Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)
4. szám - Kalmár János–Barac, Mihai–Kuti László–Petraru, Ioanela: Talajvíz és szennyvíz Galac (Galati) paneljei alatt
j^J^lÁR^^^nunkatánim 63 sig, telítettsége a nyirkostól a telítettig teljed. A mért adatok jelentősen eltérnek a talajvízszint alatt és fölött. Megjegyzendő, hogy a lösz karbonát tartalma nagy; a karbonát finom hintésben s több cm-es konkréciók alakjában van jelen. - A barna és szürke agyagos üledék képlékenysége csekélytől a nagyon nagyig, konzisztenciája a lágy képlékenytől a keményig, tömöríthetősége csekélytől a magasig és telítettsége a nedvestől a nagyon nedvesig teijed. qp2-qp3 6. kép. A Duna magaspartja a Dunárea-szálloda teraszáról nézve. qh2: Recens alluvium; qp2: Barna-vörös agyag: a Barbo§i-réteg szálban; qp2-qp3: lösz. A löszös üledék vízhez való viszonya itt is egyértelmű:a „száraz", azaz a talajvíz szintje fölött lévő réteg a benne rejlő, csatorna szerű szuprakapilláris pórusok (fűszál- és gyökérnyomok, állatjáratok) miatt nagy mennyiségű vizet képes elnyelni és levezetni, míg az állandó jelleggel vízzel borított üledékben a makropórusos jelleg megszűnik, a csatornák, üregek betömődnek, részben falak beomlása, részben a behordott, finomabb (agyagos) szem csékkel való elzárás miatt. A mindenkori talajvízszintet a fentről jövő karbonát kicsapódása jelzi; hasonló löszbaba-szint látható a Dunamagaspart parkosított, planírozott oldalában (6. kép), a Pescáru§ vendéglő mellett. A lösz alatt fekvő barna agyagréteg vízzáró jellegű. Ez a tereprendezést megelőzően a magaspart alatt feltörő forrásokban nyilvánult meg. A talajvízzel telített agyagrétegben és a fölötte lévő, tömörödött löszben prizmás leválású suvadások, omlások keletkeztek, még a támfalak kiépítése után is. 3. A talajvíz és a Duna vize A vizsgált területen a talajvíz a löszös üledékekben található, 2-50 m mélységben. A talaj víztükör egy hullámos felületet képez, amely enyhén lejt a Duna irányába. A talajvízszint mélysége a mérési időszak folyamán jelentős mértékben változott: a terület legmagasabb, DNy-i sarkában az 1973-as mérésekhez képest kb. 10 m-t csökkent. A vízszintmérő („piezometrikus") kutakban a csökkenés folyamatos, a csapadékosabb időszakokat követően kis mértékben lelassul, mint pl. 1975 nyarán és 1988 tavaszán. A Duna mentén létesített kutak a folyam vízjárását követik, 5-10 napos eltolódással. A levonuló árhullám ezekben a kutakban tompítva, több méterrel alacsonyabban jelenik meg, mint pl. az 1984-es és a 2007-es áradás (7. kép). A Duna sokévi átlagszintjének tszf. magassága 2,2 m a folyami kikötőnél. A mért maximum a 2006 júniusi árhullám tetőzésénél 6,6 m-t ért el, amikor a folyam elöntötte a magaspart sétányait is. ... • ••• 7. kép. Bal: árvíz Galacon 1926-ban; jobb: a Pescäru§ vendéglő víz alatt (2007). A talajvíz eredeti jellege, kalcium-nátrium-hidrogénkarbonátos, összes oldott anyag tartalma 700-1000 mg/l közötti. A Duna vizének összes oldott anyag tartalma viszont 300 -350 mg/l közötti, jellege ugyan csak kalcium-nátrium-hidrogénkarbonátos, de jelentős mennyiségű szulfátot és kloridot is tartalmaz. Ez alapján valószínűsíthető, hogy nem a Duna táplálja a talajvíz-réteget, hanem fordítva, a talajvíz szivárog a folyamba, végig a magaspart alatt. A talaj víztükörben a vizsgált terület közepén az F231 és 9004 fürások között jelenleg egy furcsa alakzat rajzolódik ki. Itt a vízszint 3 méterrel van magasabban, mint a környezete, egy ellipszis alakú kiemelkedést képezve (5. kép. 2. ábra). Hogy ennek mi az oka, a talajvíz kémiai vizsgálata ad választ. Első sorban az összsó mennyisége nőt meg jelentősen, s a 9004. fúrásban eléri a 3127 mg/l-t. Az oldott anyag kémiai összetétele a környező kutak vizében és a két említett kút esetében lényegesen különbözik egymástól. így a K + pár tized mg/l-ről 69,89 mg/l-re (5. kép. 3. ábra), a Na + 50 mg/1től 369 mg/l-re emelkedik. Az anionok közül a Cl" 100 mg/l -ről 376,3 mg/l-re (5. kép. 4. ábra), az S0 4 2" 25 mg/l-ről 679,22mg/l-re és az N0 3" nulláról 730 mg/l-re nő. Jelentős az ammónium és a foszfát ionok növekedése is. Ugyanakkor a kalcium és a hidrogénkarbonát ionok koncentrációja nagyjából megfelel a normál talajvízben lévőnek. Az ionok, amelyek feldúsultak a magasabb vízszintű területen, egyértelműen antropogén eredetűek. A kálium főként a növényi eredetű anyagok, a foszfor, kén és a nitrogén (nitrát és ammónium formájában) az állati eredetű anyagok bomlásából származik. A nátrium és a klór a háztartásokban fogyasztott konyhasóból, télen az utak sózásából jön. Szulfát kerül a talajvízben a nem megfelelő minőségű betonból
