Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)
1. szám - Alföldi László–Kapolyi László: Szükséges-e a Tisza térség vízhiányának pótlására és/vagy a hajózó útvonal lerövidítésére Duna–Tisza csatornát építeni? Ha igen, miért nem, és ha nem, miért igen?
ALFÖLDI L. - K.APOLYI L,: Duna-Tisza csatorna 5 tése mellett létesítendő csillapító medencén keresztül a Tisza-térség gyakorlatilag gravitációs úton elérhető. Némi csatomabővítés a Némedi patakon, a Zagyván át Tiszáig vezethető a víz. Az elképzelés az átvezetéssel kapcsolatos szerény energia visszanyeréssel számolt. Feltehetően ennek a változatnak a tervei a vízügyi múzeum és levéltár vagy más gyűjteményekben még fellelhetők (5. ábra). Ennek a változatnak a tervezett maximális vízhozama 100 mVs átvezetésével a Tisza kisvízi vízhozamának a több mint kétszeresét lehetne átvezetni, ráadásul a Tiszához való csatlakoztatás több változata is lehetséges, mert a Zagyván keresztül közvetlenül a szolnoki becsatlakoztatást, vagy feljebb a kiskörei becsatlakoztatás megoldható lenne. A becsatlakozás kérdése egyébként azért rendkívül fontos, mert az összes többi változat az Alsó-Tiszára való becsatlakozással számol, ami tulajdonképpen értelmetlen lehet, mert az Alsó-Tisza esetleges vízeloszlási lehetősége egy medertározós csongrádi vízlépcső segítségével sokkal könnyebben és gazdaságosabban megoldható lenne. Az összefoglaló ábra szerint öt összeköthető változatot ábrázoltak, de csak egyet tárgyaltak. Függetlenül attól, hogy az összefoglaló ábrán a „C" változatként megjelölt útvonal mellett valószínű, korábbi határozatokra utalva a „Tervezett változat" megjegyzés szerepel. mAf. 200 O BUDAPEST CSONGRÁD ' KISKUNfhCBYHÁZA KISKOROS O 1801601U01201004. ábra. A Duna-Tisza összeköttetés változatai Z-mitszet I.Ot2Sm 3/t)l.ütSOn?/sl -100 -B0 —7— 25 T50 75 100 fkm 5. ábra. A Duna-Galga-Tisza vyzpótló rendszer hossz-szelvénye és jellemző metszetei Jolánkai Gy.a Duna-Galga-Tisza vízpótlást szolgáló elképzelése szokatlanul merész, a maga idejében korszerű gondolat volt. Száz méteres szintkülönbséggel való vízemeléssel lényegében a gravitációs vízátvezetés lehetőségét tudná biztosítani. A Tiszába való bevezetés akár a Zagyva, akár csatornaépítéssel a Kiskörei tározóhoz, vagy az afölötti térséghez is kapcsolódhatna. A tervező a vízválasztón való átvezetéshez előrefeszített vasbeton csövek (rokla) alkalmazására is számított, amivel lényegében utat mutatott a későbbi gravitációs vízátvezetés szabályozására építendő kisebb duzzasztáshoz való elektromos áramtermelés lehetőségét sem zárta ki, ami a működés gazdaságosságát elősegítette volna. A kerettervben kiemelésre került ugyan a zseniális merész gondolat, de nem foglalkoztak a továbbfejlesztés lehetőségével. A tiszai vízgazdálkodási rendszer ökohidrológiai vízigénye 10 évből átlag 4 évente kíván vízpótlást, vagyis a rendszer kihasználtsága rendkívül szerény lehetne. Csapadékos években pedig az átvezetés lényegében szükségtelen lenne. Magam részéről javaslom, a gondolat elemző újraértékelését, mert a 120 m magasságra való vízemelés befogadásához a tervező a vízválasztón való vízátemeléssel számolt, ezért nem lenne akadálya annak, hogy a rendszer energia-tározóként is kiépíthető legyen, hiszen megfelelő tervezéssel a két funkció (vízátvezetés, energia-termelés) összehangolható. El lehet gondolkodni azon is, hogy a Duna-Tisza-közi hátság vízpótlásának a gerince 200 m t.sz.f. magasságban lévő tározó felhasználásából magassági szintvonal lépcsőzésével felszín alatt haladó 2-3 m vasbeton csövek végigvezethetők lennének. Mióta az aquaduktot, majd a bújtatókat feltalálták és rendszeres alkalmazzák, azóta a morfológiai változatosság viszonylag olcsón kiegyenlíthető. Természetesen a gerincvezeték megcsapolási helyei előre megépíthetők, és az elosztó-rendszerek is megtervezhetők.
