Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

6. szám - LII. Hidrobiológus Napok: „Alkalmazott hidrobiológia” Tihany, 2010. október 6-8.

67 tyúk felett is állóvízi öblözetek alakulnak ki. A sziget sodorvonal felőli oldalán három, a mellékágban egy mintavételi helyet jelöltünk ki: GOD7, GOD6, GOD2, ill. GOM4 (6. ábra). A mintavételi helyek a lokális áramlási viszonyokat, a mederanyaguk szemösszetételét, frakcióiknak és a frakciók szervesanyagának százalékos megoszlását tekintve eltérőek voltak. A folyásirányban növekvő összes bentikus szervesanyag fő tömegét a finom és az ultrafinom tartomány (710-0,45 (im) közötti szervesanyag adja. A mellékág (GOM4) mederanyagának szervesanyag jellemzői jó egyezést mutatnak a sarkantyú feletti állóvizü öblözetben (GOD6) mértekkel. Szignifikáns összefüggést az összes bentikus szervesanyag és az összegyedszám, ill. a kagylók egyedszáma mutat (

rTBOM-összegyedszám

=0>9249, P<0,1 %, ill. r

TB

0M-kagyló gyedszám

= A makrozoobentosz rendszertani csoportjainak, taxonjainak száma, az egyedszámok, a rendszertani és a funkcionális táplálkozási csoportok százalékos megoszlása az egyes mintavételi helyeket és a nyári és őszi időszakot tekintve is rendkívül változékony, nemegyszer szignifikáns különbséget mutat. Az adatokban jelentkező változatosságot tovább növeli, a párhuzamosan alkamazott kétféle mintavételi módszer (Surber-mintavevő, ill. K&S víziháló) eltérő fogási technikája és eredményessége. Összehasonlítások során azt tapasztaltuk, hogy a K&S víziháló több tekintetben is hatékonyabb: magasabbak a fogott csoport és taxonszámok; a 64-ből 17 taxon, ill. a ritka taxonok csak a K&S mintákban fordultak elő. Az egyedszámok, ill. a funkcionális táplálkozási csoportok megoszlása tekintetében azonos hatékonyságúnak bizonyult a két módszer. A két eljárás között rejlő különbség hátterében minden bizonnyal döntően a mintavételi eszközök által lefedett terület nagysága áll: a Surber mintavevőé 0,0625 m

2, a 2 m-en át „vontatott" K&S vízihálóé 0,8 m

2 Mintavételi erőfeszítés A továbbiakban a mintavételi terület növelésével növelt mintavételi erőfeszítés hatását vizsgáltuk a taxonszámra: 10 párhuzamos Surber-minta és 4 párhuzamos K&S minta öszszehasonlításával (7. ábra). A Baule Mitschcrlich telítődési függvényre illesztett görbék [y = A*(l-ae

c

x), illeszkedés p< 0,01 % szinten szignifikáns] alapján meghatározható az a Surber mintaszám, mely a megfigyelt maximális taxonszámot eredményezné. A legtöbb esetben csak jóval több (1948) Surber-minta vételével kapnánk a K&S módszerrel azonos eredményt. A K&S vízihálóval ~3 m

2-ről vett minta taxon- és egyedszámban reprezentatív a hazai Duna-szakasz parti régiójában a mintavételi helyre és a terepen való mintavételi erőfeszítés jóval kisebb mint az ugyanekkora területet lefedő Surber minták megvételekor. Misterlich telítődési függvény). A természetes heterogenitás — a tér- és időbeli változékonyság -, valamint az eltérő mintavételi módszerek különböző kombinációinak az eredményei a valóságot eltérő módon tükrözik. A heterogenitás „érzékeltetése", hű reprezentálása megkívánja, hogy akár egy 1 km hosszúságú sziget térségét is több reprezentatív mintával - az AQEM „multihabitat mintavétel" magasabb térléptéken való adaptálásával - skálafüggően jellemezzük, figyelembe véve a hidromorfológiai foltok és a funkcionális folyamatok zónáinak („functional process zone") aktuális kombinációját. Tanulságok — kitekintés Meio- és makrofaunisztikai adatokot szolgáltattunk a Duna vizsgált szakaszára, de az anyagforgalmilag fontos Nematoda, Oligochaeta, Chironomodae csoportok fajszintű határozása további feladat. A bentál anyagforgalmi vizsgálatának folytatása során a biomassza szerinti értékelés a következő lépés új vagy adaptálandó módszerek segítségével. Módszertani eredmény, hogy a K&S vízihálóval ~3 m

2ről vett minta taxon- és egyedszámban reprezentatív a vizsgált Duna-szakasz parti régiójában a mintavételi helyre. A vizsgálatok alátámasztották a mederanyag „vékony" és sérülékeny, szűrőként, refúgiumként szolgáló felső rétegének jelentőségét. Az eredmények számszerüsitették, dokumentálták azokat a gyakran csak az általánosságok szintjén emlegetett tényeket - melyek mögött sokszor ott rejlik a megismerhetőségről való rezignált lemondás is - hogy a folyóvízi környezet milyen heterogén és változatos, milyen dinamikus. A folyóvízi folt dinamika „patch dynamics") néhány foltját igyekeztünk a helyére tenni („patchwork"). Köszönetnyilvánítás A kutatómunka az OTKA T/046180 számú pályázata keretében folyt. A szerzők köszönetüket fejezik ki Dr. Ponyi Jenőnek a meiofauna határozásáért, Kelényiné Welner Irmának és Starkné Mecsnóbel Ildikónak a minták előzetes feldolgozásában nyújtott segítségükért.