Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

2. szám - Juhász József: A felszín alatti vízkészlet védelme

JUHÁSZ J.: A felszín alatti vízkészlet védelme 51 rozunk meg, egyben meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyek mellett ez a kitermelési célnak megfelelő marad. Ha a kitermelési időszaknál kisebb időre védjük meg a készletet, akkor a további időben új vízbázist kell termelésbe állítani. Az állandó települések, nagyságuktól függetlenül mindenütt „időtlen-időre" épülnek. Ezért súlyos vétek a jövő embereivel szemben az, ha csak egy ideig védjük meg a készleteket, mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásban. A környezetvédelem minden természeti védelem esetén előírja, hogy ha valahol szennyező anyagot helyezünk el, akkor ezt a szennyező anyagot olyan védelemmel helyezzük el, hogy a természetes védelem mellett kialakított mesterséges védelem, legalább addig tartson hibátlanul, ameddig a lerakott szennyezőanyag, elbomlás, oxidálás, stb. révén belesimul a természeti környezetbe. Vagyis, amikor már úgy alakul át szennyező anyag-ból antropogén kőzet-té, hogy az bárhol a környezetben található természetes rétegekkel, legfeljebb azonos környezeti terhelést jelentsen. Utódaink részére ne hagyjunk olyan szennyanyagot, amit ők kénytelenek utánunk rendbe tenni.. Ez kétségtelenül nagy terhet és nagy felelősséget ró a ma emberére, de feltétlenül jogos elvárás. 3. Az általános vízkészlet-védelem 3.1. A mennyiségi védelem A felszín alatti víz eredeti mennyisége - vízforgalma és minősége függ: - a légköri utánpótlástól, - a felszíni vízből való utánpótlástól és az oda való távozástól. - a talajtól, amin keresztül szivárog, - a kőzet-rétegektől, amin keresztül szivárog, és amiben tárolódik, - az átszivárgás sebességétől, - az átszivárgás időtartamától, - a hőmérséklettől, - a nyomástól, - a gáztartalomtól, és - a biológiai tartalomtól, A felszín alatti víz természetes vízforgalma, azaz hozama és kémiai, biológiai összetevői nem változnak addig, amíg a fenti pontokban megnevezettek nem változnak. Az összetevők változnak a természeti viszonyok változásával és az emberi beavatkozás következtében. A természetes változások a talajvízben a leginkább gyorsak és szembetünőek, gyakran évszakonként jelennek meg, mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásban. Altalános jellemzőjük egy átlag érték körüli ingadozás. Hasonlóan folyamatos, kisebb nagyobb ingadozást mutat a karsztvíz mennyiségi változása is. A karsztvíz minősége azonban egy-egy területen lényegében állandó. A hoszszabb utat lassabban megtevő rétegvíz évtizedekig, esetenként évszázadokig is állandó marad. Az ember beavatkozásával a természetes állapot megváltozik. A változást vízfajtánként a beavatkozás után más-más késleltetéssel észleljük. A talajvíz esetén elég néhány hét, esetleg hónap, a karsztvízben a mennyiségi változást már egy-két hónapon belül észleljük. A rétegvízben a helyi körülmények függvényében a változás észlelésének késleltetése nagyon változó. Előfordul, hogy csak évtizedek múlva vesszük észre. Amikor a felszín alatti vízből az ember termelni kezd, lényegében a termelés mennyiségi oldalán az első két komponens változik meg, hosszabb-rövidebb idő alatt. A termelt vízhozam megváltoztatja szinte mindegyik öszszetevőt. Amennyiben a termelés során ki tud alakulni egy új dinamikus egyensúly a bekövetkező mennyiségi és minőségi változások után, az eredetitől eltérő, de állandósult új tíz komponens alakul ki. Az ember beavatkozása tehát az eredetitől mindenképpen eltérő viszonyokat hoz létre. Ha tehát az eredeti állapotot akarjuk megvédeni, a felszín alatti vízbe nem volna szabad beavatkozni. Csak a kilépő források vizét hasznosíthatnánk, aminek hozamát ekkor a felszíni vízkészletből vonjuk el. Ezért a felszín alatti víz termelése során a védelem az új egyensúlyi helyzet megőrzését jelenti mennyiségi és minőségi vonatkozásban. Ez az új egyensúlyi helyzet mindaddig fennáll, ameddig a külső viszonyokban, vagy a termelésben nem jelenik meg változás. A felszín alatti víz termelése során ezt a helyzetet az adott termeléshez tartozó korlátlan utánpótlásnak nevezzük, A vízgazdálkodásban erre az állapotra kell törekednünk, figyelembe véve a környezetvédelmi és termelési korlátokat. Ha a módosult utánpótlásnál több vizet veszünk ki, az utánpótlás csak korlátozott lesz és a folyamatosan fogyó készlet minősége is megváltozik. Mennyiségi vonatkozásban, ha a természetes vízforgalmat vizsgáljuk, meg kell tartani az utánpótlást adó komponenseket. Ha pedig termelés mellett is új egyensúlyt akarunk, akkor meg kell növelni az utánpótlást, vagy csökkenteni kell a készletcsökkentési tényezőket. Ha ezt nem tesszük, vagy nem figyelünk rá a termelés közben, akkor a megbomlott egyensúly miatt az idő-független víztermelés helyett készletfogyasztó vízbányászatba kezdünk. A mai előrejelzések szerint a Kárpát-medence csapadéka a jövőben szélsőségesebbé válik. Emiatt a felszín alatti víz utánpótlása kisebb lesz. A felszíni vízfolyások kisvízi hozama csökken, és a kisvizek időtartama lényegesen megnő, aminek következtében a parti szűrésű vízkészlet mennyisége is csökken. Fel kell készülni tehát arra, hogy a felszín alatti vízkészlet összességében, és ezzel együtt a megengedhetően kitermelhető vízkészlet is kevesebb lesz néhány évtized múlva. Ha nem jól mérjük fel a helyzetet, akkor egyre nagyobb területen fog a víztermelés vízbányászatba átfordulni. Az ember a vízhozam változtatására kevés lehetőséggel bír. Talán a felszín alatti víztömeg mesterséges megnövelése az, amiben van már gyakorlat. Ezek között a talajvíz, a rétegvíz dúsítása, a folyók mederkotrása, a duzzasztás és a kolmatált réteg rendszeres eltávolítása a leginkább járható utak, hiszen a felszín alatti vízkészlet növelésére csak a felszíni vízből van lehetőségünk. A felszín alatti vízkészlet mennyiségének lehetőség szerinti megóvása leginkább a víz beszivárgás kedvezőbbé tételével érhető el. Ehhez a Kárpát-medence felszínének karbantartását kell biztosítani a talajréteg és a megfelelő növénytakaró megóvásával, esetleg rész-területeken a beszivárgás növelésével, v. az erózió visszaszorítása szempontjából alkalmasabb növények telepítésével.