Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

1. szám - Scheuer Gyula: A hazai egyes lemez-tektonikai szerkezeti egységek karsztos hévizeinek előzetes összehasonlító nyomelem-vizsgálata

10 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2012. 92. ÉVF. 1. SZ. lyekben extrém magas nyomelemtartalmat mutattak ki. Ezek a következők: A bükki szerkezeti egységen belül a Zsóry-fürdőnél, a darnó zónához kapcsolódva Bükkszéknél, Mátraderecskénél, a közép-dunántúli szerkezeti egységhez tartozó Zalakarosnál, továbbá a felső-Ausztroalpi egységen belül Bükfürdőnél és Sárvárnál. Ennek ellentétje is tapasztalható a karsztos hévizeknél, amikor a kimutatott nyomelemtartalom alacsony vagy nagyon alacsony. Ilyenek közé tartozik többek között a szubtermális hévforrások egy része. így a bükki egységnél a hegységperemi hévforrások (Eger, Kács-Sály). A középdunántúli egységen belül az északbudai források, Csillaghegy, Római-fürdő, Óbudai Árpád Gerecsében pedig az Által-ér-völgyi források (Tata, Dunaalmás). Megállapítható, hogy a két szélsőséges nyomelemtartalom között változatos mennyiségi adottságok tapasztalhatók. Továbbá az is kimutatható, hogy az egyes lemez-tektonikai szerkezeti egységek között, valamint az egységeken belül a nyomelemek mennyiségében és eloszlásában lényegi és egyedi eltérések tapasztalhatók. így pl. az Eger és környékén hévizeken belül magas (Zsóry-furdő) és alacsony (egri-források) nyomelem-tartalmak egyaránt előfordulnak. Ilyen adottságok mutathatók ki még a Villányi szerkezeti egységen belül is, ahol a Villányi-hegység előterében fakadó források és kutak, valamint a Duna-völgyében a nagybaracskai hévíz között mint nyomelemek mennyiségében és eloszlásában egyaránt jelentős különbségek vannak. Ez azzal magyarázható, hogy ennél a szerkezeti egységnél, a Dráva és a Duna-völgyek még a felső-pleisztocén holocénban is működő aktív riftesedéses, széthúzásos lemez-tektonikai árkos besüllyedésekhez kapcsolódó karsztos hidrodinamikai rendszereknél az feláramlási pályáikon belül eltérő adottságok alakultak ki. Altalánosságban megállapítható, hogy a vizsgált karsztos hévizek myomelemeiknek mennyiségi viszonyaikban további eltérések mutathatók ki. így például a gerecsei és a budapesti hévizek nyomelemekben gazdagabbak mint a bükkaljaiak, pedig hőmérsékletük megközelítően megegyezik. Ezek az eltérések alapvetően lemeztektonikai okokkal magyarázhatók, mert valószínűleg a mélyben a köpenyből kiinduló és generált kéreglemezekre ható erőhatások, hol kompresszív kiemelkedéses, hol pedig a tágulásos-széthúzásos extenzív riftesedéses árkos besüllyedéses folyamatok révén különböző mértékű kiemelkedéses helyzetbe vagy lesüllyedve változó mélységbe kerültek. Ebből eredően különböző típusú és vízkörforgalmú, illetve víz-utánpótlódású karsztos hidrodinamikai rendszerek alakultak ki. így hévíz rendszerek különböző mértékben vannak összefüggésben a nagy mélységre lehatoló törésekkel és a széthúzásból eredő több ezer métert is elérő árkos süllyedékekkel. 5.2. A vizsgált 33 nyomelem mennyiségi eloszlása alapján minden karsztos szerkezeti egységnél egységesen 9 vezető nyomelem mutatható ki változó mennyiségi értékkel. Ezek a következők: bór, stroncium, fluor, lítium, bróm, jód, bárium, rubidium, cézium. Ezeket az elemeket az előző fejezetben mennyiségi eloszlásukat figyelembe véve több csoportba soroltam, amelyek közül a domináns és extrém ingadozású elemek játszák a karsztos hévizekben a főszerepet. 