Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)
6. szám - LII. Hidrobiológus Napok: „Alkalmazott hidrobiológia” Tihany, 2010. október 6-8.
66 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 6. SZ. A kis biomasszával, de nagy produktivitással jellemezhető meiozoobentosz négyzetméterenkénti rendkívül nagy egyedszámai beleillenek azokba a viszonylag tág tartományokba, amit más szerzők is leírnak (Rundle és mtsai. 2002). Az egyes térségek mintavételi helyeinek (KIM1, KIM2; GOD2, GOM6), és párhuzamos mintáinak átlagolása a nagy szórások ellenére, ill. éppen azzal, szolgálja az irodalmi adatokkal való összehasonlíthatóságot, s „érzékelteti", dokumentálja a ben tálban tapasztalható heterogenitást. kaszára, a tározók alatti térségekre, jellemző mederanyag frakcióknak és azok szervesanyag tartalmának (Munoz és Prat 1994) megfelelő társulásokat találunk: a depozíciós zónákban az aktívan filtráló Lamellibranchiata (39-50%) és a detrituszevő Gastropoda, Amphipoda, Chironomidae (17-34 %) taxonokat, az eróziós zónában 10 %-ban megjelennek az aprító (Amphipoda, Trichoptera) szervezetek is. Mindkét zónában stabil faj és egyedszámmal (10-10 %-ban) vannak 3. ábra. A meiofauna taxoncsoportok összegyed-számának mélységbeli eloszlása. A taxon csoportok átlagos száma és a kisrákok átlagos faj száma növekszik a mederanyag durva (CPOM) és finom (FPOM) szervesanyag frakcióinak növekedésével (r CpoMcsoport =0,999, p<0,01; r Fp O M_ csopor t=0,978, p<0,01; r CpoMkisrák =0,851, p<0,10; r FP OM-kisrák =0,939, p<0,05). A taxonok átlagos egyedszáma pozitívan korrelál a szervesanyag nagyon finom (VPOM) frakciójával (rypoM-csopon =0,881, p< 0,10), de negatívan az ultrafinom (UPOM) frakcióval (lupoM-csoport = 0,994, p<0,01). Ez utóbbi azzal kapcsolatos, hogy magának a mederanyagnak a vizsgált folyószakaszra jellemző ultrafinom (63-0,45 (ím) frakciójú textúrája már nem alkalmas élőhely a meiofauna számára. A meiozoobentosznál szerzett tapasztalatok alapján - a makrogerinctelen vizsgálatokat már - a mederanyag felső (0-5 cm) rétegében végeztük. Depozíciós vs. erózió zónák - makrozoobentosz A makrozoobentosz horizontális eloszlásának tanulmányozásához a Kismaros-Göd közötti Duna-szakasz depozíciós és eróziós zónái - mint hidrodinamikailag jellegzetesen eltérő foltok - a legalkalmasabbak. Kismaroson egy depozíciós (KIM1), 20 km-el lejjebb Gödön egy depozíciós (GOD 2) és egy ahhoz közeli (alatta 1 km távolságra fekvő) eróziós zónát (GOD1) választottunk kísérleti helyszínnek (1. ábra). A jobb összehasonlíthatóság érdekében a makrogerinctelen minták mintavételére használt 625 cm 2 felületű Surber -mintavevő mellé, egy hasonló nagyságrendű felületettel (225 cm 2) rendelkező, 19 cm átmérőjű core-mintavevőt választottunk a mederanyag frakcióinak és szervesanyag tartalmának vizsgálatára. Áramlási sebességét tekintve a két távoli partszakasz eltérő, az egymáshoz közel fekvő depozíciós és eróziós zóna azonos. Szemeloszlási diagramjuk alapján a depozíciós (KIM1: iszap, homok; GOD2: finom homok, homok) zónák nagyon hasonlóak, és jelentősen eltérnek az eróziós (GOD1: homok, kavics, kő) zónáétól (4. ábra). Folyás irányban a szakaszra jellemző képet mutatják a mederanyag frakciók: a depozíciós zónában Kismaroson (KIM1) az ultra finom frakció (U: 69 %) dominál, Gödön (GOD2) a nagyon finom és finom frakciók (V:41 %; F:45 %), míg Gödön az eróziós zónában (GOD1) a három finom frakció mellett megjelenik a durva frakció is (C:13 %). bentikus szervesanyag százalékos frakciónkénti megoszlása A, valamint az összes bentikus szervesanyag (TBOM) mennyisége szerint nagy hasonlóságot mutat az egymáshoz közel fekvő depozíciós és eróziós zóna. A Duna közép-szamintavételi hely Kismaros Göd kód KIM1 GOD2 GOD1 partszakasz depozíciós « depozíciós <=> eróziós áramlási sebesség (m sec' 1) 0,1 <=> 0,8 * 0,75 mederanyag szemeloszlás « o mederanyag frakciók (%) o o bentikus szeresanyag (%) o « TBOM (g AFDW m 2) <=> * rendszertani csoportok (%) « o évszakos fajeloszlás « o FFG (%) » <=> 4. ábra. A depozíciós és eróziós zónákat jellemző tulajdonságok összehasonlítása. A rendszertani csoportok %-os eloszlása, a fajeloszlás és a táplálkozási csoportok évszakos spektruma alapján az egymástól térben távol fekvő depozíciós zónák hasonlósága egyértelmű. A depozíciós zónákon belül további elkülönülés figyelhető meg az aktívan szűrő, valamint a detrituszt fogyasztó és passzív módon szűrő funkcionális táplálkozási csoportok aránya alapján (5. ábra). S 2 5. ábra. A funkcionális táplálkozási csoportok évszakos megoszlása a depozíciós és eróziós zónákban A folyam középszakaszán váltakozó sorrendben jelentkező depozíciós és eróziós zónák mederanyagának és szervesanyagának frakcióit, valamint az összes szervesanyagot elsősorban az áramlási sebesség és a szemeloszlás határozza meg, míg a faj összetétel, a taxonok és a funkcionális táplálkozási csoportok eloszlása szorosan függ a partszakasz depozíciós vagy eróziós jellegétől. Megfigyeléseink a nagy folyókra, folyamokra jellemző diszkontinuitást, a foltdinamikák jelentőségét támasztják alá és a strukturáis szimultaneizmust (az egymás mellett jelenlévő többféle térbeli mintázat) jelenségét dokumentálják. Heterogenitás - makrozoobentosz Következő terepkísérletünkben a heterogenitás megjelenését vizsgáltunk egy a folyószakasznál kisebb térléptékben, az 1 km hosszúságú Gödi-sziget mikrohabitatjaiban. A sziget önmagában is jellegzetesen depozíciós térség, 200 évre visszamenően dokumentált a feltöltődés, ill. a sziget folyásirányban való kúszása. A mellékág felső harmadában lévő keresztgát, valamint a be- és kifolyásnál előrehaladott feltöltődés miatt vízátfolyás csak a budapesti vízmércén mért 250 cm-t meghaladó vízállásnál van. Közepesnél alacsonyabb vízállásnál a sarkan-
