Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

6. szám - LII. Hidrobiológus Napok: „Alkalmazott hidrobiológia” Tihany, 2010. október 6-8.

68 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 6. SZ. Irodalom Cogerino, L„ Cellot, B. & Boumaud, M. (1995) Microhabitat diversity and associated macroinvertebrates in aquatic banks of a large European River. Hydrobiologia 304:103-115. Munoz, I. & PRAT, N. (1994) Macroinvertebrate community in the lower Ebro river (NE Spain). Hydrobiologia 286:65-78. Oertel, N., Nosek, J. & Ponyi, J. (2007) Meiofauna kutatások a Duna hiporeális zónájában. Acta Biol. Debr. Oecol. Hung. 16:175-186. Oertel, N. & Nosek, J. (2000) Bioindikáció vizi gerinctelenekkel a Dunában. 1. Bevezetés - elvi és módszertani kérdések. Hidrol. Közi. 80:336-338. Oertel, N. & Nosek, J. (2004) Comparative analysis of quantitative macroinvertebrate sampling techniques. International Association for Danube Research, Limnological Reports 35:173180. Rempel, L.L., Richardson, J.S .& Haeley. M.C. (2000) Macroinvertebrate community structure along gradients of hydraulic and sedimentary conditions in a large gravel-bed river. Freshwater Biol. 45:57Rundle, S.D., Robertson, A.L. & Schmidt-Araya, J.M. (2002) Freshwater Meiofauna Biology and Ecology. Backhuys Publisher, Leiden. 369. pp. Tóth. B. Nosek, J. & Oertel, N. (2008) Composition and dynamics of benthic organic matter in the middle Danube Section. Archiv für Hydrobiologie 166(1-2

) Large Rivers 18(l-2):257-270. Tóth, B. & Oertel, N. (2008) A mederanyag összetételének és szervesanyag-tartalmának heterogenitása egy depozíciós partszakaszon, a Duna középső szakaszán. Hidrol. Közi. 88:207-210. Wetzel, R.G. (1983) Limnology (2nd edition). - CBS College Publishing, Philadelphia, 767. pp. Wetzel, R.G. (1995) Death, detritus, and energy flow in aquatic ecosystems. Freshwater Biol. 33:89-8 Structural and functional elements of the bental in the watersystem of the River Danube 1. Meio and macroinvertebrate communities. Oertel, N., Nosek, J., Bódis, E. Borza, P., Tóth, B. Hungarian Danube Research Station of H.A.S., 2131 Göd, Jávorka S. u. 14. Abstract: Spatio and temporal changes in taxon and species number, composition, abundance, functional feeding groups of macroinvertebrate communities and their relation with the benthic organic matter of the sediment fractions were investigated on hydrodynamically different (depositional and erosive) riparian zones of the River Danube between Kismaros (1688 river km) and Göd (1668 river km). The greater proportion of the meiofaunal taxa prefer the upper 5 cm layer of the bed sediment in the depositional zones, while taxa and individuum enormously decrease in number vertically. Bed sediment and organic matter fractions and total benthic organic matter are strongly determined by the flow velocity and grain size distribution, while species composition, taxon and functional feeding group distribution significantly differ according the depositional or erosive character of the riparian zone. The results confirm our knowledge about the discontinuity in large rivers and the phenomena of structural simultaneousness (coexistence of different spatial patterns). Methodologically it was proved, that kick & sweep sample of about 3 m

2 provides taxon and individual numbers, which are representative for the studied middle Danube-section. Keywords: Danube, bental, meio and macro fauna, vertical distribution, deposition-erosion, heterogeneity, sampling effort. Bevonatban élő mikroba-közösségek genetikai diverzitásának összehasonlítása a Balaton két eltérő trofitású medencéjében Pohner Zsuzsanna

