Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)
6. szám - LI: Hidrobiológus Napok: „Új módszerek és eljárások a hidrobiológiában” Tihany, 2009. szeptember 30–október 2.
151 Kovaalga faj szám és diverzitás vizsgálatok eltérő rendüségü vízfolyásokon Tóth Lívia és Stenger-Kovács Csilla Pannon Egyetem, Analitikai, Környezettud. és Limnológiai Int-, Limnológia Intézeti Tanszék, H-8201, Veszprém, Pf. 158. Kivonat:A kovaalgákhoz tartozó fajok indikátor szervezetek és a biológiai vízminősítésben fontos szerepük van. A belőlük származtatott információk alapjaik lehetnek az ökológiai állapotbecslésnek, ezért a Víz Keretirányelv (VKI) egyik indikátorcsoportját képezik. Összesen 683 mintavételi pontról rendelkezünk kovaalga fajszám és relatív gyakoriság adatokkal, melyekből Shannon-diverzitást és egyenletességet számoltunk. A vízfolyások rendüségét ArcView GIS 3.2 térinformatikai rendszer segítségével határoztuk meg. Az eredmények azt mutatják, hogy a fajszám és Shannon-diverzitás értékek erős pozitív (fajszám esetében r = 0,426; diverzitás esetében r = 0,231) szignifikáns (p < 0,001) korrelációt mutatnak a rendüséggel. Az egyenletesség értékek és a rendüség kapcsolatában nem találtunk összefüggést. Az átlagos fajszám ill. a diverzitás aritmetikai átlaga és a rendüség között erős pozitív kapcsolatot (r > 0,9) találtunk. A VKI szerinti referencia helynek javasolt fajszám és diverzitás értékek alkalmazásánál ezért mindenképpen figyelembe kell venni a vízfolyások rendüségét is. A jelenlegi hazai tipológia közvetlenül nem veszi figyelembe a vízfolyások rendüségét, a vízgyűjtő mérete azonban szerepel a kategorizálásban. A vízfolyás vízgyűjtő területének nagysága azonban összefügg a folyók rendüségével, egymásnak megfeleltethetők - követve a modern limnológia felfogását - így a tipológia biológiai validálásánál ez is figyelembe vehető. Kulcsszavak: kovaalga, fajszám, diverzitás, egyenletesség, vízfolyás rendüség, Víz Keretirányelv. Bevezetés és célkitűzések térkép szintű megjelölését, amelyek segítették a mintavéA vízfolyások kovaalgáinak vizsgálata az EU Víz Ke- teli pontok pontos beazonosításában, és ebben az esetben retirányelv (www.euvki.hu) bevezetésével egyre fontosabbá válik. Hazánkban nem végeztek még olyan kutatásokat, amelyekben kovaalga közösségeket tanulmányoztak volna a vízfolyások rendüségének összefüggésében. Külföldi kutatások során Stevenson (1984) az Amerikai Egyesült Államokban lévő Sandusky folyót tanulmányozta, különös hangsúlyt fektetve a kovaalga diverzitás és a vízszennyezés kapcsolatára. Molloy (1992) a Kentucky folyó vízgyűjtő területén lévő három folyórendszert vizsgált. A Yellowstone Nemzeti Park területén Robinson és munkatársai (Robinson és mtsi., 1994) 1-4. rendű vízfolyások kovaalga közösségeit tanulmányozták 14 mintavételi helyen egy 1988-ban bekövetkezett bozóttüz után. Kutatásunk során magyarországi vízfolyások rendüségét határoztuk meg, majd kovaalga adatait gyűjtöttük össze, és faj szám, diverzitás, egyenletesség értékeit elemeztük. Azt vizsgáltuk, hogy van-e összefüggés a vízfolyások rendüsége és kovaalga közösségeinek faj száma, diverzitása és egyenletessége