Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)
4. szám - Kalmár János–Barac, Mihai–Kuti László–Petraru, Ioanela: Talajvíz és szennyvíz Galac (Galati) paneljei alatt
61 Talajvíz és szennyvíz Galac (Galati) paneljei alatt Kalmár János 1 - Barac, Mihai 2 - Kuti László 1 - Petraru, Ioanela 2 !Magyar Állami Földtani Intézet, 1442. Budapest, Stefánia út 14 2Institutul National de Cercetare Documentare pentru Imbunätätiri Funciale Bucure§ti, $os. Oltenitei 35-37 Kivonat A tanulmányban bemutatott kutatások Galac (Galafi) önkormányzatának felkérésére indult, a lakótelepeken észlelt épületkárosodások okainak kivizsgálása céljából. A kiválasztott, 0,75 km 2-es terület földtani felépítésének ismertetése azért lényeges, mert a középső és felső pleisztocén korú löszrétegben található a talajvíz, a vízzáró alsó pleisztocén agyagos Barbo$i-rétegek fölött. A folyamatos talajvízszint mérések és a vízminták elemzése kimutatta, hogy egyrészt a beépítés miatt a talajvíz szintje helyenként 10 m-el csökkent, másrészt egy jól lehatárolható zónában antropogén eredetű vízfeltöltés észlelhető. Az oldott össz só mennyisége, a kálium, nátrium, klorid, szulfát, nitrát és foszfát ionok koncentrációjának eloszlása alapján megállapítható, hogy a talajvízbe a szennyvízlevezető csőrendszerből került a víz a talajba, az ilyen jellegű szennyezésre különösen érzékeny löszben tömörüléses süllyedést okozva. A létező fúrási adatokra és anyagvizsgálatra alapozott módszer a beépített területek állapotát diagnosztizálja, és jelentős mértékben olcsóbb, mint a már keletkezett károk elhárítása Duna, lösz, vízkémia, szennyvíz, talajmozgások. kis területet választott ki, ahol megfelelő sűrűségű sekélyfúrás és vízanalitika állt rendelkezésre (ISPIF, 2007). A Duna magaspart, a Marea Unire sugárút, a Navelor és a Bráilei útca közötti panelnegyed 0,75 km 2 területén 25 fúrás mélyült le 1973-1974 között, részben folyamatos vízszint - és vízminőség méréssel. A MAFI településföldtani gyakorlatának megfelelően (Szurkos et al., 2003) a rétegsorok és a talajvíz adatok alapján meglehetősen pontos kép alakult ki a terület állapotáról, beleértve a felszínalatti vízmozgások jellegét is. Kulcsszavak: A romániai Galac (Gala(i) aldunai kikötővárosnak a hatvanas-hetvenes években épült lakótelepein az utóbbi években süllyedéses talajmozgások, útburkolatok felrepedezése és egyes panelépületek sérülése volt észlelhető. Még mielőtt a károk tömeges jellegűvé váltak volna, a városvezetés a bukaresti székhelyű INCDIF-ISPIF geotechnikára és meliorációs témákra szakosodott kutató és fejlesztő intézethez fordult. A bukaresti intézet kutatócsoportja, a Magyar Állami Földtani Intézet szakértőivel együtt egy olyan aránylag -.V.U 1. kép.A galaci kikötő 1826.-ban 1. Galac: tengeri kikötő az Al-Dunán Ismeretes, hogy az alluviális síkságból kiemelkedő löszös magaslat, az építkezéseket megelőző régészeti ásatások alapján már a neolitikumban lakott volt. A halászfalu a Peuce-öböl mélyén létesült, még a Duna-delta kifejlődésének korai szakaszában. A Fekete-tenger miletoszi görög kolóniái között kisebb települések is léteztek, Galac elődje is ilyen lehetett. A Traianus császár által vezetett római légiók, Scytia Minor, a mai Dobrudzsa leigázását követően egy katonai tábort tartottak fenn, amely túlélte az V.-VII. század zavaros éveit és Galation néven a bizánci birodalom részeként szerepelt. Román vonatkozásban a települést 1445-ben jegyezték fel először, s a XVIII. században, az ún. fanarióta fejedelmek idején fejlődött várossá a folyamatossá vált tengeri kereskedelem révén. 1837-ben a Duna-bizottság szabad kikötővé (porto franco) nyilvánította (1. kép). A román királyság területén a vasútépítés, majd a Szulina-ág szabályozása lendített nagyot a város fejlődésén. A múlt század ötvenes-hatvanas éveiben itt épült fel Kelet-Európa legnagyobb acélműve, amelyet főleg vízi úton szállított vasérc látott el (2. kép). Az iparosodással párhuzamosan kiépültek a város négy-hat szintes, panelekből álló lakótelepei, köztük az általunk vizsgált terület is (J. kép). 2. kép. Az acélmű kikötője (2008) A város és környéke földtani felépítése már a XIX. század második felében és a XX. század elején felkeltette a kutatók figyelmét (Cobálcescu, 1883; §tefanescu, 1897; Simionescu, 1903). A területen megjelenő pliocén és pleisztocén üledékeket Mateescu ( 1927), Macarovici (1929), Atanasiu (1940), Macarovici és Jeanrenaud (1958), Ghenea és Ghenea (1959), Sficlea (1960) Liteanu et al. (1961) tanulmányozták. A bukaresti ISPIF e területre vonatkozó fúrásanyaga az 1962-1974 közötti archív jelentésekben van feldolgozva.
