Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

3. szám - Scheuer Gyula: A délnyugati Bükk karsztvizeinek és karsztos hévízeinek nyomelem vizsgálata és karsztvíz-földtani összefüggések a térség aktív lemeztektonikájával

^CHEUEI^^^^UDcln^igatnJük^ 17 hánygyári-forrás önálló vízkörforgalommal és kémiai összetétellel rendelkezik, külön tárgyalom. A Tárkányi-medence karsztvizeiben a vizsgálatok szerint a kalcium mennyisége 69,5-90,7 mg/l között változik. Legalacsonyabb a Szikla-forrásban - legmagasabb pedig az almári kútban. A nátrium tartalom érdekes módon a Szikla-forrásban a legmagasabb, mert 31,1 mg/l értékben mutatták ki, míg a többiben 10 mg/l alatt marad. A magnéziumban csak kisebb ingadozások figyelhetők meg. Az anionok közül természetesen a hidrogén-karbonát az uralkodó, amely 178-321 mg/l között ingadozik. A legalacsonyabb a Szikla-forrásban, míg a legmagasabb az almári kútban. A vizekben a klór értéke alacsony, míg a szulfát nagy szórást mutat, mert 8,1-110mg/l között ingadozik. Érdekesség, hogy a legmagasabb mennyiséget a Szikla-forrásban mutattak ki, míg a bervai kutak vizében igen alacsony értéket tapasztaltak. Az öszszes oldott só mennyisége 410-458 mg/l között ingadozott. A makro elem vizsgálatoknál a barát-réti karsztkutak és a Szikla-forrás közötti vízösszetételi különbségek pl. a nátriumban és szulfátban, arra enged következtetni, hogy vízkörforgalmi pályáik nem teljesen megegyezőek. A bervai és az almári víznyerő területek makro elemek között lényegi eltérések nem mutathatók ki, függetlenül attól, hogy az almári kút a felső-eocén mészkőnek átadott karsztvizet termel, míg a bervai kutak a bervai mészkő karsztvizét hasznosítják. A dohánygyári forrásnak makro elem összetétele teljesen eltér az előzőekben tárgyalt karsztvizekétől (2. táblázat). A fő karsztvíz átlag össz-sótartalma pl. 430 mg/l, a dohánygyári vízé ennek több mint a kétszerese (879 mg/l). A fő különbség a kationok közül nem csak a kalciumban mutatkozik meg, hanem alapvetően a magnéziumban jelentkezik. Az anionok közül a klórban lényegi eltérés nincs, míg a hidrogén-karbonátban és a szulfátban mutatható ki nagyobb mennyiségi növekedés. Ezek a vízkémiai különbségek is arra utalnak, hogy a Dohánygyári-forrás vízkörforgalma áramlási pályáival együtt külön kis önálló hidrodinamikai rendszert alkot, amelyben olyan feltételek alakultak ki, hogy a beszivárgó víz gazdagodása makro elemekben sokkal kedvezőbb, mint a típusos karsztvizekben. Itt említem meg a mostani nyomelemeinek ismertetése előtt, hogy a Dohánygyári-forrás víztartó triász időszaki dolomitjának kémiai összetételére és nyomelemeire vonatkozó eredményeket már Hegyiné-Padányi-Vitális: A dolomit bányászata és felhasználása című könyvükben már 1984-ben publikálták. A közölt mutatók szerint a dolomitnak jelentős nyomelem-tartalmát mutatták ki, bizonyítva, hogy a víztartó karbonátos kőzetekben is vannak nyomelemek, és érdemes lenne az ilyen irányú vizsgálatokat tároló kőzetekre is kiterjeszteni. Áttérve a vizek nyomelem tartalmára, megállapítható, hogy a Tárkányi-medence karsztvizei relatíve gazdagnak mondhatók nyomelemekben. Még a Szikla-forrás vizében is mind legtípusosabb délnyugat bükki karsztvízben is egyes nyomelemek feldúsulása mutatható ki. A vizsgált harminc