között. Anyag és módszer A kutatásaink során többféle adatbázisból dolgoztunk. Az ECOSURV projekt adatait, a Pannon Egyetem Limnológia Intézeti Tanszékének kutatási eredményeit, diploma-dolgozatokból (Kovács, 2006; Kiss, 2004) és publikációkból (Pór és mtsi., 2000; Kovács és mtsi., 2004; Kovács és mtsi., 2005) származó adatokat dolgoztunk fel. Ezek a munkák a hazai vízfolyásokkal foglalkoznak, melyekből összesen 683 mintavételi pontról tudtunk megfelelő adatokat gyűjteni. Az egyes mintavételi pontok kovaalga analízis eredményeiből (a minták faj- és nemzetségszáma, a fajok relatív gyakorisága) számítottuk a diverzitást és az egyenletességet. A diverzitásértékeket a Shannon-féle diverzitás index (Shannon és Wiener, 1949) segítségével számoltuk. A vízfolyások rendüségét a mintavételi pontok pontos meghatározása és megkeresése után határoztuk meg, melyhez ArcView GIS 3.2 térinformatikai rendszert és a mintavételi helyek EOV koordinátáit, valamint a nem magyarországi eredésü vízfolyásoknál a szomszédos országok turista, illetve autóstérképeit használtuk fel. Egyes mintavételi pontoknál (diplomadolgozatokból), ahol nem álltak rendelkezésünkre a pontos EOV koordináták, ott a diploma-dolgozatok tartalmazták a pontok is térkép segítségével határoztuk meg a rendüséget. A 683 mintavételi pontból 506 pont rendüségét tudtuk meghatározni. A rendüség meghatározása után az összes (506) mintavételi pontra vonatkozóan korrelációszámítást végeztünk MINITAB program ( http://www.minita b .com/products/qualitycompanion/demo/) segítségével. Eredmények és értékelés A rendüségek megállapítása során — az 506 mintavételi pont alapján - a magyarországi folyóvizeket első és nyolcad rendű vízfolyások alkotják. Ezek alapján 317 mintavételi pont tartozik az 1. rendű, 128 pont a 2. rendű, 33 pont a 3. rendű, 8 pont a 4. rendű, 3 pont az 5. rendű, 2 pont a 6. rendű, 4 pont a 7. rendű, és 11 pont a 8. rendű kategóriába. A fajszám, diverzitás és egyenletesség a rendüséggel való összefüggését grafikonokon ábrázoltuk (1-3. ábra). 0.8 0,7 •O) 10 c/l 0,6 1 0.5 5 >> O) 0.4 <D tfl 0.3 O cn re 0.2 -<C 0.1 0.1 0 01 2345678 Vízfolyások rendüsége I. ábra: Az átlagos fajszám és a vízfolyások rendüségének kapcsolata Az 1. rendű vízfolyáspontoknál a fajszám átlagértéke 23 ± 7, a 2. rendüeknél 28 ± 7, a 3. rendűeknél 35 ± 8, a 4. rendűek esetében 33 ± 5, 5. rendüeknél 34 ± 14, 6. rendűeknél 34 ± 10, 7. rendüeknél 43 ± 6, míg a 8. rendűek esetében 44 ± 16. Az átlagos fajszám és a rendüség összefüggésétből megállapítható, hogy a fajszám a folyóvizek rendüségével nő. A vízfolyások rendüsége és a faj szám között erős pozitív (r = 0,921) szignifikáns (p< 0,001) korrelációt találtunk. Az 1. és 2. rendű vízfolyások fajszám értékei hasonló tartományba esnek, a 3-6. rendűek alkotnak egy következő csoportot, majd a 7. és 8. rendűek esetében újabb növekedés tapasztalható, itt közel azonos értékek jelentek meg (1. ábra). Az 1. rendű mintavételi pontoknál a diverzitás átlagértéke 2,73 ± 0,67, a 2. rendüeknél 2,95 ± 0,69, a 3. rendüeknél 3,21 ± 0,76, a 4. rendűek esetében 3,14 ±0,71, az 5. rendüeknél 3,27 ± 0,93, 6. rendüeknél 3,11 ± 0,12,
