Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

3. szám - Rónaki László: Az orfűi Vízfő-forrásbarlang vízgyűjtő területén történt vizsgálatok és azok eredményeinek áttekintése

33 Az orfüi Vízfő-forrásbarlang vízgyűjtő területén történt vizsgálatok és azok eredményeinek áttekintése Rónaki László 7633. Pécs, Hajnóczy J. u. 5/a T: 72/255 051, Mobil: 06 30 368 6971, vagy 06 30 5599970, E- mail: rolao@freemail.hu Kivonat: A szerzőtől a két nagyhozamú mecseki karsztforrás közül a pécsi Tettye-forrásról már megjelent egy dolgozat a Hidrológiai Közlöny 2008/4. számában. Jelen írás ennek folytatásaként is felfogható, mivel ez a Vízfö-forrás bír a legnagyobb hozammal a szomszédos vízgyűjtő területen. E forrás, valamint környezetének érdemi kutatása csak az ötvenes évekkel kezdődött, dr. Kessler Hubert (VUUKI) bevonásával az ivó- és ipari-vízigény kielégítésére. (Ennek a korábban nem publikált kéziratos kutatási jelentését itt ismerteti a szerző.) Később jelentős eredménnyel járt a Vass Béla vezetésével tevékenykedő Baranya megyei Idegenforgalmi Hivatal (BIH) barlangkutatói által a Vízfő-forrásbarlang mintegy 150 m hosszú bejárati szakaszának feltárása. Az uránbányászat közelsége (a Mecseki Ércbányászati Vállalat: MEV) szakmai igényei szerint a kutatás már a hidrogeológiai viszonyok részletesebb vizsgálatához vezetett. Az uránérckutató fúrások a karsztos képződményeket harántolva e területen is általában 1200 m mélységig mélyültek, miközben a várhatóan perspektivikus érc-feltárás fedőjének karsztvíz-betörés veszélyes zónája felderítésre várt. A kezdeti hipotetikus izohipszás karsztvízszint térképek pontosítása a területen folyamatosan egyre több mélyfúrásban észlelt adattal bővült. Ehhez járult a Mecseki Karsztkutató Csoport (MKCs) feltáró és e dolgozat szerzőjének adatközlő, kiértékelő munkája. Ez nem csak a forrás vízgyűjtő területének nyomjelzésekkel történt első szakszerű lehatárolását, de annak hidrológiai, hidrogeológiai, geofizikai és barlangtani viszonyait megvilágító alábbi bemutatását is eredményezte. Minderről szemléletesen az irodalomjegyzékben felsorolt publikációk nagy száma is tanúskodik. Ezek során elkészült kutatási eredmények gyűjteménye kiindulási alap lehet a jövőbeni kutatásokhoz. Kulcsszavak: Rétegvonalas vízföldtani térkép, víz-nyomjelzés, források, függő-, lebegő-karszt, -karsztvíz, vízgyűjtő terület, víznyelők, barlangok. Előzmények A Mecsek hegység legnagyobb vízhozamú forrásának első 13 alkalommal történt hozamméréseiről 1898 okt.20.1899 jan. 18.-ból eredően tájékozódhatunk a Pécsi Vízműnél. Ezt követően rendszeres hozammérést végzett 1950 szept. 9.-től a Dunántúli Tudományos Intézet (DTI) igazgatója - dr. Szabó Pál Zoltán - kezdeményezésére annak dolgozója, „Blum papa" (Blum Ádám). E hozam adatok közreadása a Vízrajzi Evkönyvekben megtörtént. A Mecsek karsztvízének tudományos vizsgálatát dr. Szabó P. Z. hoszszú évek során folytatta. Munkásságát számos publikációja őrzi. Itt az irodalomjegyzékben a karsztvízről mindössze az 1941-ből és 1953-ból 2 dolgozatára, majd 1961-ből a barlangokról írt dolgozatait soroljuk. Közülük SZABÓ (1953) a Tettye és Vizfő források vizsgálatával figyelmet érdemlő adatokat közölt. A földtani térképek magyarázójában (FARAGÓ és tsai 1966) a 165-196. oldalakon bő irodalom felsorolásra kell figyelmet fordítani. A „Vízfő-barlang"-ról az első nyomtatott emlék (MISKOWSZKY 1905.) szerint „Jelenlegi állapotában egyáltalán nem járható be, mert kapuzata beszakadt", de a közelben lakó öreg cigányok szerint 40-50 évvel előbb a bejárata 2,5 m magas volt. Megállapítja, hogy „...a két barlang közül érdemlegesség tekintetében a Kőlyuki