Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

5. szám - Orlóci István–Szesztay Károly: A vízgazdálkodás tervezése

36 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 5. SZ. leten belül egymással és a környezeti tényezőkkel szoros és sokrétű kölcsönhatásban vannak, egyértelmű fogalom meghatározást és számértéket csak a vízrendszer, vagy a terület vízforgalmát és vízminőségi folyamatait átfogóan jellemző adatok és összefüggések feltárása és rendszerbe foglalása nyújthat. így például valamely adott terület folyamatosan megújuló vízkészletének elméleti (potenciális) értékét a területre hulló csapadék és a területre belépő vízhomok sokévi átlaga jellemzi. Valamely adott víztartóból tartósan kivehető vízkészlet tényleges értékének a meghatározásához a zonban a vízháztartást és a vízminőséget jellemző adatokon kívül a technológiai feltételek, és különösképpen a vízelvonás következményeinek mérlegelése is szükséges. A vízkészlet hidrológiai jellemzése a vízkivételt és vízbevezetést kívánó vízhasználatok szempontjából A víz hasznosításának és a hidrológiai folyamatok módosításának legszembetűnőbb esete a víz kivétele előfordulási helyéről és használat utáni visszavezetése ugyanabba, vagy más víztartóba. Ez esetben a vízkészlet jellemzésénél három fő szempontot kell figyelembe vennie: - Hogyan viszonylik a kivett (visszavezetett) vízmennyiség a víztartóban lévő víz mennyiségéhez és annak utánpótlódásához? - Hogyan viszonylanak a víztartóban lévő víz minőségi (hőmérsékleti, kémiai, biológiai és más) jellemzői a vízkivételt (vízbevezetést) kívánó használat vízminőségi követelményeihez? - Milyen mértékben változtatja meg a vízkivétel a víztartó természetes vízháztartási és vízminőségi viszonyait? Ezeknek a szempontoknak megfelelően a folyók, tavak és felszín alatti víztartók vízkészletének jellemzésében négy egymáshoz szorosan kapcsolódó vizsgálati szintet célszerű megkülönböztetni: 1. A tározódott (sztatikus) vízkészlet legegyszerűbb alapesete a nagy mélységben lévő, természetes utánpótlódás és megcsapolás nélküli felszín alatti víztartó. Az ebben tározódott vízkészlet lényegében ugyanúgy értékelhető, mint a szén, vas, olaj és az ásványvagyon más készletei. Kitermelése a készlet egyszer és mindenkori elfogyasztását jelenti. 2. A vízkészlet, mint vízhozam idősor a hidrológiai jellemzés második, viszonylagosan egyszerű határ helyzete. A vízkivétel (vízbevezetés) lehetőségeinek és hatásainak feltárásában csak a készlet-megújulási folyamat végső eredőjét, vagyis a víztartó adott helyén (szelvényében) időegységenként átfolyó vízhozamok mennyiségi és minőségi jellemzőit veszik figyelembe. Az ilyen módon történő jellemzésnek előnye, hogy a vízgyűjtő-területen és a víztartóban lejátszódó sokrétű vízháztartási és vízminőségi folyamatokat eredőjükkel veszi figyelembe és ugyanakkor viszonylag könnyen biztosítható és elemezhető adatbázisra támaszkodik. Van azonban az ilyen jellemzési módnak egy igen lényeges hátránya, illetve korlátja is: Ha a vízgyűjtő területen vagy víztartóban bekövetkezett természetes változások, vagy emberi beavatkozások módosítják a víztartó vízháztartási és vízminőségi folyamatait, a vízhozam és vízminőségi idősorok satisztikai elemzésre és a jövőbeli viszonyokat illető következtetések levonására alkalmatlanná válnak. 