Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)
3. szám - Scheuer Gyula: A délnyugati Bükk karsztvizeinek és karsztos hévízeinek nyomelem vizsgálata és karsztvíz-földtani összefüggések a térség aktív lemeztektonikájával
26 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 3. SZ. A kapott eredményekből megállapítható, hogy a kúthoz kapcsolódó karsztos kőzettestekben kialakult áramlási pályák mentén a folyamatos hő- és víz-utánpótlódás mellett a rendszerben bizonyos mennyiségű többlet C0 2 járul, amely biztosítja az oldott sók növekedését a vízben, de ez jelentősen elmarad az egerszalóki kútéhoz viszonyítva. Vízfoldtanilag értékelve a kúthoz kapcsolódó adottságokat, megállapítható, hogy a hő-, víz-, C0 2 gáz utánpótlódás csak áttételesen hozható kapcsolatba azokkal a vető-rendszerekkel, melyek a víz ásványosodásának növekedését alapvetően maghatározzák. A víz radiometrikus korát 18 000 évben határozták meg (Deák J. 2006), amely jelentős időtartalmat jelez a vízrendszerben való tartózkodására vonatkozóan még ahhoz is ha különböző korú vizek keveredéséről van szó. A radiometrikus vízkort és az ásványi sótartalmat összehasonlítva megállapítható, hogy a kúthoz kapcsolódó áramlási pályák mentén az ásványvízképző adottságok korlátozottak. Vizsgálva az At 10 kút közelében mélyült At 8 jelű kutat, amely helyileg az Eger-patak völgyéhez közel helyezkedik az alábbi adottságai vannak (Kerbolt T. et al. 2004). Az At 8-as kút 886 m mély, a víz 50,5 °C-os, és vízhozamát 1500 1/min-nek adták meg. A kútnál vett vízminta kalcium tartalmát 95,6 mg/l-ben mutatták ki (MÁFI). Ez az érték közel megegyezik a kiinduló időszakos források kalcium átlag tartalmával (94,1 mg/l). A kút vizében a vizsgálatok a kalcium kisebb ingadozását jelezték. Ennek ellenére az állapítható meg, hogy kalcium tartalom emelkedése csekély mértékű a viszonyítási alap kalcium tartalmához képest. A kútnál vett mintában az össz-oldott sótartalmat 540 mg/l-ben állapították meg. Ez a mennyiség az egerszalóki kút össz-oldott sótartalmához viszonyítva, amelyet 984 mg/I-ben határoztak meg, lényegesen kisebb. A számított különbség 444 mg/l, és ez jelentős különbség. Az egri forrásokhoz viszonyítva pedig, figyelembe véve ezek 488,6 mg/l átlag értékét, megállapítható, hogy a At 8 kútnál csak kisebb növekedés mutatható ki a gyógyforrásokéhoz viszonyítva, amely csak korlátozott gazdagodást jelent az At 8 kútnál, és nincs arányban a vizek közötti jelentős hőmérséklet különbséggel. Az utóbbi években végzett vízkor meghatározások szerint (Deák J. 2006) az At 8 kút vizének radiometrikus korát 17 000 évben határozták meg, az egri forrásokét pedig 5 000 évben. A két víz közötti 12 000 év és az oldott sókban kimutatott különbségek azt jelzik, hogy az At 8 kút vize lényegesen hosszabb rendszerben való tartózkodás ellenére alig gyarapodott oldott sókban. Ezekből az értékekből az a következtetés vonható le, hogy az At 8 kúthoz kapcsolódó vízforgalmat biztosító áramlási pályák a nagy Bükkaljai hévízrendszeren belül, olyan vízvezetői kőzettestekkel állnak kapcsolatban ahol a rendszerben a hévizek ásványosodásának azaz oldott sókban történő dúsulásának a feltételei kedvezőtlenek makro-elemek vonatkozásában. Továbbá érdekes még, hogy a kúthoz kapcsolódó áramlási pályák