Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)
3. szám - Csáfordi Péter–Kalicz Péter–Gribovszki Zoltán: Erdősült kisvízgyűjtő éves hordalékhozamának becslése – és egy hordalékkúp hatásának vizsgálata
58 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 3. SZ. 11. kép. A tivadarí buzgár, a háttérben jobb oldalon az 1947. december 31-i gátszakadás emlékművének kövei. Ez a buzgár valószínűleg a szakadás nem kellően összedolgozott szélén alakult ki (Nagy 1999). Védekezés buzgár ellen árvíz idején A gondos megelőző tevékenység ellenére is alakulhatnak ki buzgárok. Ekkor már a kialakult buzgár veszélyes következményei ellen kell védekezni. A sikeres buzgárelfogásra sok jó példa van Magyarországon (2. táblázat). Védekezés a buzgáros talajtörés ellen (buzgár elfogás) elsősorban homokzsákos védekezést jelent. A buzgár elfogás lényege a mentett oldali ellennyomó medence építése. Az ellennyomó medencében a vízszintnek nem szabad olyan magasnak lennie, mint a vízoldali vízszint. A mentett oldali vízszint az ellennyomó medencében megfelel a buzgár járatának ellenállásával csökkentett vízoldali vízszintnek. 2. táblázat. Sikeres védekezés nagyobb történelmi buzgároknál Ev Hely Védekezés 1965 Báta Ellennyomó medence, bordás leterhelés. 1965 Margitta-sziget Magas, nagy területű ellennyomó medence. 1970 Csongrád Ellennyomó medence, zúzottkő leterhelés. 1970 Makó 1 Ellennyomó medence, zúzottkő leterhelés. 1998 Tivadar Ellennyomó medence kb. 1 méter magas. 1998 Dombrád Ellennyomó medence. 2000 Tiszasas Ellennyomó medencék, vízold. 8 védekezés. Egy különös buzgár Egy buzgáros talajtörést Benedek József ír le szemléletesen, Porgányi Lajos, a Margitta-szigeti ármentesítő társulat igazgató-főmérnökének visszaemlékezése alapján (Benedek 1932). A Duna drávatoroki szakaszán 1926 -ban igen magas és hosszú árvíz volt. „A jugoszláv uralom alatt álló Duna- és Dráva-menti ármentesítő társulatok töltése 5-6 helyen is átszakadt, aminek folytán több mint 100000 katasztrális holdnyi területet borított el az árvíz." Az egyik gátszakadás „helyén a talaj nagyon áteresztő volt. Ezért a mentett oldalon már régebben szorítógátat készítettek (7. ábra). A töltés és a szorítógát közt az 1926-i árvíz alkalmával is bőven volt fakadó víz. Néhány nappal a gátszakadás előtt a töltés mentett oldali lábától 10-12 méternyire forrást vettek észre, amely homokot is hozott magával. A forrásra - jól bevált módszerük szerint - hordót tettek, s a hordót körülvették földgáttal, mire a víz felemelkedett benne és két napig egy magasságon állott. A harmadik napon a társulati főmérnök fiatal mérnök fia - aki állandóan a helyszínen tartózkodott - jelentette, hogy különös dolgot észlel: a víz a hordóban hol leszállt, hol meg felemelkedett. A társulati főmérnök ebből rögtön az úgynevezett talajtörés veszedelmére gondolt, mert a vízszínnek a hordóban való változása világosan arra mutatott, hogy a töltés altalajában üreg támadt, és az üregben a beomló föld a víz útját hol elzárja, hol meg ismét elmossa a víz az útjában levő földet. Ezért rögtön védőanyagot (zsákot, pallót, cölöpöket stb.) hordatott oda, és egyúttal készenlétbe helyezett egy mintegy 10 méter hosszú és 2 méter széles molnárdereglyét, hogy azt szükség esetén megterhelje és elsüllyessze. A következő 24 órában a vízszínt emelkedése és süllyedése folytatódott a hordóban. Egyébként azonban semmit sem észleltek körülötte. Másnap, amikor a társulati főmérnök éppen ott volt, a forrás iszapvulkán alakjában hirtelen kitört. Látva ezt a töltés padkáján állva, a főmérnök rögtön felszaladt a töltéskoronára és onnan körülbelül 30 méternyire víztölcsért pillantott meg, amely folytonosan közeledett a töltés felé (7. ábra). 1 Az un. Makói nagybuzgámál a víz gyökéijáraton indult meg és sodort ki anyagot (László 1971).
