Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

1. szám - Könyvismertetés - Juhász Endre: A csatornázás története (Ism.: Ligetvári Ferenc)

50 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 1. SZ. lyezkedő katonai táborok csatornázottsága feltétel volt az ott élők elhelyezését illetően. A kifogástalan működést szolgálták a csiszolt, falazott kövek, amelyeket lapok fedtek le. Az építkezésekhez felhasznált téglák bélyegzése bizonyította a minőség garanciáját, rossz gyártás esetén ma már nem állnának - még romjaikban sem - épületek ebből a korból. A feltárt területek igazolják, hogy mintaszerű szakmunkát végeztek. Gyászos, majd megújuló folytatás A középkor szellemi hanyatlása magával hozta az igényes életkörülmények elvesztését. Ennek eredményeképpen járványok tizedelték a lakosságot, és a nagyobb városokban csak részintézkedések történtek a veszélyt hordozó állapotok felszámolására. Angliában és a többi európai városban a fürdést egészségtelennek tartották. A kevés vízfogyasztáshoz nem párosult csatornázás, a szemét is az utcára került. Másfél évezredes lemaradás jellemezte az angolokat Julius Ceasarhoz képest. Az ő gondolkodásához hasonlóan hoztak rendeletet a házak körüli szemét elviteli kötelezettségéről (VIII. Henrik 1531-ben kiadott törvénye alapján) és a szennyvizek szervezett eltávolításáról. A nürnbergi hasonló intézkedés ugyancsak XVI. századi. Az angolok 1847-ben ajánlották a módosított angol rendszert, amelynek lényege a csapadékvíz összegyűjtése, WC öblítésre való felhasználása, majd a talajra helyezéssel mezőgazdasági hasznosítása, és utána a dréncsöveken átszűrődve a befogadóba juttatás. S mindez teljes mértékben egybeesik Beszédes József gondolatával: „Sem házad udvarából, sem községedből, sem vármegyédből egy csepp vizet hasznosíthatatlanul - ki ne engedj!". Természetesen mindez egy új szemléletű gondolkodás szükségességére utal, amelyet talán a jövőben elfogad úgy a vízügyi, ill. a környezetvédelmi, valamint az agrár tárca. Az angolok másfélezer éves késésüket bepótolták a rómaiakhoz képest, talán nekünk is sikerül a másfél századot ledolgoznunk, mert az Európai Unió ne csak a pénzsóvárgásról szóljon, hanem leginkább a magyar szellem felzárkózásáról . Az újkori értékek Az ipari forradalom magával hozta az üzemek és a lakóházak egymáshoz közeli telepítését. A különböző égéstermékek veszélyeztették a városokban élők egészségét, ezért törekedni kellett a járványokat előidéző fertőzések csökkentésére. A XIX. században a hazai közegészségügyi állapotok eléggé elmaradottak voltak. Fodor József szerint (1872) a magyar lakosság 11 évvel rövidebb életet élt, mint a francia polgár, sőt 19 év hátránya volt egy angollal szemben. Persze a nyugati városokban is volt példa a tudatlanságból eredő következményekre. Bár Robert Koch 1884-ben felfedezte a kolera kórokozóját, ennek ellenére 1892 nyarán Hamburgban a lakosság 14,3 %-a (10 ezer fő) halálát okozta a kolera-járvány. A hazai fejlődést az 1873-as kolerajárvány indította el. Az ok-okozati összefüggések vizsgálata során a társadalmi és várospolitikai gondok előtérbe kerültek. A „túl népes" és egészségtelen lakások, az ivóvíz-szolgáltatás és csatornázás ekkor váltotta ki közegészségügyi intézkedés szükségességét. A látszólagos vagy valós tartalommal a „Közegészségtan" 1875-től szigorlati tantárgy lett a budapesti orvosi egyetemen. Fodor ambiciózussága mellé párosult Markusovszky Lajos segítő szándéka, aki tapasztalatait megosztotta fiatal kollégájával. Külföldi (németországi és angliai) tanulmányairól hazatérve fő kutatásait a talajvízszint ingadozásra helyezte. Meggyőződésévé vált: „...a kútvizek szennyében tényleges ártalom rejlik." Széles látóköre, illetve meggyőző ereje hozzásegítette a szennyvíz, az ivóvízminőség, a szemétgyűjtés (szállítás és újrahasznosítás) ügyének megértéséhez. Sikerességét igazolja, hogy a döntéshozókat rábírta aktív cselekvőképességük gyakorlására. Ekkor a megújuláshoz kapcsolódtak az új gondolkodás iránt fogékony városfejlesztők és műszaki szakemberek, akik az adott kor technikai színvonalának megfelelően végezték munkájukat. A fejlesztők, a tervezők és a kivitelezők munkáját külföldön is elismerték, amit különösen a fejlődő országokban megvalósult beruházások igazolnak. A mai helytállást igazolja, hogy a fejlettebb technológiák előállításában néhány külföldi cég igénybe veszi a korábban kialakult tudásbázisunkat. Az ábrákkal kellő számban illusztrált kiadvány összeállításában fontos szerep jutott Fejér László lektornak, Bertók László szerkesztőnek, akik alkotó társává váltak a szerzőnek. Napjaink hiányosságai A kiadvány könyvesbolti árusításra nem került. Legyen ez elgondolkodtató a szakmai beosztást elfoglaló döntéshozóink számára, hogy mit tesznek az utóbbi időben oly sokszor, néha a miniszterelnöki székből hangoztatott tudásbázisú társadalom megteremtése érdekében, ha az ismeretek továbObítására egyáltalán nem helyeznek hangsúlyt. Pedig most egy sajátos esemény is segítségre lett volna, ugyanis az uniós beruházások közül a legmagasabb összegű keleteurópai szennyvizes beruházás 2009-es - ideiglenes - átadására került sor. (Ez felébreszthette volna az érdeklődést az ilyen magas színtű munka iránt). Meggondolandó, hogy ezen eseményhez kapcsolódóan nem lenne-e érdemes - még akár az elkövetkező vezetés részéről - a szennyvízteleppel rendelkezők vagy a jövőben ilyen beruházást megvalósítók között a könyvet teijeszteni, vagyis ennek érdekében támogatást nyújtani a forgalmazási költségek fedezésére, hogy a kiadvány minden szennyvízhálózattal rendelkező településre eljuthasson. így elérhetnénk a szakma részbeni megbecsülését, annak környezettudatos gondolkodását és pozitív megjelenítését. Az elmúlt időszakban valóban nagyon kevés könyv jelent meg, ezért a szakmai szervezetek ilyen jellegű áldozatvállalása csak korlátozott példányszámú megjelentetést tesz lehetővé, ezért is fontos lenne a támogatás végzése. Más szóval, ha már az irányító főosztályok és ennél is magasabb szinten ülők nem kezdeményezik a könyvírásra felszólítást, akkor legalább a helyettük elvégzett munka értékét szíveskedjenek felismerni és értékrendjén támogatni. A csőhálózatok és a kapcsolódó berendezések technikai és időbeni elavulásának bemutatásával könnyebben megértik a települési döntéshozók a felújítások szükségességének végrehajtását. Ehhez nyújt segítséget Juhász Endre igényes munkája, amely több mint fél évszázados tapasztalatra épül. Ligetvári Ferenc