Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

3. szám - Scheuer Gyula: A délnyugati Bükk karsztvizeinek és karsztos hévízeinek nyomelem vizsgálata és karsztvíz-földtani összefüggések a térség aktív lemeztektonikájával

18 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 3. SZ. Miklós-völgy mentén, ahol a nagy vastagságú Kósdi Formáció vízzáró képződményeire települ (FTV. 1987). Vízfoldtanilag a felső-eocén mészkő az előzőekben ismertetett elteijedésü területeken önálló hidrodinamikai rendszert képez, és ez a második szerepe a délnyugatbükki karsztvíz-földtani adottságokban. Ezért e rendszert megcsapoló forrásaiból vettem makro és nyomelem vizsgálatokra vízmintákat. A forrásoknak érdekessége még, hogy a kilépési helyük részben összeesik a bükkaljai hévíz-rendszerből feláramló hévizek megcsapolásaival is. Ezt igazolják egyes forrásoknak az átlagot meghaladó (Forrókút) hőmérsékletük. így ezek a források nemcsak a felső-eocén mészkő hidrodinamikai rendszer megújuló víz-körforgalmában mint megcsapolok játszanak szerepet, hanem a hévíz3. táblázat. Fedő karsztvíz források karszt megújuló dinamikus készletének felszínre lépésében is közreműködnek korlátozott mértékben. Valószínűsítem továbbá, hogy a felső-eocén mészkő vize egyes völgyekben rejtetten is feláramlásban van, amely a patakok elfolyó vízkészletét növeli. Indokoltnak tartottam még a hegység déli lábánál a miocén vulkáni működésből felhalmozódott riolit-tufából fakadó források nyomelem vizsgálatát is. Ilyen forrásként tartják számon a Noszvaj községtől délnyugatra fakadó Lajos-forrást. Ezért ennek mintavételezésére is sor került. Az 1. ábrán tüntettem fel a mintavételi helyeket és ezek megnevezését. A vízvizsgálati eredményeket a 3. táblázatban közlöm. makro és nyomelemeinek táblázata Megnevezés Miklós-völgy Noszvaj Attila-forrás Síkfőkúti Imre-forrás Noszvaj Forró kút Noszvaj Lajos-forrás Nyomelemek pg/1 °C ire 12°C 12 °C 13 °C 10°C Térképi szám °C ire 12°C 12 °C 13 °C 10°C 10 11 12 13 14 pH 7,28 7,54 7,39 6,79 7,61 Li 2,43 6,0 2,41 5,11 15,8 pH 7,28 7,54 7,39 6,79 7,61 B 14,3 7,89 11,1 14,2 25,9 össz só mg/l 550 434 441 448 613 Al 5,57 0,58 3,09 1,18 30,5 össz só mg/l 550 434 441 448 613 V 0,32 0,14 0,42 0,18 2,98 mg/l eé% mg/l eé% mg/l eé% mg/l eé% mg/l eé% Cr 0,85 0,26 0,24 0,10 0,29 Na+K 3,22 1,79 2,77 1,80 3,66 2,7 7,91 5,6 26,2 12,2 Mn 0,55 0,20 0,63 0,63 8,35 Ca 134 93,6 101 90,0 96,4 87,9 92,5 83,5 102 64,2 Ni 1,43 0,20 0,38 0,55 1,04 Mg 3,93 4,52 5,41 7,95 6,23 9,4 7,29 10,8 20,9 21,8 Cu 0,62 0,14 13,1 1,09 16,8 Cl 9,86 3,96 <1,0 1,05 0,53 1,98 1,0 6,4 2,31 Zn 1,12 4,09 1,87 6,62 5,69 HCO; 309 72,0 262 79,4 271 79,6 298 87,2 272 56,9 As 0,25 0,17 0,24 0,27 4,26 so

