Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

2. szám - Juhász József: A felszín alatti vízkészlet védelme

52 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 2. SZ. Általánosságban vízfajtánként országosan ismerjük a kitermelhető vízkészletet, de minél kisebb egy vízföldtani táj, annál pontatlanabbak az ismereteink. Tudjuk, hogy egyes, nem kis területeken ma már túltermelés van. A mennyiségi védelem hatékonysága megköveteli a meglévő termelés hatásának 5-6 évenkénti gondos ellenőrzését. Különösen fontos ez azokon a területeken, ahol a rétegekben természetes állapotban nincs, vagy csak alig van természetes vízmozgás, esetleg csak a termelés indítja meg azt. Ezeknél, a mély rétegvizeknél akár évtizedekig is eltarthat az új egyensúly kialakulása, a meglévő, vagy megindított csekély utánpótlás következtében. Rosszul megválasztott termelés esetén a vízbányászatba fordulás is csak évtizedek múlva derül ki, amikor már alig tehetünk valamit a dinamikus egyensúly létrejötte érdekében, a termelés drasztikus csökkentésén kívül. Tudjuk, hogy a megindult melegedés a felszín alatti vízkészletét fokozatosan csökkenti, ezért a vízkészletek nyilvántartására és ellenőrzésére az eddigieknél lényegesen nagyobb figyelmet kell fordítani. Sajnos az alapadat mérés az utóbbi időben egyre kisebb ráfigyeléssel történik, ezért ezt újra a vizsgálatok alapjává kell tenni. A mennyiségi védelem alapja mindenütt a természetes vízháztartás megismerése. A vízforgalomból, azaz a természetes vízkészletből kell a kitermelhető vízkészletet meghatározni. Ennek érdekében meg kell vizsgálnunk, hogyan alakíthatjuk át a természetes vízháztartás egyes komponenseit úgy, hogy új dinamikus egyensúly alakuljon ki a víztermelés ellenére. Meg kell vizsgálni azt is, hogy az új dinamikus egyensúly kialakulása milyen változást okoz. Például a korábban utánpótlással nem rendelkező rétegből meginduló termelés következtében honnan indul meg az utánpótlás, és az a felszín alatti vízrendszerben milyen változást okoz. Ha az adott rétegben természetes vízforgalom van, akkor annak olyan megváltozását, vagy megváltoztatását kell vizsgálni, aminek következtében a termelés ellenére kialakulhat egy új dinamikus egyensúly, miközben a változás nem jár a megengedhetőnél nagyobb károkozással. Ezeknek a vizsgálatoknak az alapja az összes vízháztartási komponens rendszeres, esetleg folyamatos mérése. Ennek hiányában a legbonyolultabb matematikai számítások is lassan a béljóslás szintjére süllyednek. 3.2 A minőségi védelem A felszín alatti víz minőségének általános megőrzését az EU legújabb ajánlásainak szellemében kell megoldani, vagyis a teljes falszín alatti víztömeg tisztaságát kell biztosítani. Az EU célja a józan ésszel megegyezően az, hogy ne csak a jelenlegi és távlati vízbázisokat- tehát hazák területének 3-4 %-át - óvjuk, hanem a felszín alatti víztömeg teljes mennyiségét. Továbbá ne csak néhány évtizedre, hanem időtől függetlenül. A vízminőségre is áll ami a mennyiségre, hogy az emberi termelés még, ha új egyensúlyi helyzet kialakulásáig megy is csak el, a víz eredeti minőségét - esetleg csak évtizedek alatt-,kisebb-nagyobb mértékig megváltoztatja. Ebben a vonatkozásban legérzékenyebb a talajvíz, amelyben az emberi beavatkozások már hetek, hónapok múlva megjelennek. Hasonlóan viselkedik a hideg karsztvíz is, de abban, az általában termelt nagy vízhozamok következtében a minőségi változások sokszor kevésbé vehető észre. Legkevésbé érzékeny a mély rétegvíz például a hévíz - ahol esetenként több évtized is kell az emberi beavatkozások következményeinek észlelésére. A felszíni és a felszín alatti víz emberi beavatkozás következtében jelentkező vízminőség változása a hatás tekintetében lényegesen eltér egymástól. Míg a felszíni vízbe jutó szennyezés napok alatt eltűnik a szennyezés helyéről és viszonylag gyorsan, hetek alatt, bejut a befogadóba, azaz a felszíni víz a szennyezési területen kitisztul, míg a befogadó lesz egyre szennyezettebb. A felszín alatti víz a szennyezés befogadója, és jó esetben 10-12 cm/év sebességgel hurcolja magával a szennyezést, anélkül, hogy tartósan eliminálni tudná. A két vízfajta öntisztulása között is nagyságrendi különbség van a felszíni víz javára. A felszín alatti víz minőségének megvédésére eddig kétféle megoldás született: a védőidom, és ezen belül - a vízminőségi, korlátozott védőidom, valamint - teljes értékű védőidom, az ún. sérülékenységi vizsgálat. A védőidomon belül, a ma még használt korlátozott értékű, csak egy ideig védő, védőidommal az EU irányelvek alapján már foglalkozni sem érdemes. Ezek szembe mennek avval a környezetvédelmi szlogennel, hogy a Földet unokáinktól kaptuk kölcsön. Ez a megcélzott vízbázis védelmét is csak legfeljebb néhány évtizedre biztosítja. A jól tervezett vizbázisok pedig - tapasztalatból tudjuk - évszázadokra is ellátják a lakosságot vízzel, így ez a megoldás önmagában is értelmetlen. A második megoldást, a teljes értékű védőidomot, hazánkban eddig csak hideg karsztvizeknél használták. Ott, ha azt betartották, az eredmény nem is maradt el. A Bükk esetében például a megoldás teljes értékű, idő-független, és nem rejt magában bizonytalanságot. Ez a megoldás tehát elveiben helyes. Mindkét megoldásnak azonban alapvető hibája, hogy csak a vízbázist vizsgálja. A vízbázisok pedig az ország területének csak néhány százalékát teszik ki. A védőidomos védelmi megoldás tehát sem az EU előírásainak, sem az ország érdekeinek nem felel meg. Az EU előírása szerint a felszín alatti víz egész tömegét tisztán kell tartani, s ahol szennyezett meg kell tisztítani. Ha még sokáig folytatjuk a felszín alatti víz védőidomos védelmét, hazánk felszín alatti vízkészletének 90-95 %-át hagyjuk tudatosan elszennyezni. 3.3.A teljes értékű védelem 3.3.1. Mennyiségi védelem A mennyiségi védelem biztosítására a természetes vízháztartásból kell kiindulni, és ha egy vízföldtani táj, vagy víztest kitermelhető készletét akarjuk meghatározni, a következőket kell tisztázni.: - a természetes vízforgalom megváltoztatásának lehetséges módját. - a természetes vízforgalom megváltoztatása miatt várható környezetvédelmi károk megjelenését és mértékét, - a vízföldtani táj, vagy „víztest" előre látható, elháríthatatlan változása következtében bekövetkező változások következményeinek a felmérését. Az első lépésként tisztázni kell, hogy adott esetben az