1, Ács Éva

1, Borsodi Andrea

2, Kiss Keve Tihamér

1, Palatinszky Márton

2, Reskóné Nagy Mária

3, Várbíró Gábor

4, Mészáros Éva

2, Duleba Mónika

1, Bíró Péter

5 •MTA ÖBKI, Magyar Dunakutató Állomás, Göd; 2ELTE TTK Mikrobiológiai Tanszék, Budapest; 3Közép Dunántúli KTvVF, Székesfehérvár; "Tiszántúli KTvVF, Debrecen; 5MTA BLKI, Tihany Kivonat: A természetes vizek ökológiai állapotának felmérése során alapvető fontosságú, hogy minél pontosabb képet kapjunk az ott élő mikrobaközösségek szerkezetéről, hiszen azok dinamikája indikátora lehet a víz minőségében bekövetkező változásoknak. A klasszikus mikroszkópos technikáknak hatékony kiegészítői lehetnek a molekuláris ujjlenyomat módszerek, melyek alkalmazásával a teljes mikrobiótára jellemző mintázatot nyerhetünk. Egy vizsgálatsorozat részeként, denaturáló gradiens gélelektroforézis (DGGE) segítségével jellemeztük a Balaton két eltérő trofitású medencéjében (Keszthelyi és Siófoki), az északi és déli parti régióban a nádon, kövön, üledékben és mesterséges alzaton, júniusban, illetve augusztusban jelen lévő teljes bakteriális és eukarióta mikroba-közösségek szerkezetét 16S és 18S rDNS alapon. A kapott relatív abundancia értékekre végzett főkomponens analízis mindkét időpontban az üledék-minták elkülönülését mutatta a többi alzattól az első két főkomponens által meghatározott síkban. A többi alzat mikroba-közössége júniusban elsősorban medencék szerint csoportosult, augusztusban ez nem voltjellemző. A két eltérő trofitású medence diverzitásában is jellegzetes különbségeket találtunk. A Keszthelyi medence eukarióta, míg a Siófoki medence baktérium-közössége mutatott átlagosan nagyobb genetikai diverzitást. Ez a különbség a medencék átlagos OTU számában is megnyilvánult. Kulcsszavak: mikrobiális diverzitás, bevonat, OTU, DGGE, Balaton. Bevezetés és célkitűzés A természetes vizek ökológiai állapot-felmérésében a magasabb rendű szervezetek vizsgálata mellett kritikus fontosságú, hogy minél pontosabb képet kapjunk a mikrobaközösségek összetételéről is. A protista-, eukarióta alga-, gomba- és mikrogerinctelen-diverzitás feltárására lehetőség van mikroszkópos vizsgálatok segítségével, azonban az egyes taxonok morfológiai alapú elkülönítése sok esetben nehézkes, idő és munkaigényes. A teljes bakteriális közösségszerkezet megismerése még nagyobb gondot jelenthet, hiszen annak akár 90-99%-a feltáratlan maradhat tenyésztéses módszerekkel (

Jackson és mtsai, 2001). A molekuláris közösségi ujjlenyomatképző eljárások alkalmasak lehetnek a fenti problémák kiküszöbölésére. Napjainkra a denaturáló gradiens gélelektroforézist (DGGE) széles körben alkalmazzák környezeti minták genetikai diverzitásának feltárásában (Muyzer és mtsai, 1999). A módszer lényege, hogy az azonos hosszúságú, de különböző szervezetekből származó, ezért eltérő GC-tartalommal rendelkező amplifikált DNS fragmentumok elválasztásával az adott közösségre jellemző mintázatot nyerhetünk. Kevés publikáció született, amely egy adott víz több különböző élőhelytípusát és annak teljes mikrobiális közösségét jellemezte molekuláris ujjlenyomat technikával (

Jackson és mtsai, 2001, Dorigo és mtsai, 2007). Jelen vizsgálat során arra a kérdésre kerestünk választ, hogy a Balaton két eltérő trofitású medencéjében (Keszthelyi és Siófoki) a különböző alzatokon kialakult mikroba-közösségek szerkezetében kimutatható-e genetikai diverzitás különbség. Anyag és módszer A Balaton Keszthelyi- és Siófoki-medencéjében, a parti régióból gyűjtöttünk bevonatmintákat 2008. júniusában (,j") és augusztusában („a"), az üledékből, kő és nád felszínéről, továbbá a Siófoki medencébe kihelyezett mesterséges alzatról (homokfúvott üvegpalack). (/. táblázat)