Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)
5. szám - Orlóci István–Szesztay Károly: A vízgazdálkodás tervezése
29 A vízgazdálkodás tervezése Orlóci István 1 - Szesztay Károly 2 '1106. Budapest, Bojtocska u. 23. 21028. Budapest, Kőrózsa u. 21. Kivonat: A vízgazdálkodás tervezésében nélkülözhetetlenek a korszerű adatkezelési és elemzési módszerek, de a terv hasznosulásának kulcsa az alapelvekben rejlik. A Vízgazdálkodási Keretterv az „integrált vízgazdálkodás" lényegi eszköze. Tartalmában érvényesíteni kell a víz sokrétű társadalmi szerepét és nélkülözhetetlenségét a jólét fejlesztésében. A szerzők a terv egyes eszmei és módszertani sajátosságainak vázlatos jellemzésével a jelen körülményekhez igazodó szemlélet kialakításában szándékoznak kezdeményezők lenni, vízgazdálkodás, tervezés. Kulcsszavak: Ajánlás Quo vadis magyar vízügy? A kettőszázhúsz éve született „legnagyobb magyar" is erre, a jelenkorban is időszerű kérdésre kereste a választ. Széchenyi Istvánra emlékezve elevenítjük fel véleményét: „Minden változásra, legyen az a legjózanabb is, valami zavar következik, és akik kombinálni nem tudnak, a pillanatnyi hevenyezések szerint cselekednek... Munkásságunkat okokra állítva, terv szerint célszerű elrendelnünk. Alkalmaztassunk mindent hazai környülállásainkhoz, - de, az Istenért - káros volna Magyarországban egy angol gazdaságot folytatni. ..." * Bölcsebb tanács ma sem adható; a "Vízgazdálkodási Politikában" kell megfogalmazni az irányt és a feladatokat, amelyeknek okszerűségét az adottságainkat és lehetőségeinket feltáró új „ Vízgazdálkodási Kerettervvel" kell megalapozni. Évszázados, és változatos körülmények szerinti tapasztalattal rendelkezve nem új ez a feladat, csak változtak feltételeink. A Keretterv értékét elsősorban az szabja meg, hogy mennyire sikerül a víz sokrétű szerepét és kölcsönkapcsolatait feltárni, és szabályozásának hosszú távra előnyös módozatait meghatározni. Ennek alapvető feltétele az, hogy a tervező munka „szakszerű" és ágazatközi, illetve interdiszciplináris legyen. Bevezetés A társadalmi-politikai szerkezet és a tudományos-technológiai feltételek gyors változásai, valamint a természeti folyamatok bizonytalan alakulása egyre szükségesebbé, de egyben nehezebbé is teszik a hosszabb időtávlatú előretekintést és tervezést. Szükségesebbé azért mert a gyors változásokhoz való felkészülés és alkalmazkodás az életvitel fenntarthatóságának elengedhetetlen feltétele; nehezebbé pedig azért, mert mind a körülmények, mind pedig az egyéni és a közösségi életcélok tényezői között egyre tágabb körű a kölcsönkapcsolat. A víz, a vízrendszer meghatározó tényezője az életkörülményeknek. A vízháztartás természeti egysége és vele szemben a sokféle emberi igény elkülönültsége a társadalmi konfliktusok örök forrása. Az ország kiegyensúlyozott fejlődésének fontos tényezője a vízgazdálkodás. Adottságainkhoz és nemzeti értékrendünkhöz igazodva, a kölcsönös előnyökre törekedve kell illeszkednünk a nemzetközi környezetbe. A vizeinkhez kapcsolódó érdekeink és feladataink a vízgazdálkodási politikában és stratégiában fogalmazódnak meg. Ezeket pedig a változó körülményeink értékelő számbavételével kell megalapozni. Ennek a lehetőségeket feltáró és az intézkedések következményeit elemző munkának az eredményeit foglalja össze a „Vízgazdálkodási Terv", jeles hagyományunkhoz igazodva, a Keretterv. Gyors a változás és sok a bizonytalanság. A technikai lehetőségek bővülése mellett a „vízigények" alakulásában az értékrendek változásának erősödik a szerepe. A jóléti értékhalmazban erőteljessé válik a minőségi elemek súlya, és számottevően növekedik az anyagi igények mértéke. A „vízkészletek" változásában a gazdasági tevékenységek és az éghajlatváltozás nagy bizonytalansággal becsülhető következményei a meghatározóak. Az előretekintés különösen fontos kérdése az emberi életvitel és a természeti környezet életfenntartó adottságainak kapcsolata, amelyben releváns szerepe van a víznek és a vízkörforgási ciklusoknak. Nincs ugyanis olyan emberi tevékenység és igény, amelynek ne volna vízügyi előfeltétele vagy hatása; ugyanakkor erről a kapcsolatról több a bizonyítatlan vélekedés, mint a megalapozott ismeret. A vízgazdálkodás tervezésének alapkövetelménye a célratörő feladat-meghatározás és a szakszerű értelmezés. Ebben a vonatkozásban ez a tanulmány részleges felújítása és folytatása az 1984. évi Országos Vízgazdálkodási Kerettervhez készített módszertani elemzéseknek. A víz, mint életfeltétel, és mint gazdálkodási tényező A víznek és a vízkörforgásnak kétféle szerepe van a földi élet és az emberi civilizáció kialakulásában és tartós fennmaradásában. Egyrészről kulcsfontosságú tényezője a Föld életfenntartó adottságainak; másrészről sokrétű forrása a különféle emberi igények kielégítésének. Mindkét szerepkör elengedhetetlen, de az előbbi csak közvetetten (a természeti környezet és élővilág egészén keresztül) érvényesül, míg az utóbbi, mint készlet és veszélytényező közvetlenül része a gazdálkodásnak. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a víz, mint természeti anyag a mindenkori igények és technológiák által kijelölt használati és kár-kockázati, valamint hatásközvetítő tulajdonságai révén válik gazdasági tényezővé. A jelenkornak megfelelően az 1. táblázat tartalmazza a vízkészletek társadalmi jelentőségű elemeinek rendszerét. Gazdálkodásunk tárgya tehát nem általában a víz, hanem például az ivó-, vagy öntöző-vízkészlet, illetve az árvíz, vagy a vízerő-készlet, valamint a természetes élőhelyek vízállapota. A víz kétféle szerepköre szorosan befolyásolja egymást. Az utóbbi két évszázad technológiai fejlődése ezt a kölcsönhatást felerősítette, és a vízgazdálkodás globális problémájává tette. Szükségszerűvé vált-válik a víz életfeltételbeli szerepének gazdálkodási korlátként történő érvényesítése. Egyszerűsítve, az a feladat tehát, hogy az „életfenntartó-igény" legyen része a vízgazdálkodási mérlegnek. Régi keletű kísérlet erre az „élővíz", újabban pedig az „ökológiai-vízigény" elnevezésű paraméter. Súlyos nehézség azonban, hogy ennek a szerepkörnek tervezési feltételként történő alkalmazásához szükséges tudományos feltártság még elég hézagos. A víz főbb „ökológiai" szerepét felsoroló 2. táblázat tartalmát elemezve, megállapítható, hogy igen sokféle az elemek mérték-érték rendszere és igen bonyolult a kapcsolatuk. Elsősorban azonban nem a számszerűsítést kell megoldani, hanem az 1. táblázatban foglaltakkal összhangban a mérlegelés új metódusát. Olyan igénykielégítésikészletelosztási mérlegre van szükség, amelyben tartamos társadalmi súlyával szerepel a víznek mind a két szerepe.
