Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)
2. szám - Hajdu Dezső: Az 1970. évi tiszai árvíz a Csongrádi Szakaszmérnökség területén
16 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 2. SZ. nát borító és szintén kárt okozó vízmennyiséggel semmit sem tudtunk volna kezdeni. Tény, amikor a nagyobb víztelenítési lehetőség az apadás miatt lehetővé vált, a műszaki teljesítőképesség miatt nem tudtunk felpörögni. Igyekeztünk javítani a helyzeten, a rendkívüli kotrással, de lehetett volna előbb is kezdeni. A jövendő védekezőinek ez lehet tanulság. Bár az igénybe vehető szivattyúkapacitás nagyságát meghatározza a torkolati csatornák altalaja is, hiszen a folyós homokba ágyazott csatorna könnyen összeomolhat. 4. A szorítógát és annak berendezései az árvédelmi biztonság része, azok állapotáról árvízen kívüli időszakban semmilyen információnk nem volt. Intézményes felülvizsgálata és rendszeres karbantartása szükséges. 5. A megfelelően kioktatott, feladatát lelkiismeretesen ellátó őrszolgálat alapja a sikeres védekezésnek. Az őrszolgálat személyzetének kiválogatása és ellenőrzése elsőrendű feladat, a legkisebb mulasztás sem engedhető meg. 6. Nagy erőfeszítések mellett tudtunk közlekedni. A csanyteleki, vidreéri felgyői és csongrádi őtjárások jelenségekkel dús töltésszakaszainak megközelítése mind a gáton, mind pedig a töltést megközelítő feltáró útvonalakon szinte lehetetlen volt. Nagy energiát kötött le a közlekedési utak folyamatos fenntartása, sokszor akadályozva a ténylegesen védelmi anyagot szállító jármüvek közlekedését. Az ellenőrzés, ill. egyes személOyek, vagy kis mennyiségű anyag esős időben még a rohamcsónak közlekedéssel tudott mozogni, de a helyszíni váltás és védelmi anyag csak a töltés koronán. A kő és sóder szállító hajókat csak néhány alkalommal tudtuk a felhasználás helyére irányítani, mert bevezető út nem volt a Tiszáról. A hajózási nyiladék kialakításának fontossága ekkor fogalmazódott meg. A töltésen a közlekedés irányítása nehéz feladat volt, mert egyszerre több helyet is ki kellett szolgálni úgy, hogy ne legyen káosz és minden haladjon. Találkoztam a vörös diplomás, feltaláló, több szabadalommal rendelkező mérnök kollégával aki kétségbeesve panaszolt, hogy képtelen úgy irányítani a 12 autót és két rakodót, hogy ne legyen káosz. Ilyen feladatban még sohasem volt része. 7. A védelmi művek építésében dolgozók teljesítményével általában nem volt gond. A vízügyi dolgozók a tőlük elvárható teljesítményt produkálták. Ez a teljesítmény azonban az idő előre-haladtával csökkent, jelentkezett a fáradtság. A közerő kevés hányada dolgozott a művek építésében, többnyire a figyelő szolgálatban kaptak munkát. A figyelő szolgálat lelkiismeretes ellátásának szükségességét azonban a közerő többsége nem látta be, velük nagyon sok gondunk volt. A legmegbízhatóbb, minden feladatot lelkiismeretesen ellátó erő a honvédség volt. Jó erőben lévő, fegyelemhez szokott gárda, akik lelkiismeretesen dolgoztak. Volt egy időszak, amikor az őrszolgálatban vettek részt, akkor munkájuk kevésbé volt hatékony. A munka közben többnyire rövid pihenőket tartottak, mely gyakorlatot az őrszolgálat időszakában is folytattak. Amíg pihentek, addig nem volt ellenőrzés. A civilek látva a honvédséget, szintén pihenni akartak. A honvédséget az őrszolgálatból visszahívtuk. Komoly veszélyt hordozó területeink voltak: - A Dong-ér 5+400 szelvény körüli szakasza, ahol régi mederkeresztezés, feltehetően nem szakszerű töltés alapozás, vízvezető homokréteg a szelvényben, diszperz altalaj és töltéstest volt. Mentett oldali átázás, felpúposodás miatt 6 m -es pátrialemez verés, és a szokásos leterhelések mellett