5.2.1, Domináns vezető nyomelemek közé tartozik a bór, stroncium és a fluor. E nyomelemek közül rendszerint valamelyik mennyiségével a többit meghaladva, feldúsulva jelentkezik. A felsorolt három elem közül kiemelkedik a bór és a stroncium uralkodó nyomelemként. A fluor fő vezető nyomelemként ritkán egyedi típusalkotó, de a legtöbb vízben második vagy harmadik elemként a nyomelemek összetételében már meghatározó szerepet játszik. így például kimutathatók stronciumos-fluoros vagy ritkán fluoros-stronciumos víztípusok. A nyomelemek közül a bór igen szélsőséges mennyiségi értékekkel ingadozik a vizsgált karsztvizekben. Magas vagy igen magas bórtartalmú karsztos vizek fordulnak elő a bükkaljai hévíz-rendszeren belül Zsóry-fürdőnél, a Darnó zónában, Bükkszéknél és Mátraderecskénél az Alsó-Ausztroalpi egységen belül Sárvár-Rábasömjénnél, továbbá a Közép-dunántúli egységnél Zalakarosnál. 5.2.2. Extrém ingadozású vezető nyomelemek csoportjába tartozik a bróm, a jód és a lítium. A bróm és a jód gyakoriságát vizsgálva egyes szerkezeti egységekre vonatkozóan a következők állapíthatók meg: A bükkaljai hévizekben általában a bróm és a jód alacsony mennyiségben fordul elő. De a Zsóry-fürdő vizében a bróm már meghaladja a 1400 pg/l-t. Ezt a jelentős feldúsulást a jód nem követi. A Darnó zónára a bróm kiugróan magas értéke jellemző (1. táblázat). A bükkszéki vízben a jód is jelentős emelkedést mutat. De már a Mátraderecskeinál ez nem tapasztalható. A gerecsei és a Budapest környéki hévizekben 500 pg/1 alatti értékek fordulnak elő. így a Dunántúli-középhegységi egység északkeleti részén feltárt hévizekben és forrásokban a bróm és a jód előfordulása nem minősíthető jelentősnek. Kivételt képez a gödi víz ahol a jód feldúsulása tapasztalható. A Villányi egységnél pedig határozott kettősséget mutatnak ezek a nyomelemek. A Villányi-hegység előterében a Dráva-völgyében nem jellemző a karsztvizekre a jelentős bróm és jód tartalom. Ezzel ellentétben a Duna-völgyében a nagybaracskai hévízben és Dávodnál jelentős feldúsulása figyelhető meg e nyomelemeknek. Ebben a nyomelem-tartalom emelkedésben a magas és igen magas értékekkel alapvetően a halogén elemek és ezen belül a jód annyira feldúsul, hogy domináns elemként mennyisége már meghaladja valamennyi vizsgált nyomelemet, így fluorét és a brómét is. A Közép-dunántúli egységnél a zalakarosi vízben a vezető bór mellett a halogéneknek igen jelentős mennyiségi feldúsulása tapasztalható. A bróm értéke meghaladja a fluorét és a jódét, bár ennél az utóbbi elemnél is jelentős dúsulási mutattak ki. 5.3. A hazai egyes karsztos szerkezeti egységekhez kapcsolódó hévizes hidrodinamikai rendszerek nyomelem-vizsgálatai azt a lehetőséget teremtették meg, hogy a vizsgált rendszerek közötti összehasonlítás alapján kimutathatóvá váltak az egymás közötti egyezések és különbségek. Azaz egyes hidrodinamikai rendszerek főbb jellemzői és egyediségeik. Ezek a lemez-tektonikával összefüggő részben egyező, részben pedig eltérő folyamatokkal magyarázhatók. Ennek szemléltetésére készítettem el a 2. táblázatot, amelyben részletes bontásban csak a vezető nyomelemeket szemléltetem a karsztos szerkezeti egységek szerinti csoportosításban, kiemelve a domináns és a halogén elemeket százalékos bontásban és megosztásban az átlagértékek megadásával. Továbbá megszerkesztettem még a mellékelt 11. ábrát, amelyben bemutatom az egyes szerkezeti egységek karsztos hévizeire jellemző domináns nyomelemeknek százalékos megoszlását. A táblázatból leolvasható, hogy a domináns elemek (B,Sr, F) az összes vezető elem mennyiségéhez viszonyítva átlagban 81 %-ot képvisel. így a többi nyomelem men-