Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

3. szám - Rónaki László: Az orfűi Vízfő-forrásbarlang vízgyűjtő területén történt vizsgálatok és azok eredményeinek áttekintése

38 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 3. SZ. formátorházon át történt. A hagyma alakzatra mintázott torony szerű trafóház Csete György Kossuth díjas építész terve szerint épült. (A ház felső szintje a kilátó tér alatt egyúttal a barlangkutatók számára szálláshelyül is szolgált, bár a kutatók inkább a már korábban fából felépített kis kutatóházat használták. Ujabban helyébe tartósabb anyagból a sokkal nagyobb „Mecsek háza geológiai bemutatóhely és barlangi turizmus központja" elnevezésű kutatóházat építették, melyről anonim szerző a Mecsek Egyesület 2007es Evkönyvében bő tájékoztatással szolgált.) A szivattyú-ház vágatából a forrás mögötti terembe lehetett egy vízzáró ajtón keresztül bejutni a szívó csövek kezeléséhez. Az ide telepített szivattyúkkal 1971-től a Zsidó-völgy Ny-i lejtőjének tetején lévő vízválasztónál ismert víznyelőig eljuttatott vízfői karsztvíz a látványos kaszkád soron (ld. turista térképeken: „Vízesés" majd később „Vízmű-nyelő" felirat) átlevegőzve jutott ismét fold alá a vízmű számára foglalt Kőlyukba. (Az u.n. „vízműnyelő" tölcsérének pereme +372,7 m absz. mag. (Valószínű, hogy Bf.) Az NA 300-as cső hossza 2541 m Ld: VIZIKÖNYV -LXXXIII/65 sz. Orfü-Kőlyuk „Vízlépcső terv 1971".) A Vízfő-forrás vízmű céljára történt foglalás munkálatai egyrészt mesterséges létesítményekkel megváltoztatták az eredeti állapotot, másrészt újabb barlangüregek felfedezésére, bejárására és felmérésére kerülhetett sor. A Vízfő fel nem tárt barlangjának visszaduzzasztásos elárasztásához a Cseppkőerdő elnevezésű barlangrésznél robbantásos szelvény bővítést követően került beépítésre a vasbeton zárógát a szerelvényeivel (a termelő csőre távvezérelt elzáró szelep került és egy lezárható búvónyílást is készítettek). Ezt megelőzően a barlang szűkületeit robbantásokkal tágították A kísérleti duzzasztással 1973ban a Zuhatagos-terem tavának alján megnyílt egy iszappal korábban eltömött ismeretlen szifonkerülő járat. Ekkor a vízhozam regisztráló minden idők legnagyobb árhullámát észlelte. A szifonkerülő járattal a 3. szifon vízszintje a „Zuhatagos-terem" tavának szintjéig süllyedt. Ezután a Zuhatagos-terembe elhelyezett szivattyúkkal megkísérelték leszívni a 3. szifont. Miután 6 méterrel süllyesztették a szifontó vízszintjét, a korábbi vízzel elárasztott rész mennyezetéről leszakadt egy sziklatömb, mely az iszaprézsűt lesuvasztotta. Ezzel az eredeti szifonjárat elzáródott. Közben Vass Béla újra mérte a barlang járatait, mely térképre a 3. szifon levegőssé vált terének vázlatát is feltüntette. Közben felfedezték a Zuhatagos teremből elérhető un. Torony-ágat. (Szelvényét ld. a 6. ábrán.) A Vízikönyvben és a Természetvédelmi Hivatal jogelődjeinél e munkákról semmilyen dokumentáció nem található.(!?). A 2. szifon térségében lévő hasadékokat és közeli üregeit betonnal feltöltötték. Beton járda létesült a korábbi természetes vízzel kitöltött barlangüregek helyén. E munkákról hatósági engedélyek sem találhatók. (!?). A „Vízesés " természetesen már a duzzasztógát lezárásával megszűnt. A sikertelen leszívatást 1993-ban nagyobb teljesítményű Flyght szivattyú beszerzésével tervezték megismételni, de ez helyett a Zuhatagos terem tavának alján a kísérleti duzzasztás következtében felújult szifon-nyílást cementezéssel próbálták elzárni. A sikertelen tamponálások nem tudták a szifon vízszintjét az eredeti szintre megemelni, így a hajdani szifon előterében létesített gát a szerelvényeivel csak műszaki torzó maradt, hasonlóan az eredménytelenül barlangba juttatott sok tonna betonhoz. A Vízfő-forrásból történt vízkivételt a sikertelen duzzasztás helyett kombinálták a Pécsi-tóból történő vízkivétellel, amit egy tisztító művön átvezetve a földalatti szivattyú kamrába kötve hasznosította a Baranya megyei Vízmű Vállalat a kőlyuki vízmű révén Komlón. E rendszer még rövid ideig az után is üzemelt, hogy a Regionális Vízmű mohácsi Duna vizét Komlóra bevezették. Amint megszűnt a vízkivétel a Vízfőből, azóta a mesterséges tárón lép ki a beton járdákat folyamatosan ellepő forrásvíz. A természetátalakító munkák eredményeként feliszapolódott nem csak a forrás 6. kép. A bejárati tárón kitörő árvízi hozam 2010 .(F: Tegzes Z.) A vízmű foglalás munkáiról, a robbantásokkal tönkretett cseppkövekről és a mértéktelen betonozásokról elmarasztaló cikk jelent meg Zalán Bélával történt helyszíni riport kapcsán a helyi napilapban (MÉSZÁROS 1992.). Ebben utaltak a fokozottan védett barlang eredeti állapotának elpusztítását engedélyező határozat hiányára is. Nem vitatható, hogy a Vízfő eredeti forrásának helyreállítását célzó terveket meg kellene valósítani. Ennek módját részben a természetes folyamatok visszaállításával lehetne megoldani. Elképzelhető, hogy a robbantott bejárati táróban egy vízzáró ajtó létesítésével, majd annak lezárásával a feliszapolódott vízjáratokat a Zuhatagos-teremtől a forrást alkotó un. 1. szifonig átmosatásra kényszeríthetnénk. Természetesen a forrás külszíni előterét mindenekelőtt folyamatosan a hordaléktól meg kell tisztítani. így a forráskráter a '60-as éveknek megfelelően ismét élővé tehető, egyben a Kessler által létesített szintezési falicsap is szabaddá válna. Hidrológiai adatok A vízhozam-mérések évenkénti adatai a Vízrajzi Évkönyvek 1952-1971.-es köteteiben fellelhetők. A Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság (D

VI) 1969-ben a Vízfő forrás közelében attól néhány 10 méterre a patak medrében összetett szelvényű bukót létesített, melyen kezdetben forgószárnyas mérések, majd szeptemberi kezdéssel író műszerrel regisztrált adatok vannak. Az összetett szelvényű bukó kisvízi szükítőjének pereme a műszaki rajz szerint +189,4 m (de nincs feltüntetve, hogy melyik tengerszinthez viszonyul

1), tehát 'A Fiumében lévő adriai nulla pontot az 1800-as években Magyarországon a Velencei-hegységben előforduló gránitmasszívumon felépített Nadap szintezési alappontra vezették. Hazánkban az 50-es évekig az Adria fölötti magassági adatokat használták. A Szovjetuniótól kényszerítve katonapolitikai érdekek folytán vettük át a Balti tenger nulla szintjének használatát. A két magassági adat különbsége 0,6747 m oly módon, hogy a Bf magasabb, mint az Af. Miután a bányaműveleteknél az eltérő érték számos lyukasztási hibára vezetett, így hazánkban a bánya-