sikerült stabilizálni a helyzetet - A Tisza 68+100-68+760 között a nagyhajlati beavatkozások ismertetésénél már részleteztem az okokat. A szakasz végig volt rakva bordás megtámasztásokkal, melyek részben homokzsákból, másrészt kőből készültek. - A Tisza 70+405-71 + 100 szelvényei között töltés rézsű átázás volt, átlag 2 m magasságig. Szintén bordás megtámasztás homokzsákból és kőből. Ez utóbbi két hely látványos, mintha valamilyen idegen bolygó tája lenne. - A Tisza 81+525 szelvényében keletkezett buzgár. A lakosság körében - és a szakemberek között is - ez keltette a legnagyobb nyugtalanságot. Elfogása időben és jól sikerült. Az igen rossz altalaj, és a magas vízálláshoz viszonyított, keskeny alappal épített töltés ellenére nem fejlődött ki több veszélyes buzgár. A folyamatos figyelésen kívül más intézkedést nem igényelt. A magam részéről sokkal inkább tartottam az előző két helyen előálló, és nem időben észlelt jelenség elfajulásától hiszen ilyen alattomosan rossz terület rengeteg volt. Itt most ki merem jelenteni, hogy minden szakszerű felkészültség és felszereltség, emberi igyekezet és kitartás mellett kell egy kis szerencse is a sikeres védekezéshez. Ugyanakkor az is igaz, hogy szerencséje csak annak lehet, ki csinál is valamit a szerencséje érdekében. A védekezést követően valamennyi védvonal müveinek helyreállítására és fejlesztésére, javaslatot kértek. Csongrád részéről. Mindazon helyek mentett oldali rézsűinek nyújtását, és terepszintjének emelését javasoltuk, ahol jelentősebb leterhelés volt. (68+100-68+700 és 70+700-71+100). A város menti téglaburkolat alsó részének betonburkolattal történő lefedését, a buzgár feltárását és a terület leterhelését, a magasság-hiányos töltésszakaszok koronaszintjének emelését, a meglévő útburkolat javítását,is javaspltuk. A leadott javaslatok becsült kivitelezési értéke 15 millió akkori Ft volt. A követő években a javaslatok jelentős része elkészült. Statisztika Az árvízi munkáról leszámolást kell készíteni, mely a műszaki intézkedéseken kívül a felhasznált anyagot, technikai eszközöket, élő munkaerőt, a felhasznált szolgáltatásokat természetes egységben és értékben számításba veszi, felsorolja. Az árvíz költsége a csongrádi szakaszmérnökség területén 7 millió Ft volt. A felhasznált anyagok ára 307 ezer Ft, a munkabér 2,5 millió Ft. A kubikos órabérek átlagosan 15-17 Ft körül voltak. Ebben az időszakban épült a művelődési ház melletti lakóház. Hajói emlékszem, akkor egy 2 + 1 szobás szövetkezeti lakás ára 150 ezer Ft volt. Az árvízvédekezésen csak a vízügy alkalmazásában lévő dolgozók összesen 30 100 munkanapot dolgoztak. A felhasznált, beépített főbb anyagok: rőzse 20 ezer kéve. karó 6 ezer db, terméskő 1300 t, zsák 46 ezer db, fenyő fűrészárú 20 m 3, petróleum 1300 liter, lámpabél 67 méter, cukor 530 kg. Az anyagokból egy részét (kő. zsák, terméskő, karó stb.) visszanyertük, A III-as védvonalon 118 napot töltöttünk védelmi fokozatban. I. fokú készültség 37 nap, II. fokú 20 nap, III fokú 61 nap, amelyből 43 nap rendkívüli készültség volt. Néhány "dolog" az egyéb kategóriából: - Az étkezésről ki-ki maga gondoskodott. A Vidreéri központban a központi beszerzés (itt több ember volt a munkásszálláson) meg volt szervezve. Oldalkocsis motorkerékpáros ment be a faluba, és vitte ki a megrendelést. A védtöltés és Felgyő felé vezető toronyalji töltés járhatatlan volt. A toronyalji töltés mellett van a Vidreéri csatorna, melynek töltése a Felső főcsatorna töltésébe köt be. Ez az út zsákutca, ezért ezen közlekedés nem volt. Az oldalkocsis motor ezen tudott közlekedni. Ide, a védelmi központhoz 300 m-re ki lehetett hozni a szükséges dolgokat, ahonnan
