Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)
2. szám - Nagy László: Szándékos károkozás árvízvédelmi gátaknál
NAGY L.: Szándékos károkozás árvízvédelmi gátaknál ásni, vagy a gát mentében az ármentett oldalon a földet két ölnél közelebb felszántani, vagy a járás-kelést annál szűkebb térre szorítani; .... 15.§ A 14. §-ban fölsorolt tilalmaknak gondatlanságból megszegése az 1868: L1V. te. 93. §-ában kijelölt biróság által sommás eljárás mellett az 1840: IX. tc. szerint a testi fenyíték kizárásával fenyíttetik meg. Ismétlés esetében azonban a tettes három hóig terjedhető fogsággal is büntettetik. 16.§ Szándékos rongálás esetében, vagy ha valaki az áradás alatt, vagy az áradás elleni védelem közben a védgátat át- vagy bevágja, vagy a zsilipet rontaná, bűnvádi eljárásnak van helye, mely esetekben a tettes 6 évig terjedhető börtönnel fenyítendő. - Ugyanennél a tavaszi árvizes időben 1940. március 27.én a Tápió jobb parton Új szász lakossága először az újszászi körtöltésen és tovább a Tápió-patak mentén emelt nyúlgátakon védekezett. A víz oly rohamosan emelkedett, hogy csakhamar több helyen meghágta a nyúlgátak koronáját és elárasztotta a Tápió-patak és a vasútvonal között elterülő részt. A helyzet néhány óra alatt olyan veszedelmessé vált Újszásznál, hogy a községet csak a legnagyobb erőfeszítéssel lehetett megmenteni a pusztulástól. A lakosság most már a vasúti töltésen védekezett. A víz percről-percre emelkedett és helyenként 10-15 cm-rel magasabban állott a pályaszint felett. A védekező lakosság kétségbeesésében elhagyta helyét és a budapesti fővonal töltését akarta erőszakkal átvágni, hogy a víznek szabad utat engedjen Adony felé. Két csendőr bátor magatartásának és lélekjelenlétének köszönhető, hogy nagyobb baj nem következett be, és hogy meg lehetett menteni a községeket. A csendőrök lövésre kész fegyverrel lépésről-lépésre szorították vissza a tömeget és kényszerítették a védekezés folytatására (Durst 1943). Valószínűleg a XIX. század második felében tucatjával voltak gátszakítási kísérletek, csak a társulatok mérnökei, főmérnökei, hatósági személyek (miniszteri biztosok, alispánokjegyzők stb. megakadályozták ezeket. Több leírás is van arról, amikor nem sikerült a gátat átvágni. Érdekes hírről számolt be a hódmezővásárhelyi újság az 1876. évi árvíznél. A hódmezővásárhelyi elöljáróság március 28-i levélében segítséget kért a városi lövész egylettől a gát megvédésére, leírva az előzményeket, a kérés okát (Nagy 2007): „Felhívás a tekintetes lövész-egylet igazgatóságának Helyben. A tiszai vonalról érkezett tudósítások szerint már másodízben próbáltak meg merényletet elkövetni a töltés átvágására. Ez utóbbi esetben az üldöző őrkatonaság lövéseire viszont lövések tétettek. A nagy küzdelemmel, tömérdek költséggel és erővel fenntartott töltésnek épségben fenntartása élet-halál kérdés ránk nézve. Bizalommal felkérjük a tisztelt igazgatóságot, hogy saját fegyveres őreink erősítéséül a lövész-egylet tagjai közül, lőfegyverrel és lőszerekkel ellátott, minél nagyobb számú lövészeket méltóztatnék előállítani, akik egymást naponkint felváltva, a töltésvonal hosszában alkalmas pontokon helyezkednének el és őrködnének. Kelt Hódmezővásárhely város tanácsának, mint központi vízvészbizottságnak 1876. március 28-án tartott üléséből. Pokomándy István, elnök." A szegediek tiltakoztak, hogy ők akarnák romba dönteni Hódmezővásárhelyt a töltés erőszakos