4 78,2 23,2 48,6 18,7 43,7 16,3 26,7 9,9 153 40,7 Se 0,49 0,60 0,65 1,13 1,11 Víztartó kőzet Felső eocén mészkő riolittufa Rb 0,20 1,75 0,77 1,42 1,32 Víztartó kőzet Felső eocén mészkő riolittufa Sr 372 604 383 416 471 Víztípus fedő karsztvíz szulfátos hidrogénkarbonátos résvíz Mo 0,11 0,53 0,34 0,65 1,20 Víztípus fedő karsztvíz szulfátos hidrogénkarbonátos résvíz Sb 0,08 0,08 0,05 0,14 0,28 Víztípus fedő karsztvíz szulfátos hidrogénkarbonátos résvíz Cs 0,05 0,05 0,05 0,08 0,10 Vizsgálta MAFI2010 Ba 32,2 26,3 30,0 46,3 47,9 Térképi szám 10 11 12 13 14 U 1,34 1,63 1,13 1,34 14,6 A Miklós-völgyet, amely a Tárkányi-medence egyik déli oldal völgye és közel északnyugat-délkelet irányú és a Nagy-Eged-Vár-hegy között kezdődik Eger város részére víznyerési célzattal az FTV 1981-1983 között megkutatta. E kutatás keretében 5 db fúrás mélyült, amelynek során tisztázódtak a völgyben fakadó források (Miklós, Hegedűs és Divald-források) genetikai adottságai. Mindegyik forrás felső-eocén mészkőből fakad és a hegységszerkezeti adottságok miatt a mészkő egymástól független kisebb víztartó kőzettestekre tagolódott önálló vízkörforgalommal és megcsapolással. Az első ilyen kis önálló hidrodinamikai egységhez kapcsolódik a legmagasabban fakadó Divald-forrás (380 Bm), majd ennek vize elnyelődve belejátszik az alacsonyabban fakadó Hegedűs-forrás víz-utánpótlódásába, amely 294 Bm szinten lép a felszínre. Ennek vize is táplálja a felszínen legalacsonyabban fekvő Miklós-forrást, növelve ennek vízkészletét. A fúrások a felső-eocén mészkövet teljes vastagságában harántolták. így megállapítható volt, hogy a mészkő a Kósdi Formáció vízzáró képződményeire települ. Egyes fúrásokkal kísérlet történt a triász karbonátos kőzetek feltárására is, de e víztartókat nem sikerült elérni a Kósdi Formáció képződményeinek nagy vastagsága miatt. Megemlítem még, hogy a felső-eocén mészkőben annak teljes átharántolása során kisebb-nagyobb vastagságban több kalcittelér vált ismerté, sőt kalcitkristályok képződtek az átfúrt karsztos üregek falain. Ezek keletkezése összefüggésbe hozható a térségben lezajlott miocén vulkánossághoz kapcsolódó hidrotermás tevékenységgel. A Miklós-völgyben vett vízminta makro és nyomelem vizsgálata a következő eredményeket szolgáltatta: A kationok közül uralkodó a kalcium 134 mg/l mennyiséggel. A nátrium és a magnézium a vízmintában kis értékben jelentkezett. Az anionok közül a klór alacsony százalékban volt kimutatható. Míg a S0

4 elérte a vízben a 23 eé%-ot, a hidrogén-karbonát pedig meghaladta a 70 eé%-ot. Ezeknek alapján a Miklós-völgyi minta a makro kémiai összetétel alapján karsztvíznek minősíthető, kissé nagyobb szulfát tartalommal. Az oldott össz só, amelyet 550 mg/l-ben határoztak meg magasabb a szokványos karsztvíznél. A nyomelem-tartalmat vizsgálva megállapítható, hogy a vízben az uralkodó nyomelem a stroncium, nagy értékkel, amely lényegesen nagyobb az eddig vizsgált karsztvizeknél. Figyelemre méltó még a vízben a bór, a bárium mennyisége is (3. táblázat). A 3. táblázatban szereplő Attila és a síkfőkúti Imreforrások (11, 12 számúak) már víz-körforgalmilag a Vár -hegy (658,8 mBf)-Nagy-Eged (536,1 mBf) északkeletdélnyugat irányú kiemelt hegyvonulat délkeleti oldalán nagy felszíni elterjedésben nyomozható felső-eocén