Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

2. szám - Juhász József: A felszín alatti vízkészlet védelme

JUHÁSZ J.: A felszín alatti vízkészlet védelme 53 új egyensúlyi helyzet kialakításához a természetes vízkészlet melyik tényezőjét lehet annyira megváltoztatni, hogy az a termelési vízhozamot kompenzálja.. A talajvíz esetében elsősorban az evapotranszspiráció csökkentésével lehet arányos a kitermelhető készlet. Az evapotranszspiráció csökkentése a talajvízszint átlagának csökkentésével jár együtt. A talajvízszint süllyedése a terület természetes, vagy termelt növényeinek életállapotát változtatja meg. Ezért a kitermelhető készlet lehetséges mennyiségét a talajvízszint új átlagos vízállása miatti termelés csökkenésének még megengedhető mértéke szabja meg. A másik lehetőség az, hogy az infiltrációt növeljük meg a felszíni vízből vett vízhozammal, medencés, árkos, esetleg kutas, vagy más betáplálási megoldással. A parti szűrésű talajvizes területeken a parti szűrés táplálásának megnövelésével nyerhetünk többlet kitermelhető vízkészletet. A folyó felől bejutó vízhozamot növelhetjük úgy, hogy a mosott part mentén a kolmatációt lecsökkentjük a part lemarásával, vagy a folyó érintett szakaszán a durva teraszban a medret mélyítjük. Mindkét eset állandó karbantartást kíván.. Végül a folyóból a teraszba jutó vizet úgy is növelhetjük, hogy a folyó vízszintjét állandó módon megemeljük, azaz a folyót megduzzasztjuk. Természetesen ez a megoldás is a part állandó karbantartását igényli, különösen a lelassult vízsebesség következtében lerakódó finomabb szemcsék eltávolítása miatt. A rétegvíz kitermelhető mennyiségét a természetes vízháztartásnak a depresszió miatt megnövekedő utánpótlásából vehetjük. Ennek a konkrét meghatározása nehéz feladat, mert egyrészt a nagy tározott vízmennyiség miatt valódi értéke sokáig elfedve marad A legjobb ilyenkor a tapasztalatra hagyatkozni és a változást figyelve közelíteni a valóságos utánpótlás nagyságára A felszínig érő karsztterületeken a természetes vízforgalmat lényegében nem célszerű megváltoztatni. Ezért a karsztból csak a források vizét és a peremeken a talajvízbe, illetve a rétegvízbe távozó víz rovására termelhetünk ki vizet. Ez esetben azonban a kitermelt vízhozam miatt az eredeti rendszerben módosul a vízháztartás, így például védett karsztlápok, vagy más vizes élőhelyek károsodhatnak. A termelés megindítása előtt ezeket az ökológiai és tájvédelmi kérdéseket is tisztázni kell. A mélyen eltemetett karszt rétegek vastag porózus kőzettakaróval vannak fedve, ezért azok vizsgálata gyakorlatilag a rétegvizek vizsgálatával egyezik. 3.3.2. Minőségi vizsgálat Az általános minőségi védelem alapfeltétele, hogy az egész felszín alatti víztömeg minőségét védjük meg, függetlenül azok hasznosításától,helyzetétől, vagy a védelem időtartamától. A felszín alatti víz minőségének megóvása érdekében a védelem célját a fejéről a talpára kell állítani.. Nem a vízbázist kell védeni, hanem a felszíni vízzel egyezően, a folyamat elejét kell szabályozni, azaz a felszínről bejutó szennyezésnek nem szabad a felszín alatti víztömeg minőségét lerontania. A teljes értékű védelem alapvető feladata, hogy a felszín alatti víztömeget mindennemű szennyezéstől megóvja, és eredeti minőségi állapotában tartsa meg. Ennek a módja az, hogy csak olyan mértékű lebomló szennyezés engedhető meg a szennyező felületeken, amely minden összetevőjében egy meghatározott (megengedett) szivárgási útszakaszon az öntisztulás eredményeként lejjebb a felszín alatti víz minőségét nem változtatja meg, azaz a természetes vízminőségre lebomlik. Ezért csak olyan felületeken engedhető meg korlátozott mértékű szennyezés ahol az aktuális szennyezésre van öntisztulási lehetőség. Arra a felületre, amelyik alatt nincsen öntisztító rendszer, szennyezés egyáltalán nem engedhető meg. Az általános vízkészlet-védelem mennyiségi és minőségi vonatkozásban is, egy nagy, lehetőleg összefüggő vízföldtani táj-csoport, például a Kárpát-medence egész területére oldható meg biztonságosan. Kevésbé biztonságos egy vízföldtani táj, még kevésbé egy-egy „víztest" területére lebontva megoldani a feladatot, mert a pontos, számszerű kapcsolatok egyre bizonytalanabbak,s az öszszekapcsolódás lehetősége egyre nagyobb mértékben fennáll. A teljes értékű védelmet támadó szennyezések döntő többségükben a felszínről indulnak. Ok a legtöbb esetben az emberi tevékenység, kisebb részben a természet. Ez utóbbi lehet például vulkánkitörés, árvíz, a légtérben mozgó fizikai, vagy kémiai szennyezések kiülepedése. A felszín alóli szennyezések döntő többsége az embertől származik szénhidrogén, érc-, ásvány-, illetve kőszénbányászattal összefüggésben. Az általános elvnek megfelelően a szennyezési felületen csak olyan anyag és csak olyan koncentrációban helyezhető el, ami egy megengedett szivárgási hossz után „belesimul" a környező természetes koncentrációba. T \ 1. ábra. Tisztulási úthossz kopár felszín esetén • —_ / A2 c, A sr. __ 2 3 2. ábra. Tisztulási úthossz növényborítottság esetén Az 1. ábra a felszínről bejutó areális szennyezés megengedhető értékét mutatja kopár területen. A megengedhető szennyezési koncentráció (Co) akkora lehet, hogy az öntisztulással a zárt kapilláris tartomány fedőjéig Az mélységig a vizsgált komponens a környezetben lévő természetes értékűre csökkenjen (C,). Összetett szennyezés esetén a leglassúbban lebomló ionoknak kell eddig a mélységig lebomlania. Bizonytalanság esetén minden