átszakításával. A szegedi tiltakozásra a hódmezővásárhelyiek válasz levele a következő volt: 31 A "Szegedi Híradó" kikel azon vád ellen, hogy a szegediek a vásárhelyi töltéseket át akarták volna törni. A "Híradó" szerint, nemhogy kísérletet nem tettek erre, de még szándékuk sem volt a szegedieknek ezt tenni. Miután a szegediek azok, akiket a veszély legjobban érdekel, azt hisszük, szegedieknek kellett lenni azoknak, kik már másodízben tettek kísérletet a töltés elszakítására. De kérdem: miért bocsátott volna akkor a vészbizottság felhívást a lövészegylethez március 28-án? Hogy az árvíz mennyi kárt tenne a vásárhelyi határban, elég legyen fölemlíteni azt, hogy csupán a rétben mintegy 80 000 hold (46000 ha) legjobb minőségű földet borítana el. Reméljük, hogy pár nap alatt jobbra vagy balra eldől sorsunk, amely már 18-20 nap óta oly kínos izgalomban tart." Könnyű volt Szegednek a hivatalos tiltakozást megfogalmaznia, ugyanis Szegedhez elég messze van a hódmezővásárhelyi határ, sokat kellett volna evezni, másrészt mert ilyen akció ritkán hivatalos támogatással készül. Sokkal valószínűbb, hogy egy Hódmezővásárhelyhez közelebb eső Tisza jobb parti település öntevékeny emberei próbálkoztak. A vizek levonulásába történő beavatkozásnak számít egy érdekes eset is, amit Tsank László Heves-Szolnok megyék alispánja jelentett 1876 március 25.-én a Belügyminiszternek: „Március 24-én a Dévaványára kirendelt megyei mérnök jelentette, hogy a Berettyó híd több túrkevei lakos által eltöltetett, s ezek a megnyitásnak erővel ellenszegültek, mire táviratilag megkerestem a Jászkun kerületeket a szükséges intézkedések megtételére és ugyanerről a Közmunka és Közlekedési Miniszter úrhoz is jelentést tettem." 7. Rossz döntések Az árvízvédelemmel kapcsolatos döntések - ahogy a történelem bebizonyította - a kisebb kár irányába kell, hogy mutassanak. Nem szabad engedni, hogy szűk csoport-érdekek felülírjanak nagyobb térséget érintő megoldásokat. Sokszor fel kell vállalni a nehéz döntéseket annak ellenére, hogy esetleg csoport-érdekeket sért. Fontos volt ebből a szempontból az illetékességi szint és az illetékességi terület. Az 1876 évi árvíznél heves tiltakozás volt az un. Bug-gát hatósági megnyitása (Nagy 2007) miatt, a Nemzeti Hírlaphoz egy Kisújszállásról írt levélben csak a „a hatóságok bűnös indolentiája"-ként említik az eseményt. A Bug-gát megnyitásának előzményeit a következők voltak. A taksonyi gátszakadáson kitört víz elérte, majd március 24-én megtöltötte az akkor még önálló Szalók-taskonyi öblözetet. ... "a lakosságot sátortáborba kellett költöztetni. Hogy a még álló házakat megmentsék, hatóságilag 6 megnyitották a szomszédos Örvény-abádi öblözet lokalizációs gátját, az ún. Bug-gátat, és a vizet a társulat jól megvédett 10000 hektáros árterületére bocsátották. Azonban ez sem segített. A Tisza vízhozama és az árhullám tartóssága mellett ez az intézkedés csak a károkat növelte. Abádi és tiszaszalóki lakosság nagy részének március 25.-e óta nincsen már háza, omlott és omlik fal fal után, tető tető után. Család család mellett a partok magasabb részein, a temetők mellett és kinn a szabadban, egyesek rögtönzött 6 Nem derült ki, hogy ki adott engedélyt a Bug-gát megnyitására, ami felesleges intézkedés volt, ugyanis csak az elöntött területet és a kárt növelte. Az Örvény-abádi öblözet lakóinak jogos volt felháborodása és követelése, hogy a hatóság minden kárukat fizesse meg.