Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

3. szám - Dobos Imre: A „Mohai Ágnes ásványvíz” kutatástörténete

5 káját, majd az 1800-as években magyar kiadású földtani térképek is készültek a területről. A helyi viszonyok tanulmányozását feltehetően Zsigmondy Vilmos is elvégezte, amikor szakvéleményt adott az ásványvíz feltárására. A terület földtani felépítését Szontagh Tamás (1851-1936), akkor még magán-geológus, később a M. kir. Földtani Intézet Vízügyi Osztályának vezetője már részletesen tudta elemezni a kész kút védőterületének kialakításakor (1887). Szakvéleményében közli, hogy 1887. október 23-án a helyszínre utazott a szükséges geológiai, hidrogeológiai és morfológiai viszonyok tanulmányozására. Előremutató az a megállapítása, hogy a védőterület kijelölésénél csak a geológiai viszonyok tisztázása után lehet választ kapni a felszín alatti víz-előfordulásra. Szakvéleményének kialakításához jó alapot adott az ,^4gnes-forrás " földtani szelvénye, amelynek rétegsorát a rétegtani határokkal együtt Zsigmondy Vilmostól kapta meg. Különösen nagy figyelmet szentelt a néhány méter vastag negyedkori képződmények alatti „Congeriás" (pliocén) rétegeknek, amelyek megegyeznek a Gaja-patak-völgy magas partjainak kibúvásában tanulmányozható üledékeivel. Ezek a képződmények a völgy ENy-i részén oligocénra, majd eocén mészkőre és márgás homokra települnek, amelyek feküjét nagy kiterjedésű triász dolomit képezi. A nagy gonddal kimunkált védőterületi szakvélemény alapján 1890-ben a „Földmívelésügyi Minisztérium " kiadta a vízjogi engedélyt. Az 1975-ben elkészült II. sz. kút rétegtani és kőzettani értékelését a Magyar Állami Földtani Intézet (MAFI) végezte. Miután kevés bizonyítékot találtak az anyagfeldolgozók a felső-pannon igazolására, ezért megkérdőjelezték a 40 inen belül feltárt rétegek korát. A korábbi és a később létesült számos érckutató fúrás viszont bizonyította a felső néhány 100 méter vastag üledék felső-pannon korát, alatta pedig nagy mélységben az alsó-triász dolomittal és márgás mészkővel váltakozó kampili lemezes mészkő-rétegcsoportot. Helyes tehát, ha a negyedidőszaki rétegek alatti néhány száz méter vastag üledék-összletet a felső-pannonba (pliocénbe) soroljuk. A Mohai Agnes Asványvíz-kitermelő és Kereskedelmi Kft felkérésére 2001-ben egy nagy teijedelmü hidrogeológiai tanulmányt készített az ENGEO Btban Szlabóczky Pá 1. A vizsgálat az ásványvíz-telep utánpótlódásával, a víz védelmével, a védőterület kialakításával foglalkozott, kiterjesztve a „Balaton-vonal" hasonló jellegű ásványvizeire is. A szerző úgy véli, hogy a Pannon-medencében az ilyen típusú szénsavas ásványvíz előfordulások legtöbbje paleomezozóos metamorf kőzetaljzatot elnyíró mélyszerkezeti törésvonalak mentén helyezkedik el. A Móri-árokban olyan É-D-i csapásirányú törések mutathatók ki, amelyek nyitottak a K-Ny-i irányú kéreglemez tágulás miatt. Ezeknek nagy szerepük van a hő, gáz, víz és só feláramlásában. A felső-perm homokkőre települő alsótriász márgás, karbonátos képződmények lehetnek az ásványvizek származási helyei, s ezekre egy viszonylag nem nagy - 200-260 m - vastagságú pliocén rétegsor települ (Szlabóczky 2009). Hidrogeológiai értékelések Az I. sz kút fúrás-szelvénye azt mutatta, hogy az 1,90 m vastag negyedidőszaki képződmények alatt talpig (39,19 m) pannon üledékek fejlődtek ki. Az ásványvizet tároló 2,53 m vastag kékes színű homok (35,1-37,6 m) átfúrásakor az ásványvíz a szénsavval telítettség következtében a felszín fölé emelkedett. Ezt lehet látni az 1950-es évek első felében a kútról