Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)
4. szám - Kalmár János–Barac, Mihai–Kuti László–Petraru, Ioanela: Talajvíz és szennyvíz Galac (Galati) paneljei alatt
62 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 4. SZ. 2. Földtan és talajmechanika Galac a Moldvai Fennsík déli sarkában, a Covurluisíkság és a Duna alluviális síksága találkozásánál fekszik, a Duna bal partján, a Szeret (Siret) torkolata fölött. A Covurlui-síkság egymást követő teraszokból áll, amelyek az ó-holocén {flandriai) tektonikus mozgások idején emelkedtek ki az akkori tengeröböl fölé 50-70 m magas platót képezve. A területen a jobb (észak-dobrudzsai) parton szálban megjelenő kristályos aljzat (Miráuta és Miräuta, 1962) itt 3000 m mélyen van, paleozóos, mezozóos és tercier üledékek alatt. A város területén csak a legfiatalabb — felső pliocén és pleisztocén korú — üledékek láthatók. 4. kép. Földtani szelvény a vizsgált területen 1. Feltöltés; 2. Középső - felső pleisztocén lösz; 3. Középső pleisztocén barna agyag és homok: Barbo$i réteg; 4. Alsó pleisztocén - felső pliocén (villafranki) finom homok: Poiana réteg; 5. Megütött talajvízszint (1973) 2 Jelkulcs Vizsgált terület Jd kulcs y- Vizsgált terül r rrr m i-s-e* p.T-~~m = | S-IO mg/l FF FF R «e-»«-«« E2883 >!«"»! Jelkulcs Viza&ll tertiiet 100 nWl 200-300 mgfl >300 nWl 5. kép. 1. ábra: A terület földtani térképe, a löszréteg vastagságának izovonalas ábrázolásával; 2. ábra: A talajvíztükör tengerszín fölötti magassága; 3. ábra: A vízben oldott káliom-ion koncentrációja; 4. ábra: A klór anion koncentrációja a talajvízben. A plató oldalába mélyen bevágódott horhosokban és a fúások egy részében jelenik meg a pliocén-pleisztocén átmenetet képező (villafranki) Poiana rétegsor. A középső pleisztocént a Barbo§i rétegek képezik: anyaguk vörös és csokoládébarna agyag, homokos agyag és szürke homok, gazdag molluszka-faunával, amely alapján Liteanu és tsai (1961) a Fekete-tenger paleo-euxini stádiumához csatolták. A Barboji-rétegeket a középső pleisztocén felső felét és az egész felső pleisztocént képező lösztakaró fedi, számos lencsés kifejlődésü betemetett talajszinttel. Ezekben az üledékekben található a talajvíz a beépített terület alatt. A legfiatalabb üledékeket a Duna és a Szeret alluviuma képezi: finom homok, kőzetliszt, agyag, helyenként tőzegtelepekkel. A beépített területeken a feltöltés jelentős vastagságban jelenik meg, főleg ott, ahol a hajdani árkokat, vízmosásokat planírozták le. A terület földtani térképe és a löszréteg vastagsága az 5. kép 1. ábráján látható. A fúrások mintaanyagának vizsgálata alapján az üledékek talajmechanikai szempontból a következőképpen jellemezhetők (1. táblázat)'. 1. táblázat A fúrásminták talajmechanikai jellemzői Talajmechanikai jellemző Szürkés-sárga löszös szint Bama és szürke agyagos szint Plasztikus index Ip 10,0-25,5 8,5-50,5 Természetes nedvességtartalom w (%) 6,0-22,1 17,0-32,2 Konzisztencia index Ic 0,45->1 0,39 ->1 Térfogatsúly, természetes állapot y (kN/m 3) 10,0-20,3 19,3-20,7 Pórustérfogat n (%) 35,0-59,5 35,4-48,8 Pórusindex e 0,12-0,84 0,87-1,0 Telítettségi fok S r 0,71-0,92 0,55-0,9 Ödométeres deformáció modulus M2-3 (kPa) 4150-25000 9100-25000 Fajlagos tömörülés e (%) 0,6 - 8,6 1,3-2,6 Az érvényben lévő szabványok alapján a két üledéktípus kötött üledéknek minősül, a következő tulajdonságokkal: - A szürkéssárga löszös üledék képlékenysége csekélytől a jelentősig, konzisztenciája a lágy képlékenytől a keményig, tömöríthetősége a nagyon alacsonytól a nagyon maga-