barlangot határozottan megilleti az elsőség." E téves felfogás gátat emelt a Vízfő kutatása elé, jóllehet az Évkönyv 1943-as számában felmerült a barlangfeltárás robbantásos módszerrel történő megvalósítása, melyre fentiek miatt azonban nem került sor. A Mélyvölgyi Kő fülkénél táborozó Vértes László 15 főnyi csoportja a helyi barlangkutatók akkori vezetőjével Tátrai Péterrel - bejárták a környéket és VÉRTES (1952.) publikációja ennek nyomán képet ad a korabeli állapotról. E dolgozatban a Vízfő-forrás vízgyűjtőjén, attól 720 m-re található Cigányhegyi-zsombolyról (Ráuberloch-Rablólyuk) részletes leírást is közöl, melynek figyelmet érdemlő genetikájára dolgozatunkban még visszatérünk A korábbi barlangkutatások eredményeit összefoglaló munka SZABÓ (196Íjtól az első nyomtatásban megjelent kataszter volt. Ennek kiegészítését RÓNAKI (2005) adta közre. A vízgyűjtőn kezdett érdemi kutatások A karszt-forrással kapcsolatos komplex kutatások általában - és esetünkben is -hidrológiai, hidrogeológiai, geológiai, tektonikai, geofizikai, morfológiai és barlangtani vizsgálatokra teijed ki. Utóbbi főleg manuális részekből (feltáró-, búvár-, dokumentáló-, értékelő- tevékenység) tevődik össze. Mindezek jelentésekben, kéziratos dokumentációkban és nyomtatott publikációkban maradtak az utókorra. Az 50-es években megkezdett komplex kutatás célja a MÁFI, a VITUKI, a MÁELGI bevonásával a Pécsi Hőerőmű bővítésével fokozódó vízigény tervezett megoldását célozta, melyet a Bánya és Energiaügyi Minisztérium kezdeményezett. Az elsőnek számító földtani munka VENKOVITS (1951, 1952) nevéhez fűződik. Mindezek előtt egy pécsi természetjáró szakosztály, a Lendület Sport Kör Barlangkutató Osztálya Tátrai Péter vezetésével az 1952-55 évek során Vízfő vízgyűjtőjén több helyen bontott berogyásokat és zsombolyokat. (Köztük néhányat feliratos táblával láttak el, melyek azóta megsemmisültek. Kutatásaik eredményét sajnos nem publikálták.) Az 1967-ben Tátraival végzett helyszíni beazonosítások és adatközlések rögzítése között (Rónaki terepfüzeteiben) megemlithető, hogy a forrástól 65 m-re bontott berogyás feltárásakor 12 m mélységben mamut csontokra leltek. Később a forrástól 1675 m-re 10 m mélyen 1,5 m magas 5x4 m-es terembe jutottak. Ez alatt - elmondása szerint - még egy nagyobb méretű teremből a levezető omladékos hasadék járhatatlanná szükült. Szárazkút közelében 25 m mélységig bontottak, majd a Vízfőtől 1440 m-re egy 4 m mélységű zsomboly tovább mélyítésébe kezdtek. Ez VÉRTES (1952) majd KEVI (1956) kataszterében mint a „Cigányhegyi-zsomboly" [A 2. ábrán 4. sorszámmal van jelölve.] szerepel 5 m mélységgel (Később vizsgálataink során kiderült, hogy ez a magas helyzetben lévő üreg (+350 m absz. mag.) egy abráziós barlang, melyhez hasonló genetikával csak az Abaligeti-barlangtól D-re, a Nyáras-völgyben (kb.+ 260 m) találtunk üregesedést.) Figyelmet érdemel, hogy 1954-től a Dunántúli Tudományos Intézet barlangkutató csoportja Kevi László geológus és Vass Béla mérnök vezetésével „társadalmi munkával" feltáró tevékenységbe kezdett az Abaligeti-barlangban és Vízfő-forrás vízgyűjtő területén. Ennek során a nagy befogadó képességű (percenként több mint 50 m

3/liter) Büdöskúti-időszakos víznyelőt [2. ssz.] bontották, majd a forrástól 2780 m-re a Szuadó-völgyben, annak aktív nyelőjénél [20. ssz.] is dolgoztak. (Ettől északra mintegy 300 m-re a völgy Ny-i oldalában meder közelben talált hasadék vizsgálatakor jelentős huzatot észleltek. Évekkel később az esők hatására elzáródott hasadékot mindhiába keresték.) E munkákat — és egyéb karszt alakzatok bontását - '56 után Kevi László „disszidálását" követően folytatták a Vass Béla ve-