Hidrológiai Közlöny 2012 (92. évfolyam)

2. szám - Kiss Tímea–Nagy Zoltán: A Maros medrének aktív bevágódása és ennek morfológiai követkzeményei az ártéren

KISS T. NAGY Z.: A Maros medrének aktív bevágódása 21 -20 1 40 á -60 1 > -80 -100 -120 ooooooooooocoo OCO-O — — Év 2. ábra: A makói vízmércén mért éves legkisebb vizek alakulása 1876 és 2011 között (adatok forrása: Hi

drológiai Évkönyvek, A TIKÖ VÍZIG) 0% 25% 50% 75% 100% Tartósság (%) 3. ábra: 1876-2011 közti eltérő vízállású időszakok vízállás tartóssági görbéi a makói vízmérce adatai alapján Ezért megvizsgáltuk az adott vízállásokhoz tartozó felszíni vízhozam adatokat is (4. ábra). (Sajnos vízhozam adatokkal csak 1960-tól rendelkezünk, ráadásul ezek közül is az 1960-1977 közötti adatok zömében számított vízhozam értékek, így a fenti kérdés megválaszolására alkalmatlanok.) Az 1978 utáni mért vízhozam értékek azt mutatják, hogy az alacsonyabb vízállásokhoz (50 cm-ig) tartozó vízhozamok lassan növekedni kezdtek. Ez arra enged következtetni, hogy a kisvízi meder mélyül, nagyobb vízmennyiséget vezet le ugyanazon vízszint mellett. Ugyanakkor a nagyvízi vízszintekhez (200 cm felett) tartozó vízhozamok csökkenő tendenciát mutatnak, ami a nagyvízi meder tágulását, vízvezető képességének javulását mutathatja, ami az újabb bevágódási folyamatra ad további bizonyítékot. 800 4. ábra: Adott vízállásokhoz tartozó felszíni vízhozamok változása a makói vízmérce alapján 1960-2011 között Az 1980-as években indult bevágódás irányának meghatározásához összehasonlítottuk a makói és magyarcsanádi vízmércék éves kisvízi vízállásait (5. ábra). 1953 és 1974 között jellemzően a felsőbb szakaszon lévő Magyarcsanádnál alacsonyabbak voltak a kisvizek, átlagosan 20 cm-el, mint a makói vízállások. Majd 1975 és 1997 között (eddig volt adat Magyarcsanádnál) Makónál váltak alacsonyabbá a kisvízállások átlagosan 20 cm-el. A diagram trendje pedig arra utal, hogy a magyarcsanádi vízszintcsökkenés és a makói vízszintsüllyedés üteme is csaknem egyenletes. Ez arra enged következtetni, hogy a Maroson legutóbb lezajlott bevágódási időszak a folyón fentről lefelé haladt. A bevágódás hátterében valószínűleg a Szemlak (Semlac) és Lippa (Lipova) közötti intenzív mederből történő kavicsbányászat állhat. Ezen a román szakaszon gyakorlatilag kitermelik a Maros teljes fenékhordalék-hozamát (sőt még a mederanyagot képező, mélyebben lévő pleisztocén kavicsokat is), így az alatta lévő szakaszon a nagy esésű víz a „hordalék-éhsége" miatt erodálni kezdi medrét és hordalékot termel (tisztavíz erózió folyamata). Ez a modern kori, aktív erózió fokozatosan egyre lefelé harapódzik a folyón, s ennek következtében indulhatott el először Magyarcsanádnál majd Makónál is a meder jelenlegi bevágódási folyamata. R

2 = 0,6028 350 cm 300 cm 250 cm 200 cm 150 cm 100 cm 50 cm 0 cm -50 cm 5. ábra: A makói és magyarcsanádi vízmércék kisvízállásainak különbségei 1953 és 1997között 4.2. A bevágódás során létrejött alacsony ártéri felszínek A Maros mentén épült árvízvédelmi töltések a levágott folyómedrek mentén futnak, így a hullámtér öblözetekre tagolódik. A bevágódás miatt a hullámtéri öblözetek rendszerint két részre, magas és alacsony ártérre különülnek, amelyeket eltérő magasságú tereplépcsők választanak el. A magas ártéren helyezkednek el a szabályozások során levágott kanyarulatok maradványai, amelyek mára már csaknem teljes egészében feltöltődtek. Ezeket övzátonyok, folyóhátak, és ártéri laposok kísérik. A magas ártéri felszíneket - a folyóhoz viszonyított kiemelt helyzetük miatt - viszonylag ritkán, és csak rövid ideig öntik el a Maros árvizei. Az alacsony ártéri felszínek a folyópartokhoz simulnak, egykori zátonyokból alakultak ki (Kiss és Sipos 2001). Ártérré formálódásukat elősegíti, hogy már kisebb árvizek is elöntik ezeket a felszíneket, így feltöltődésük gyors ütemben zajlik (Oroszi 2009). Az alacsony ártéri felszíneket csoportosíthatjuk az alapján, hogy a folyó milyen mintázatú szakasza mentén alakultak ki. A fonatos mederből kialakult alacsony árterek A Makótól folyásirányban fentebb elhelyezkedő alacsony ártéri területek a szabályozások után fonatossá vált meder mentén alakultak ki (6-7. ábra). A Maros ezen szakaszán 6 ilyen alacsonyártéri felszín található, összesen 1,1 km

2 kiterjedésben. Közös jellemzőjük, hogy a fonatos meder tágulataiban jöttek létre, azaz ott, ahol az 1953-as légi fotón még a Maros szélessége meghaladta a 200 métert (Sipos 2006). Ezek az egykori medertágulatok zátony-rendszeréből alakultak ki, és viszonylag szélesek (-150 m). Az