Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

3. szám - Rónaki László: Az orfűi Vízfő-forrásbarlang vízgyűjtő területén történt vizsgálatok és azok eredményeinek áttekintése

RÓNAKI L : Az orfűi Vízfő-forrásbarlang vizsgálata 39 az eltemetett falicsaptól nem tudni mennyivel van magasabban. Ez fontos adat a forrás tölcsér és az előtér eredeti állapot szerinti helyreállításhoz. Az író műszerrel regisztrált és forgószárnnyal mért hozam adatok a DEDUKÖVIZIG-nél fellelhetők, azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni a Komló felé történt vízkiemelés időszakát, mely nem a hiteles forráshozamokat, csak a vízkivételt meghaladó kifolyást tükrözi. így a kis vizeknél a regisztrátumok között megtévesztően nulla hozamok is előfordulnak. A hozamok tehát 1975 IV. 7.-től 1989 (?) időszakban a Baranya megyei Vízmű vállalatnál esetleg még meglevő üzem naplókból (?) a napi kiemelt vizekkel helyesbítendők. A műtárgyon regisztrált maximális hozam 1998 máj. 5.-én 4,97 m

3/sec volt. A VIZIG-nél Kvéder László által őrzött füzetekben - köztük az üzemnapló befejezetlen másolata is - megtalálható. A Komló felé továbbított, kivett vízmennyiségek 1982 márc.-ig követhetők és ezek alapján Eszéky Ottó által korrigált természetes forrás hozam adatok 1970-77-ig megtalálhatók. Sehol sem történik említés arról, hogy a mérőműtárgy előtt a „Nagy szakadás" vonalában látható száraz völgy becsatlakozása a nagyobb csapadékok során a forrás regisztrált hozamát hibásan befolyásolja. Hozam adatokat találunk még GYÖREINÉ-ESZÉKY 1974 anyagban (p.62-63.) 1969 november1973. december időtartamon „LKQ" (50 hónap havi legkisebb hozam átlaga 0,0432 m

3/sec),"KÖQ"(úgy mint fent közepes hozam átlaga 0,1225 m

3

/sec), „NQ "(ú.mf. nagy hozam átlaga 0,5480 m

3/sec) és a „lefolyt összes vízmennyiség m

3"(1970:5.575.806, 1971:984.191, 1972:4.216.052, 1973: 5.154.546), továbbá a LKQ 50 hónap során észlelt (0,0018 m

3/sec) és az LNQ (6,6500 m

3/sec. A sérülékeny vízbázis védelem céljából az AQUPROFIT végzett kiterjedt hidrológiai kutatást, melyről BERÉNYI SÁGHINÉ (2005.) dolgozatból juthatunk információkhoz. Barlangkutatás Fentebb e kutatás tárgyában történtekkel már számos ismeretet megosztottunk, de aki távol él e témakörtől, az nem ismerheti munkánk mibenlétét és apró nehézségeit. A barlangkutatás felszíni elméleti és gyakorlati munkái (terepbejárás-dokumntálás) mellett az év minden szakában a föld alatti üregekben csúszva-mászva, vagy kötél technikával elért munkahelyen sarat dagasztva kell a vödröket töltögetni és kiszállítani a továbbjutást szolgáló járat kibontásoknál. Kissé még nehezebb, és veszélyesebb a víz alatti barlangkutatás búvár készülékkel, (PLÓZER 1974, RÓNAKI 1975, KOLLÁR 2001.) vagy szabadtüdős merüléssel

2. Ehhez alakulnak és az előírt hatósági engedélyek birtokában tevékenykednek a barlangkutató csoportok az újabb és újabb még senki által be nem járt üregek felfedezésének reményében. Mindezen munkák előfordultak a Vízfő vízgyűjtőjén történt kutatások esetében is. A barlang feltárási eredmények leírása, felmérése dokumentumai folyamatosan a kataszteri gyűjteménybe kerülnek és topográfiai térképeken válik elérhetőségük láthatóvá. üzemek hivatalosan visszatértek az eredeti -Adria-abszolút magasság használatára, viszont a térképeken továbbra is a balti szintvonalak vannak feltűntetve. 2A kutatások beszámolói megtalálhatók a BIH Barlangkutató Csoportról a Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatókban 1960-64, majd az MKCs évi jelentésekben 1973-tól napjainkig, továbbá a Pro Natura évi jelentéseiben 1989-től, illetve a Szegedi JATE Barlangkutató Egyesület évi jelentéseiben 1995-től a DDNPI-nál és az OKTH Barlangtani Osztályon. Az Orfui-Vízfö barlangjának feltárási lehetőségeit vizsgáló tanulmányok irányt kívántak mutatni a feltáró kutatásokhoz (RÓNAKI 1963, 1970). A kezdeti jelentős feltáró munka a BIH kutatói révén Vízfő vízgyűjtőjén 1958-ban indult. Első munkahelyük a Szárazkúti-víznyelő [18. ssz.

