Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

1. szám - Juhász József: Kisvízfolyások vízhozam adatai

51 Kisvízfolyások vízhozam adatai Juhász József 1148. Budapest, Felsőbüki Nagy Pál u. 4. A kisvizfolyások vízhozamaival foglalkozni ma kétszeresen is aktuális. Az egyik oka az éghajlat-változással is összefüggő hatalmas árvizek a kisvízfolyásokon, a másik az, hogy az EU-ban a vízkészlet gazdálkodásra kiemelt figyelmet fordítanak, mert az édesvíz értéke rohamosan nő, ami bizonyos mértékig összefügg az éghajlatváltozással. Érthető tehát, hogy a tagállamok vízkészleteinek lehető pontos megismerése sürgető feladat. A kérdést tehát az árvízvédelem és a célszerű vízgazdálkodás egyaránt aktuálissá teszi. Mivel a minden időben változó adathalmaz változása csak akkor határozható meg, ha van egy - lehetőleg zavaró viszonyoktól mentes- természetes kiinduló állapot, amihez a változás mérhető. Kisvízfolyásaink „természetes „állapotát az ember már régen módosítja, részben a vízgyűjtő állapotának, részben a vízfolyás medrének változtatásával. Egy „kevésbé bolygatotf'időszakot keresve, az 1933-38 közötti időszakot találtuk olyannak, amikor a néhány etalonnak kiválasztott vízfolyás vízgyűjtőjén viszonylag kevesebb durva beavatkozás volt, ugyanakkor volt néhány mérési adatsor, amit a vizsgálathoz fel tudtunk használni. A mérések, viszonylag gyakori vízállásészlelésből és igen ritka, főleg középvíz körüli vízhozam -mérésből álltak. A mért eredményekből főleg a középvíz körüli értékek a leginkább megbízhatók.. A sokszor csak fél napig tartó nagy árvizek hozamait soha sem tudták megmérni, ezt csak hidrológiai vizsgálattal lehet meghatározni, és az árvízi nyomokból következtetni a hozzá tartozó vízállásra. A hatalmas árvizek nagy fontosságára az idei (2010) tavasz és nyár sajnos élesen rávilágított. Ugyanakkor a vízgazdálkodás, például a kisvízfolyások terhelhetősége miatt a közepes és kisvízhozamok fontossága is nagy. A kisvízfolyások vízjárásának regisztrálása az első világháború előtt szinte teljesen hiányzik, a vízimalmokkal kapcsolatos előírásokon kívül. Ezen kívül csak főleg magánkezdeményezésre végzett néhány mérce és néhány vízhozam-mérés maradt csak fenn. Ezek az adatok csak néhány kisvízfolyáson adtak hosszabb, rövidebb észlelést - például karsztos területek vízfolyásain - amiknek az általánosítása eleve lehetetlen volt. A világháború után a kisvízfolyásokon sok vízmércét állítottak fel. Kiderült azonban, hogy ez a megoldás a lefolyó vízhozamokra nem ad megfelelő képet a vízhozam-mérések ritka volta és azok nehézsége miatt. A legfontosabb olol a következők: - a heves vízjárás, - a gyakori és nagymértékű mederváltozás, - a kisvízfolyások szabályozása, - a nagyon ritka és döntően csak a középvíz körül mért vízhozamok. A heves vízjárás miatt a kisvízfolyások nagy, de különösen árvízi hozamát nem lehet mérni, így a vízállásból a vízhozamok csak igen nagy közelítéssel becsülhetők. A kisvízfolyások vízjárási szélsőségeinek egyik okát a csapadék térbeli eloszlásában kell keresnünk. A kis vízgyűjtő szárazon maradhat, amikor az őt befogadó folyó kiterjedt vízgyűjtőjének másik részein akár számottevő csapadék hullik. A nagyobb folyóknál a csapadék összeg térben és időben megoszlik. A kisvízfolyások ugyanezt az évi csapadékot mindkét értelemben koncentráltan kapják. így vízszállításuk igen tág határok között mozog. A csapadékeloszlások által okozott szélsőségeket tovább fokozzák a vízgyűjtő terület lefolyási viszonyai, a kis vízgyűjtő geológiai és talajtani felépítése, növénytakarója, ami egyben kihat az összegyülekezési időre s ezen keresztül a mértékadó vízhozam nagyságára és időtartamára is. Minél kisebb az összegyülekezési idő - egyébként azonos feltételek mellett - annál nagyobb az árvízhozam. A hirtelen kihulló csapadék igen nagy hányada kerül lefolyásra, amelyet a kisvízfolyás sietve levezet. Minél nagyobb a kisvízfolyás vízgyűjtője, az árvize annál tovább tart kisebb tetőzés mellett. A nagyobb vízgyüjtőjű patakoknál az árvíz akár egy-két napig is eltarthat. A kisvízfolyások kisvize a csapadékmentes időszakban csak a vízgyűjtő terület talajában, kőzeteiben visszamaradt, és onnan kiszivárgó vizből táplálkozik, ha ez elfogy, a patak a legközelebbi csapadékig kiszárad. Nagyobb vízgyűjtő területű patakoknál ez nem szokott előfordulni, csak szélsőségesen hosszú idejű szárazság esetén. Altalánosságban megállapítható, hogy kis-vízfolyásainkon az 50 % és 95 %-os vízhozam aránya 1:10, míg például a viszonylag szélsőséges vízjárású Tiszánál ez az arány 11:3, a Dunánál pedig 1:1,73. A közepes és a 60 %-os vízhozamok aránya a patakoknál 1:1,5 körül mozog. A csapadékból táplálkozó patakok hirtelen és nagy mértékű vízhozam változásától lényegesen eltér a karsztforrásokból is táplálkozó patakok vízjárása. Ezeknél általában a hóolvadásból származó árvizek játsszák a fő szerepet. Egyébként a vízhozamuk számottevő részét, kisvizeiknek pedig akár teljes hozamát a karsztos kőzetekből származó víz adja. Az ilyen vízfolyás vízjárása közel sem olyan szélsőséges, mint a csak csapadékból táplálkozó társaié. A vízállás és a vízhozam összekapcsolásában nehézséget jelent a kisvízfolyásoknál az a körülmény, hogy a kisvízfolyások medre az árvizek hatására nagymértékben változhat, különösen akkor, ha a meder laza kőzetben fut. Emiatt a vízállásokból esztendőn belül sem lehet a vízhozamot becsülni. Az árvíz előtti és utáni vízhozamok és vízállások nem kapcsolhatók össze. A természetes mederváltozások mellett a meder karbantartása során végzett munkálatok is változtatják a medret, s ezzel rontják a kapcsolatot a vízállás és a vízhozam között. Kisvízfolyásaink között nagyon soknál jelentkezik a radikális szabályozás igénye, ami a korábbi mederviszonyok gyökeres megváltozását okozza. A vízfolyás szabályozás és a mederváltozás miatt a vízhozam mérések száma megsok-