nyomelem közül legtöbb a stroncium, amelynek mennyisége 107-199 ng/1 között ingadozik. Legalacsonyabbnak találták a Szikla-forrás vizében, míg a legmagasabb értéket a Dohánygyári-forrásnál tapasztalták. Nagyobb mennyiségi értékekkel jelentkezett a vizekben még a bór és a bárium. De ezeknél az egyes vizekben jelentős ingadozás mutatható ki. Mert még a barátréti és szikla-forrási és a dohánygyári vizekben a bór 20 Hg/l-t megközelítő értékben jelentkezett, addig a bervai és az almári kutakban már csökkent bór mennyiséget tapasztaltak, és helyette a bárium mind második leggyakoribb elem volt jelen a vizekben, amely esetleg hévizes hatásra utalhat. A többi nyomelemben kisebb-nagyobb mennyiségi ingadozások tapasztalhatók a vizek között, ilyen pl. a cink amely 1,01-9,39 ng/1 között ingadozik. Ezek az eltérések a vizsgált vizek nyomelem tartalma között azzal magyarázhatók, hogy a víz-körforgalmukban és az áramlási pályáikban az általános adottságokon túlmenően egyedi körülmények is érvényesülnek, amelyek a nyomelemek mennyiségi ingadozásában mutatkoznak meg. A vizsgálatok alapján rögzíthető, hogy a Tárkányimedence karsztvizei relatíve gazdagok nyomelemekben, és az uralkodó nyomelemet figyelembe véve kivétel nélkül a stronciumos típusú nyomelem tartományba sorolhatók, és a vezető elemhez még figyelemre méltó mennyiségben bárium és bór társul. Továbbá a karsztvizekben kimutathatók egyéb nyomelemek is változó, de 1,0 jj.g/1-t meghaladó mennyiségben. A Délnyugati-Bükk peremi részein a kutatások és vizsgálatok jelentős elterjedésben mutatták ki a felsőeocén mészkövet /Szépvölgyi Mészkő Formáció/. E mészkőnek alapvető és meghatározó szerepe van a vizsgált térség karsztvíz-földtani viszonyaiban, mert jó vízvezetői tulajdonságai vannak. Ezért e karsztnak hidrodinamikailag a térségben kimutathatóan kettős szerepe van. Az első és legfontosabb vízföldtani adottsága az, hogy a peremi részeken kapcsolódva a bükki kasztvíz-rendszerhez mint közvetítő vízvezető kőzetként részt vesz a rendszernek mind a hideg, mind pedig az előtér hévizeinek tározásában és megcsapolásában. Ilyen szerepet játszik pl. az egri gyógyforrásoknál is, ahol a legjelentősebb források (Török, Tükör, József-források) e kőzetből fakadnak. Továbbá az Eger környéki hévízkutak egy része is pl. egerszalóki, At8-Atl0 kutaknál is felső-eocén mészkőből termelik a forró karsztvizet, ezért alapvető közvetítő szerepet játszik a hegységi előtér hévíz-karsztjának működésében különösen a hideg és a termálkarsztok peremi területein. Tehát a felső-eocén mészkő meghatározó szereplője a Délnyugati-Bükk karszt-hidrodinamikai rendszernek, mind hideg-, mind pedig hévizek vonatkozásában egyaránt. Közismert a földtani szakirodalomban (Csiky G. 1961, Kleb B. 1978, Pantó G. -Molnár J. 1954, Schröter Z. 1913, Vitális Gy.-Hegyi I.-né 1967, FTV 19601990), hogy a felső-eocén mészkő jelentős területi elterjedésben fordul elő a Délnyugati-Bükk peremi részein a felszínen. Különösen jelentős az összefüggő elterjedése a Vár-hegy-Nagy-Eged-i vonulat délkeleti oldalán, ahol Egertől kezdve Bükkzsércig, azaz a vizsgált terület határáig (Hor-völgy) megtalálható a felszínen. Továbbá kimutatták a Tárkányi-medence déli peremi részein is többek között az FTV által telepített vízkutató fúrások a