Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

3. szám - Csáfordi Péter–Kalicz Péter–Gribovszki Zoltán: Erdősült kisvízgyűjtő éves hordalékhozamának becslése – és egy hordalékkúp hatásának vizsgálata

56 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 3. SZ. 1. kép. A csongrádi nagybuzgár 1970-ben (László 1971) A Kárpát-medence árvíztörténelmében sok gátszakadás kezdődött hidraulikus talaj töréssel. Az 1870-es évekből származik az első olyan információ, amely a gátszakadás mechanizmusára altalaj törést említ (1. táblázat). Az utóbbi 60 évből vannak adataink azokról a buzgárokról, melyek ellen a védekezés sikeres volt (2. táblázat). Péch József könyve alapján fel kell tételezni, hogy korábban is hatékonyan és nagyrészt sikeresen védekeztek buzgár ellen, csak a történetírás ezeket nem jegyezte fel (Péch 1892). Mint ahogy a 2000. évi árvízről is csak a Tiszasasi buzgár szerepel a táblázatban, annak ellenére, hogy csak a Közép-Tiszán több mint száz buzgár helyét tartalmazza az árvízvédelmi nyilvántartási terv. Ezek nagy része olyan törpe buzgár volt, mely beavatkozást nem igényelt. A 2006. évi dunai árvíznél 10 olyan buzgár volt, mely a közepes mérettel illethető, mindegyiknél sikeres védekezés folyt (annak ellenére, hogy volt közöttük olyan, amelyikről kiderült, hogy nem is buzgár volt). A buzgárt az okozza, hogy a vízoldalról átadódó hidrosztatikus nyomás nagyobb, mint amekkora mellett még a mentett oldal állékony. A mentett oldali fedőréteg szemcséinek súlya és összetartó ereje (kohéziója) elégtelenné válik a felfelé irányuló víznyomás ellensúlyozásához. A buzgár kialakulása után a töltéstest gyengülése rendszerint lassan, nem robbanásszerűen megy végbe, így lehetőség van a buzgár krátere köré olyan homokzsák ellennyomó medence építésére, amely a közlekedő edények elve alapján egyensúlyt tart. A buzgárból kifolyt víz önmaga alakítja ki a biztonságos állapotot, ugyanis az ellennyomó medencében addig emeljük a víz szintjét, amikor már az anyagkisodrás megszűnt. Ekkor a közlekedő edények elvéhez hasonlóan az ellennyomó medence vízszintje tart egyensúlyt a talajszemcséket elragadni törekvő folyóbeli víznyomással. 2. kép. A Margitta-szigeti buzgár 1965-ben (Body 1966) Keresztszelvényben buzgár megjelenése a mentett oldalon a következő helyeken várható gyakorisági sorrendben: - a töltésláb környékén, ahol legnagyobb az altalajszivárgásból származó víznyomás, - a gátban lévő műtárgyhoz csatlakozó csatorna fenéken, ahol a környező terepszinthez képest jelentős mélyedés van, - holtág keresztezésnél, ahol a környezetétől eltérő, szemcsésebb talaj betelepülése észlelhető (Fehér 2004). A 3. képen látható dombrádi buzgár (Nagy 2003) a holtmeder homorú ívének a szélén helyezkedett el. - a töltés mentett oldali rézsűjének alsó részén, és - a töltés lábától távolodva egyre kisebb valószínűséggel.