3] feltáró bontásának folytatása volt. Ettől nem messze a 168-as telefon oszlop közelében talált - az oszlop számáról elnevezett - zsomboly [17.ssz.] feltárásába kezdtek. Ennek bontása révén 16 m mélységig jutottak. A függőleges üreg K-i oldalában a fülke-szerű üreg falát fehér kéregcseppkő díszíti. A csoport több berogyást is próbált bontani, így a Szuadó-völgy K-i oldalán a „Szuadó inaktív nyelője" [19. ssz.] feltárásával 26 m-ig jutottak 36 m járat hosszal, melyen kívül munkájuk jelentősebb eredményt nem hozott. Számos csekély eredményre vezető bontó munka között megemlíthető még az, hogy az abaligeti műút szuadói kanyaijánál 1962-ben a 12 m mélységig feltárt Hatos-nyelő-ben [8. ssz.] megkövesedett kardfogú tigris csontmaradványaira leltek kutatóink. A Vízfő-forrás vízgyűjtő területen 2005-ig feltárt és általunk dokumentált barlangok száma 85-nek adódott. Közülük itt alább csak a jelentősebbeket (az 50 m méretet meghaladókat) soroljuk. A kataszteri számuk megjelölése mellett rövid, fontosabbnak vélt jellemzésükkel egészítjük ki

4. Mint a fentiekből kiderült, a karsztosodé mészkő-dolomit kőzet feküjét képező nem karsztos kőzetek a forrástól D-re a Jakabhegy kiemelt térszínével határosan a Vízfő vízgyűjtő részét képezik. Itt a homokkőben is található néhány barlang, (RÓNAKI 2005) mint pl. a Babás szerkövek közelében lévő Remete-barlang (JÁMBOR 1964). A hegycsúcson lévő kolostor rom közelében kialakított ősi mesterséges tó és mellette a kolostori ásott kút (Pálos-kút), ami rángatós szivattyúval van ellátva. Neve egy időben Cigány-kútként szerepelt. Valójában különlegességnek számít a nem karsztosodé homokköves területen az egyébként karsztos területen ismertetett lebegő vizet tároló alakzat. Itt ugyanis a lebegő talajvíz alatt nagy mélységben érték el a MEV kutatófúrásai a hasadékvizek ter„mészetes szintjét, mely az uránérc-bányászat folytán a jelentős depresszió miatt annak idején tovább süllyedt. (RÓNAKI-ÁDÁM 2007. p.29.) A jelentősebb barlangok nyilvántartásba vételének vázlatos bemutatása: Achilles-víznyelőbarlang (4124.615.02. BO 4120-90)

5 [1. ssz.] Hossz: 100 m, mélység: 47 m. (Továbbiakban törten jelölve. Legutóbbi adat: 129/47) Az 1964 januári téli felvétel (Rónaki) során talált pipáló lyuk (+276 m Af.) megbontásával 1974-ig 47 m mélyre sikerült lejutni egy omladék tömeggel végződő munkahelyig. Ez után 1975-ben a feltárás gyorsítását szolgáló lejtaknát (4124.615.02/a.) mélyített a MEV III. sz. üzeme a szomszédos Szuadó-völgy aljából, melynek 62. m-ében 35,4 m mélyen sikerült elérni a természetes barlangi vízfolyást. Innentől a BIH kutatói további 20 m előre haladással évek múlva felhagyták az ismétlődő árvízi törmelék-dugók reménytelen kitermelése miatt. Térképei és fotók a MKCs 1977-es Évi Jelentésében találhatók Mindkét bejáratot a munkák végeztével lezárták. 3 E sorszámokkal jelöltük a 2. ábrán az egyes objektumok helyzetét. 4AZ eredeti kataszteri leírás terjedelmes, így ez itt nem közölhető. A kataszterbe foglalt objektumok felsorolása a Karszt és Barlang 2008 és 2010 számaiban fellelhetők. Utóbbi még megjelentetés alatt van. A szerző által bevezetett kataszteri számozás mikéntje RÓNAKI 2005. munkájában megtalálható. A „BO" jel után pedig a Barlangkutató Osztály által használt nyilvántartás kataszteri száma szerepel. 5 Kataszteri számok