3. A vízkészlet, mint tározó-gazdálkodási fogalom. Ha valamely víztartó, vagy vízrendszer eredeti vízháztartási és vízjárási viszonyait a vízkivételek és vízbevezetések igényei szerint, vagy ármentesítési célokból tározómedencékkel jelentékenyen módosítják, a víztartók valamely szelvényén áthaladó vízhozamok mennyiségi és minőségi jellemzői már nem tekinthetőek vízkészlet fogalomnak, mert nem elégítik ki a statisztikai elemzés alapkövetelményeit (egyöntetűség és reprezentativitás). Ilyen körülmények között a vízkivételre, vagy használt víz bevezetésre (hígításra) igénybe vehető vízkészleteket csak a teljes tározó rendszer vízháztartását és vízminőségét meghatározó adottságok és üzemi előírások keretei között lehet jellemezni. 4. A vízkészlet, mint a vízháztartási és vízminőségi folyamatokat jellemző adatok és összefüggések rendszere. A vízkivételekkel és vízbevezetésekkel kapcsolatos kérdések megválaszolásához általános érvényű hidrológiai megalapozást csak a víztartók és a vízgyűjtőterületek vízháztartási és vízminőségi folyamatait jellemző valamennyi lényeges adat és összefüggés feltárásával és rendszerbe foglalásával lehet biztosítani. A készlet fogalom ebben a tágabb értelmezésben válik az előző hármat egységbe foglaló és szilárd alapokon nyugvó elméleti és gyakorlati keretté. A vízháztartási és vízminőségi folyamatok együttes értékelése révén válik lehetővé például: - a sztatikus és dinamikus készlet fogalom elvi síkú szintézise és a tározásos vízgazdálkodás adottságai közötti alkalmazás; - a szintetikus vízhozam és vízminőség idősorok előállításában és alkalmazásában a változó természeti adottságok és az emberi beavatkozások hatásának figyelembe vétele; - az előbbi kettőre támaszkodva a mai hazai vízkészletgazdálkodási gyakorlat egyik alapvető kérdésében, a mérlegvizsgálat alapjául szolgáló kezdeti („természetes", vagy „quasi-természetes") hidrológiai állapot meghatározásában felmerülő ellentmondások és nehézségek feloldása; - a dinamikus vízkészlet értelmezése és mennyiségi jellemzőinek meghatározása olyan felszíni és felszín alatti víztartók esetében, amelyek vízkészlete az átlagos tározási vízszint (nyomás szint) függvényében jelentékenyen változik, beleértve olyan víztartókat is, amelyek jelenlegi (kezdeti) állapotában zárt vízrendszert alkotnak, de vízszintjük megváltozása útján nyílt vízrendszerré alakíthatóak; - az ország vízháztartási viszonyaiban és sztatikus, illetve dinamikus vízkészleteiben az elmúlt évtizedek és évszázadok emberi tevékenységei által okozott változások feltárása és számszerű értékelése. A vízkészlet fogalom értékelése és hidrológiai jellemzése a mederbeli vízhasználatok szempontjából Amíg vízkivételt és vízbevezetést kívánó vízhasználat az ország bármely víztartójához kapcsolódhat, a mederbeli vízhasználatra értelemszerűen csak a feszíni vízelőfordulások (folyók, tavak, kisvízfolyások, tározó medencék, illetve az ezeket összekapcsoló vízrendszerek) esetében kerülhet sor. A mederbeli vízhasználatokhoz kapcsolódó vízkészlet fogalmak másik közös sajátossága a tartalmi sokrétűség: Amíg az előző csoport készlet fogalmai a vízmennyiség és a vízminőség tényezőivel és paramétereivel általában egyértelműen jellemezhetőek, a mederbeli vízhasználatokhoz kapcsolódó készlet fogalmak meghatározásához e két tényező csoporton kívül számos, további hidrológiai tényező csoportnak bevonására is szükség van. 1. Vízerő-készlet Valamely vízfolyás vagy vízrendszer elméleti (potenciális) vízerőkészletét (a) mederbeli vízmozgás mennyiségi jellemzői és (b) a szintkülönbségeket megadó domborzati adatok határozzák meg; így például: - a vízszint esésének hossz-menti eloszlása, - a vízmélységek és az áramlási sebességek alakulása, - a hordalékmozgási jellemzők, - a jégjárási viszonyok,