hőforgalma sokkal kedvezőbb, mint az ásványosodási feltételek a rendszerben. Eger város környezetéhez tartozó bogácsi hévízkútból vett vízminta vizsgálata a következő eredményeket szolgáltatta: A kút vize bemondás szerint 73°C és a kalcium tartalom a vizsgálatok szerint 90 mg/l. Ez az érték közelítően egyezik az alapértékként figyelembe vett időszakos karsztforrások kalcium átlagértékével. Ebből megállapítható, hogy a kúthoz tartozó vízforgalmú pályák mentén a kalcium mennyiségében nem mutatható ki lényeges növekedés. További összehasonlítás is ezt eredményezi még, így pl. a kút vizének összoldott sótartalmát (5. táblázat) figyelembe véve, a bogácsi kút vizének össz-sótartalma lényegesen kisebb, mint az egerszalókié, viszont a hőmérsékletük megközelítően azonos. Az egri forrásokéval összehasonlítva a kalcium mennyisége megközelítően azonos, és csak a járulékos egyéb makro-elemekben tapasztalható emelkedés, ezért nagyobb 150 mg/l-el a bogácsi kút össz. oldott sótartalma, és ez a növekmény nincs arányban a jelentős hőmérséklet különbséggel. így rögzíthető, hogy a kúthoz tartozó víz-körforgalomhoz kapcsolódó áramlási pályák, olyan karsztos kőzettestekben alakultak ki, melyekben a víznek ásványosodási feltételei korlátozottak, és nem tükrözik azokat a kedvező geotermikus adottságokat, amelyeknek köszönhető a víz nagy hőfoka (73°C). A bogácsi kút kis mész- és oldott sótartalma a rendszer C0 2 hiányát valószínűsíti. Az előzőekben megvizsgáltuk a Délnyugati-Bükkhöz kapcsolódó hévízrendszert megcsapoló természetes hévforrások és mesterséges (kutak) vízkivételek makro elemeiknek adottságait és ilyen vonatkozású egyedi jellemzőiket. A kapott eredmények alapján megállapítható, hogy a vizsgált hévízrendszeren belül két nagy önálló adottságokkal rendelkező egység különíthető el, mégpedig egy nyugati és egy keleti. A nyugati egységhez kapcsolódik az egerszalóki kút, amely mind makro-elemekben, mind oldott sók mennyiségében és hőmérsékletében a legkedvezőbbek az adottságok. .Ezek jellemzők, és a vízföldtani körülmények alapvetően kedvezőbbek, mint a keleti rendszernél tapasztalhatók. Ez a különbség abból származtatható, hogy a nyugati hévíz-rendszer víz-körforgalmához kapcsolódó áramlási pályák olyan kőzettestekben alakultak ki és állnak kapcsolatban, ahol a lemeztektonikai folyamatokkal szoros összefüggésben keletkezett mély szerkezeti törésrendszerek vannak, amelyek biztosítják az ilyen kedvező összetételű hévizek kialakulását. A keleti hévízegységhez tartoznak az egri források, az andornaktályai At 10-At 8 és a bogácsi kút hévizei. Ezen az egységen belül a karsztos kőzettestekhez kapcsolódó víz-körforgalmú pályák mentén áramló vizek ásványosodási adottságai kedvezőtlenek, mert a rendszernél hiányoznak, vagy erősen korlátozottak a tároló kőzetek oldását elősegítő és növelő adottságok, függetlenül attól, hogy a rendszerben a hő-forgalom és a vízmozgás, illetve a víz hosszabb tartózkodása ezt a feltételt biztosítaná. Ez azzal magyarázható, hogy a keleti egységen belül határozott C0 2 hiány mutatható ki, és ez okozza, hogy a hévforrások és hévíz kutak a kisebb oldott sótartalmú karsztos hévízek csoportjába sorolhatók. Eger körzetében a bükkaljai hévízrendszer legdélibb megcsapolója a Zsóry-fürdő kútja, amely hasonlóan a