készült felvételen (Schulhof 1957). Szontagh Tamás részletes vizsgálatai alapján kiderült, hogy a községi 4,0-4,5 m mély ásott kutak „lágy" (édes) vizet adnak, de már kb. 5 méternél a savanyúvíz észrevehető nyoma pl. a közeli vasútállomás kútjában kimutatható. Feltételezte, hogy a savanyúvíz nem nagy vertikális és horizontális kiterjedésű, amely ENy-i irányból lassan áramlik a völgy legmélyebb pontja felé, s közben minden vízáteresztő réteget átitat. Nem tartja azonban kizártnak, hogy a nagyobb mélységben nyomozható dolomitból származtatható a savanyúvíz, amely lehűlés után szénsavgázzal telíti a pannon rétegeket. Ebben az esetben viszont kizárólag szerkezeti vonalak melletti feláramlásra gondolhatunk. Ma számos földtani vizsgálat bizonyítja, hogy a Móri-árok tektonikai vonalatjelez, amelyet több haránt irányú vető is feldarabolhatott. A II. sz. kút kiképzése némileg eltér az I. sz. kútétól. Miután a fúrás nagyobb vízmennyiség elérésére is irányult, a 24-30 m, s a 34,5-36,0 m közötti réteget nyitották meg, s műanyag béléscső biztosítja a korrózióvédelmet. A nyugalmi szint viszonylag mélyen maradt, a legnagyobb vízhozam viszont elérte a 150 1/min-t (2,5 1/s-ot) a terepszint alatt 18,6 m-es üzemi szinten. Úgy tűnik, hogy a vízszint (-2,5 m), és a vízhozam alakulásában a két bekapcsolt réteg eltérő nyomása mellett a közeli bányamüvelés is közrejátszott. Miután az I. és a II. sz. kút vízminősége között jóformán semmi különbség nincs, ezért a II. sz. kút üzembe helyezése 1975-ben nem okozott törést az ásványvíz termelésében és így a korábban kialakított kémiai és gyógyászati értékelések az új kút ásványvizére is vonatkozhattak (Dobos 1983). 2004-ben újabb kutat létesítettek, amelynek földtani és vízföldtani jellege nem tér el az első kettőétől. Először 133 m-re fúrtak le, de csak 60 m-re képezték ki a 48-55 m közötti réteg szűrőzésével. A kútból a terepszint alatt 28,1 inen 120, 39,5 m-en 200 l/min ásványvizet nyertek. A nyugalmi szint is igen mélyen, 4 m-en maradt A vízkémiai adatok is arra utalnak, különösen a 636 CaO mg/l összes keménység alapján, hogy bár pannóniai képződményben tárolódott az ásványvíz, minden valószínűség szerint szerkezeti vonal mentén a triász időszaki képződményből származik. Mivel az új tulajdonos, az Universal Foods Kft a jelenlegi termelés többszörösét, évi 40 M litert tervezett értékesíteni, ezért is kívánta az újabb ásványvizü kútból a szükséges vízmennyiséget kitermelni. Kémiai és orvosi vélemények az ásványvízről Az ,/lgnes-forrás "ásványvíz minőségét elsőként Lengyel Béla korszerű elemzéséből ismerjük. Ebből kiderült, hogy egy kitűnő vegyi összetételű ásványvizet tártak fel, s a 11,2° C hőmérsékletű víz a „földes savanyú vizek csoportjába tartozik és a wildungeni vízhez áll legközelebb". Úgy találta az elemző, hogy ez az ásványvíz a földes-meszes savanyúvizek iskolapéldája. Érdekesnek találta a titánsav tartalmát, amelyet szerinte addig csak egy norvégiai ásványvízben mutattak ki (Lengyel 1881). Az alkotók súlya mellett az ionok Than-féle egyenérték %-át is megadta, majd emellett sókban is kifejezte a kémiai összetételt. A következő elemzést ugyancsak Lengyel Béla végezte, s az jóformán megegyezett az első eredményével, csupán a szabad szénsav-tartalom emelkedett 2053,4-ről 2403,4 mg/l-re. A harmadik vegyelemzést Finály Istvánnál rendelte meg a tulajdonos 1934ben. Lényeges változás az alkotókban nem tapasztalható, bár az elemzések nem teljesen azonos módon történtek. Preisz Hugó kedvező bakteriológiai véleménye az ásványvíz tisztaságát bizonyította (10. kép).