Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

5. szám - Orlóci István–Szesztay Károly: A vízgazdálkodás tervezése

ORLÓCI I. - SZESZT AY K..: A vízgazdálkodás tervezése 37 - a tározóterek kialakításának domborzati és kőzettani viszonyai, - az oldal csatornák, vízátvezetések és duzzasztómüvek helykiválasztásának domborzati és geohidrológiai adottságai. 2. Vízi közlekedési potenciál. A vízmozgással megegyező irányban minden vízfolyás a legegyszerűbb eszközök (technológiai szint) esetében is közlekedési és szállítási lehetőséget jelent. A vízi közlekedés, továbbá a folyó szabályozás és a csatornaépítés technológiájának fejlődésével a felszíni vízrendszerek nyújtotta közlekedési potenciál nagymértékben növekszik, és jelentékenyen bővül az annak feltárásához szükséges természeti tényezők köre is. A fentebb felsorolt tényező csoportok többségének a vízi közlekedési potenciál feltárásában is van szerepük. Kiegészítésként az alábbi főbb hidrológiai és természeti tényezők bevonására lehet szükség: - a merülési mélységnek megfelelő víziút szélessége; - a meder és a sodorvonal kanyarulati viszonyai; - a gázlók szintváltozásai; - a partvonal megközelíthetősége és stabilitása a kikötési helyeken; - köd és jégképződési adottságok. 3. A vízi élettér készletei. A folyókban, tavakban és más felszíni vízelőfordulásokban kialakuló élővilág két vonatkozásban bővítheti a mederbeli vízhasználatok körét: (a) az állati és növényi élővilág némely csoportjai közvetlenül kitermelhető készletek vagy nyersanyagok (halak, rákok, algák, nád, stb.); (b) a vízi élettér kémiai és biológiai folyamatait egyensúlyban tartó tényezők és kapcsolatok meghatározott határok közötti alkalmazkodó képessége (öntisztuló képessége), valamint a vízfolyások hordalékszállító képessége módot adnak a használt vizek és hulladékok bizonyos csoportjainak és mennyiségének jelentékeny környezeti károsodás nélküli elhelyezésére. A vízi élettér készleteinek alakulását és hasznosítását kisebb vagy nagyobb mértékben a fentiekben felsorolt valamennyi fizikai tényező befolyásolja. Kiegészítésként az alábbiak kívánnak elsősorban említést: - a víztér kémiai, biológiai és hőháztartási viszonyai, különös tekintettel a zárt anyag és energiaciklusok kialakulásának és megmaradásának egyensúlyi feltételeire; - a meder iszaprétegének vastagsága és az ott kialakuló kémiai, biológiai és hőháztartási folyamatok; - a vízteret körülvevő szárazföldi területek ökológiai rendszerei és folyamatai. 4. Vízi üdülési potenciál. Úgyszólván minden felszíni vízelőfordulásnak és vízi tájnak van elvi (potenciális) üdülési értéke. Ennek pontosabb tartalma és társadalmi-gazdasági jelentősége azonban tág határok között változhat, az üdülés iránti általános igény szinttől, a szóba jöhető üdülési módozatoktól (technológiáktól) és a vízelőfordulás helyi természeti adottságaitól függően. A fentebb már említett fizikai, morfológiai és ökológiai adottságokon kívül ebben a vonatkozásban az alábbi természeti tényezők jutnak még szerephez: - a víz gyógyászati hasznosítását lehetővé tevő kémiai, biológiai és radiológiai tényezők; - az úszás és fürdőzés egészségügyi és üdülési kívánalmainak vízminőségi és vízi környezeti tényezői; - a csónakázás, vitorlázás, sebes vízi kajakozás és más vízi sportok különleges kívánalmait kielégítő tényezők; - a vízi táj esztétikai és kulturális értéke. A vízkészlet fogalom értelmezése és hidrológiai jellemzése a terület és földhasználatok szempontjából Hidrológiai szempontból minden terület és földhasználat egyben és egyaránt vízhasználat is, hiszen elkerülhetetlenül módosítja a térszintre hullott csapadék további sorsát, vagyis a szárazföldi hidrológiai ciklus alakulását. Különösen jelentős ebben a vonatkozásban a fedőrétegbeni tározódás, a felszíni és felszín alatti lefolyás, továbbá az evapotranszspiráció mértékének, arányának és időbeli eloszlásának megváltozása. A vízkészlet fogalomhoz tehát a terület és földhasználatok két irányból kapcsolódnak: (a) egyrészt hasznosítják a csapadékvízként vagy felszín közeli vízként megjelenő vízkészletet (mezőgazdasági és erdészeti csapadékhasznosítás, mocsári és lápi vízi tájak hasznosítása, stb.); (b) másrészt módosítják a felszíni és felszín alatti víztartók sztatikus és dinamikus vízkészletét. Ezeknek megfelelően a vízkészlet fogalom értelmezésének és jellemzésének tényezőire vonatkozó fentebbi felsorolás az alábbiak szerint bővül: - a csapadék mennyisége, halmazállapota és időbeli eloszlása; - a hóolvadást befolyásoló meteorológiai és térszíni tényezők; - a fedőrétegbeni víztározódás mértékét és időbeli alakulását befolyásoló tényezők; - a mélységi beszivárgás, továbbá a felszíni és a felszín alatti lefolyás mértékét, időbeli eloszlását és vízminőségi alakulását befolyásoló tényezők; - az evapotranszspiráció mértékét és időbeli eloszlását befolyásoló fizikai és növény élettani tényezők. A vízkészlet fogalom értelmezése és hidrológiai jellemzése a víz kártételei elleni védekezés szempontjából A víz okozta károk megelőzését vagy csökkentését célzó tevékenységek és szolgáltatások hidrológiai hatásaik szempontjából egyértelműen és maradéktalanul besorolhatók a fentebbi három vízhasználati csoport egyikébe. Csak a hatások feltárásának és értékelésének sajátos intézményi szempontjai miatt célszerű különválasztásuk. A kárelhárító jellegű vízszabályozások és vízgazdálkodási szolgáltatások a vízkészlet fogalom tartalmát meghatározó fizikai és műszaki jellemzők körét az alábbi főbb tényezőkkel bővítik: - az árvízi és belvízi elöntés veszélyének kitett területek nagysága és a kárelhárítás célszerű módozatait meghatározó hidrológiai adottságok; - a víz okozta erózióval károsított, illetve annak kitett területek és mederszakaszok kiteijedése és a kárelhárítás célszerű módozatait meghatározó hidrológiai adottságok; - a különböző mértékű vízminőségi károsodást szenvedett, illetve annak kitett vízelőfordulások száma és vízféleségenkénti megoszlása, továbbá a vízminőségi kárelhárítás célszerű módozatait meghatározó hidrológiai adottságok. Igények és készletek a távlati tervezésben A víz jelentős gazdasági tényezővé válása a víz iránti társadalmi-gazdasági igények értelmezése és tervezésbeli szerepe tekintetében is lényeges változást jelent. A megfelelő mennyiségű és minőségű víz, vagy vízügyi szolgáltatás költségeinek és környezeti hatásainak gyors növekedése miatt a gazdasági és területi fejlesztés célrendszerét és megvalósításának technológiai módozatát ma már nem célszerű a hidrológiai adottságok és más természeti tényezők előzetes figyelembe vétele nélkül megválasztani. A távlati jövő egyik alapvető elvárása, a vízgazdálkodás ágazati kapcsolatainak erősítése és a tervezési tevékenységek minél szorosabb beillesztése a gazdasági tervezésbe.