvízszint az 1970-re vonatkoztatott 844 cm-ről (Csoma-Szigyártó 1976) az 1971 és 2001 közötti idősorra támaszkodó számítások szerint 887 cm-re emelkedett (Szigyártó 2008, Szigyártó-Bénik 2003). Az így előirányzott vizsgálat aztán a következő lépésekből áll: - Első lépésként a tiszadorogmai 887 cm-es vízállást át kell számítani a balti tenger szintje feletti magasságra; amelyre (a tiszadorogmai 84,08 mBf „0" pontot figyelembe véve) 92,95 mBf tengerszint feletti magasság adódik. - Ezt követően meg kell meghatározni azt, hogy a Tiszadorogmán a 887 cm-es 1 %-os árvízszinttel tetőző árhullám — átlagos viszonyok között — a Kisköre-alsó vízmérce -állomásig milyen mértékben lapul el. Ezért az x=887 cm-es független változó értéket be kell helyettesíteni a (2) összefüggésbe, s ki kell számítani az annak megfelelő függő változó értéket, melyrey=l,\7 m-es vízszintkülönbség adódik. - A tiszadorogmai vízmérce-állomásra kiszámított 92,95 mBf tengerszint feletti magasságból le kell vonni az előzőek szerint kapott 1,17 m-es vízszint-különbséget. így juthatunk tehát arra az eredményre, hogy az 1 %-os árvízszintnek a Kisköre-alsó állomásra becsülhető tengerszint feletti magassága 91,78 mBf. - Végül az így kapott tengerszint feletti magasságból már csak a Kisköre-alsó állomásra érvényes 81,32 mBf „0" pont magasságot kell kivonni, majd az így méterben kapott vízállást centiméteres értékre kell átszámítani ahhoz, hogy az erre az állomásra (az átlagos viszonyok alapul vételével) számítható 1046 cm-es 1 %-os valószínűségi értéket megkaphassuk. Az így becsült 1046 cm-es érték tehát csupán 7 cm-el tér el attól az 1053 cm-es 1%-os árvízszinttől, melyet a Kisköre-alsó állomásra — az akkor újonnan használt és a középértékek időről időre való megváltozását figyelembe vevő eljárással (Szigyártó 2008, Szigyártó-Bénik 2003) — már korábban meghatároztunk. Ehhez kapcsolódva szólni kell azonban arról is, hogy a bemutatott vizsgálat szerint az 1 %-os árvízszint (már említett) 1970-re vonatkoztatott 929 cm-es és az 1971-2001 időszak alapján meghatározott 1053 cm-es értéke közötti 124 cm-es különbségéből a Kiskörei-tározó vízszint-tartó üzemére csupán mintegy 20 cm-es emelkedés vezethető vissza. Az 1 %-os árvízszint maradék, mintegy 100 cm-es emelkedése pedig az árvízszint Tiszadorogmánál tapasztalható megemelkedése mellett esetleg arra is visszavezethető, hogy az eddiginél megbízhatóbb, új számítási eljárással kapott 1053 cm-es érték (Szigyártó 2008, Szigyártó-Bénik 2003) és az összehasonlítási alapnak elfogadott 929 cm-es érték (Csoma-Szigyártó 1976) egymástól teljesen eltérő módszerrel lett meghatározva. Végül a Kisköre-alsó vízmérce-állomásra az előzőek szerint számított két 1 %-os árvízszint 7 cm-es, tehát igen kis eltérése szükségessé tesz néhány további, kiegészítő megjegyzést is: - így mindenekelőtt azt kell hangsúlyozni, hogy mind a vizsgálat alapjaként felhasznált tiszadorogmai, mind az öszszehasonlítási alapként felhasznált Kisköre-alsó vízmérceállomásra meghatározott 1 %-os árvízszint ugyanazzal a matematikai statisztikai módszerrel lett kiszámítva (Szigyártó 2008, Szigyártó-Bénik 2003). - Hangsúlyozni kell azonban azt is, hogy bár az árhullámok ellapulására jellemző vízszintkülönbségeknek a felhasznált kiegyenlítő egyenes körüli szórása (a teljes ingadozási tartomány összes adatát figyelembe véve) 0,234 m-re adódott, ez a szórás a 3. ábra szerint a vízállás növekedésével láthatóan csökken. így például a rendelkezésre álló adatok szerint a szóban forgó szórás a 750 cm feletti tartományban nem éri el az 1 cm-t sem. Ami — a már többször említett alapkutatásunk eredményére (Szigyártó-Rátky 2010) támaszkodva — minden bizonnyal arra vezethető vissza, hogy Tiszadorogmán a magas vízállással tetőző árhullámok alakja egymáshoz mindinkább hasonlóvá válik, és az árhullámok változó tömege sem okoz már lényeges ingadozást a tetőző vízállások kialakulásánál. - Befejezésként a kétfajta vizsgálat igen közeli eredményére támaszkodva meg lehet állapítani azt is, hogy az 1 "Zoos árvízszintnek a Kisköre-alsó vízrajzi állomáson tapasztalható jelentős megemelkedése kizárólag két okra, a tározó felett az 1 %-os árvízszint megemelkedésének a hatására és a Kiskörei-tározó vízszinttartó üzemére vezethető vissza. A Kiskörei-tározó alatt az egy százalékos árvízszint csökkentésének a lehetősége A tennivalók Az előzőek szerint a Kisköre-alsó vízmérce-állomáson előálló magas tetőzési szintek — a korábbi általános vélekedéssel ellentétben — nem a Kiskörei-tározó utáni Tisza-szakasz vízszállító-képességének a csökkenésére vezethetők vissza\ Ugyanekkor az alvizi meder vízszállítóképességének csökkenése a későbbiek során mégis csak elősegítheti ezeknek a vízszinteknek a további növekedését. Következésképen a Kisköre-alsó vízmérceállomáson előállt magas 1%-os árvízszint csökkentése és az esetleges további növekedésének a megakadályozása érdekében háromféle tennivalóra lenne szükség: - Meg kell akadályozni azt, hogy a tározó felett kialakuló magas tetőző szintek befolyásolhassák a tározótér alatti 1 %-os árvízszint alakulását.