Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

2. szám - Bezdán Mária: A vízlépcsők hatása a Tisza vízjárására

20 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 2. SZ. vízállást, és vele együtt az árhullámok tartósságát növelte. 1973 után ez a helyzet megváltozott, és Martfű fölötti szelvényekre tevődött át. Ott emelkedtek meg az árvízi vízszintek és az árvizek tartóssága nőtt. Az alsóbb szakaszokon a nagyvízi tartományban megnövekedett vízszín-esés következtében a törökbecsei vízlépcső fölötti „tározóból" a megnyitás révén gyorsabban távozik a víz, és a leszívás következtében ezért ott kevéssé lesz magas a vízállás. (Amilyen mértékben ezt a Duna megengedi.) A nagyvízi tartományokban a vízszín-esések a duzzasztómű üzeme következtében Tiszabőtől Mindszentig megnőttek ~0,5 cm7km-rel. Mindszent és Algyő között nem mutatható ki egyértelmű változás. Algyő és Szeged között is ~0,5 cm/km esésnövekedés figyelhető meg. A Szeged alatti szakaszokon nem mutatható ki az esések bárminemű változása. A nagyvizeknél, ahol esésnövekedés volt, ott a szórás értéke csökkent. (Bezdán, 2010) 3. Megállapítások A folyó vízlevezető képességét döntően befolyásolja a befogadó aktuális állapota és a folyó torkolati szelvényéhez közel megépült műtárgy, illetve a folyón meglévő műtárgyak „kapacitása", vízlevezető képessége. Ezek a műtárgyak jelen esetben a duzzasztómüvek még nyitott állapotukban is „bukó üzemmódban" szabályozzák a víz lefolyását. Megnyitásukkor nagyobb vízhozam levezetésére képesek. Tározott vizükkel pedig mind a tározótérben, mind pedig alatta (kisesésü folyóknál még inkább) megemelik a vízszinteket. A nagy árhullámok érkezése előtt valamivel korábban megnyitott duzzasztómüvekkel, és a minimális tározási szintig leürített tározóval várjuk az árhullámot. Ezzel javítható az árhullámok levonulása, mert a tározótérben alacsonyabb, így kisebb időtartamú vízállás alakulna ki. Ha ez nem volna megoldható, akkor az érintett folyószakaszon az árvízi biztonság érdekében a töltések alkalmas magasítása javasolható A talajvíz szintjének lesüllyedésével, illetve a mederhez közeli területeken emiatt a nagy ingadozásával a területen őshonos növények tűrőképessége szabta meg a határt, melyek azok, amelyek megmaradtak, és milyen más fajok vették át a helyüket, esetleg szorították ki az őshonosakat. A Dunán Bécsnél tervezett Freudenau-i vízerőmű építése során annak várható hatásait ismertető terepbejárással egybekötött nemzetközi nyári akadémián vettem részt 1995-ben. A program témája az volt, hogy a Közép-Európa-i folyókra fennáll az a veszély, hogy kiszáradnak a medermélyülés következtében kialakult talajvíz-süllyeBEZDÁN MÁRIA dés miatt. A legtöbb esetben ezt a medermélyülési folyamatot a laza kapcsolatú vízlépcsőzés okozta. Az ott elhangzottak, és a témában készült kiadványok bemutatják a vízerőművel egy időben kiépített talajvízszint-szabályozó rendszert. A talajvízszintet a talajvíz-kutakban telepített érzékelők alapján számítógépes vezérléssel a Duna felől a jobb parti Práter ligeterdő alatt szabályozni tudják. Ezzel az ártéri erdőket ökológiai katasztrófától kívánják megmenteni, amit a duzzasztómüvek medereróziója miatt károsan lesüllyedt kisvízszín, és annak következtében lesüllyedő talajvízszín okozott. A duzzasztómű környezetében az állandó magas vízállás miatt a jobb parti töltésben vízzáró résfallal gátolják meg a talajvíz közvetlen kapcsolatát. A bal parti Marchfeld-csatorna a dunai duzzasztás révén állandó víztáplálást kap. A Marchfeldkanal a Dunát köti össze a Russbach patakkal, és a halvándorlás megoldására szolgál. (Schmutz-Mader-Unfer, 1995) (A halak ugyanis nem kedvelik a duzzasztóművek mellett épített hallépcsőket.) Ezzel a csatorna vonzáskörzetében a talajvíz-utánpótlást is megoldják. Ez pedig nemcsak az erdők, rétek, de a mezőgazdaság számára is előnyös. Ugyanakkor a nagyobb vízsebességet kedvelő halaknak is esélyt adhatnánk a Tisza vizével táplált csatornarendszerben történő elszaporodásához, új élethely kialakításához. tehát, amit elvettük a természettől, visszaadnánk az esélyét más keretek között. Irodalom: Bezdán, M.: teljesítöképességi elemzés az algyői belvízrendszer példáján. Hidrológiai Közlöny, 1994. 6. Bezdán, M.: A vízszín-esések alakulása az Alsó-Tiszán. Hidrológiai Közlöny, 2010. 5. sz. Kardos, /.: 25 éve avatták fel a Tiszán a Novi Beőej/Törökbecse-i vízlépcsőt. Hidrológiai Közlöny, 2001. 3. Lászlóffy, W.: A Tisza. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982. Mosonyi E. - Pados I. - Ötvös P.: A vízlépcső és erőmű tervezési, építési és üzemelés, ökológiai és társadalmi előnyei, tapasztalatai 50 év tükrében. ÉKÖVIZIG értekezés, 2004. Rónai A. : A magyar medencék talajvize, az országos talaj víz-térképező munka eredményei. A Magyar Állami Földtani Intézet Evkönyve, XL VI. Budapest, 1956. Rónai A. : Az Alföld negyedidőszaki földtana. Magyar Állami Földtani Intézet - Műszaki Könyvkiadó, Budapest. 1985. Schmutz St, Mader H. und Unfer G.: Funktionalität von Potamalfischaufstiegungshilfen im Marchfeldkalasystem. Österreichische Wasser- und Abfallwirtschaft, 1995, Heft K Tóth J. : A nagy kiteijedésű üledékes medencék felszín alatti vizeinek hidraulikai folytonossága. Hidrológiai Közlöny, 1995. 3. sz. Vágás I. A vízlökés szerepe a felszín alatti vizek mozgásában. Hidrológiai Közlöny, 1995. 3. sz. A kézirat beérkezett: 2010. november 12 Okleveles mérnök, a Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Tanszékének 1998-ig doktori ösztöndíjasa, 1998-tól a VIZITERV Consult Kft. tervező mérnöke. A Zsuffa István professzor által írt Műszaki Hidrológia I. Műszaki Hidrológia II. és a Műszaki Hidrológia III.-IV. tankönyvek, valamint a Magyar Hidrológiai Társaság 1997. évi Kaposvárott rendezett vándorgyűlés tudományos kiadványának szerkesztője. A Hidrológiai Közlönyben több cikke jelent meg. The effect of the barrages on to the water district of River Tisza Bezdán, M.