Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

1. szám - Konecsny Károly: A kisvizek főbb hidrológiai statisztikai jellemzői a Maros folyó alsó szakaszán

45 A kisvizek főbb hidrológiai statisztikai jellemzői a Maros folyó alsó szakaszán Konecsny Károly Orsz. Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség, 1016. Bpest, Mészáros u. 58/a. onecsnyk@gmail.com Kivonat: A hosszan tartó kisvizes-vizhiányos időszakok jelentős károkat okoznak, ennek ellenére ezek hidrológiai statisztikai jellemzőivel viszonylag kevés szakmai közlemény foglalkozik. A kisvízi jelenségek kezelése fokozott odafigyelést és részletes szakmai ismereteket igényel különösen egy olyan országhatárral metszett vízfolyáson, mint a Maros alsó szakasza, ahol a rendelkezésre álló vízkészleteket a két ország meg kell ossza. A 30.322 km

2 kiteijedésű folyó vízgyűjtőjének nagyobb része Románia területére (92 %), kisebb része Magyarország területére (8 %) esik. Ez az alsó 393 km hosszú szakasz Gyulafehérvár és a tiszai torkolat között található és magába foglalja a folyó határszakaszát is. Ezen a folyószakaszon a kisvizek részletes hidrológiai feldolgozásához szükséges napi vízhozam adatsorok hossza mintegy 50 év. A vízjárás jellege 1980-ig természeteshez közelinek tekinthető, ezt követően, a kiépült víztározók hatása miatt a lefolyás időben átrendeződött. Az éghajlatváltozás hatásait egyrészt a kisvízhozam idősorok változásának trendje alapján értékeljük, másrészt két 30 éves időszakra (1951-1980 és 1978-2007) meghatározzuk és összehasonlítjuk az adatsorok fő hidrológiai paramétereit, köztük a különböző valószínűségű kisvízi vízhozamokat. Kulcsszavak: kisvízi időszak, vizhozam küszöbérték, kisvízi vízjárás, víztömeghiány, határérték alatti esetszám 1. Bevezetés A hosszan tartó kisvizes-vizhiányos időszakok jelentős társadalmi-gazdasági és ökológiai károkat okoznak, ennek ellenére ezek hidrológiai statisztikai jellemzőivel viszonylag kevés hazai szakmai közlemény foglalkozik. A kisvízi jelenségek kezelése fokozott odafigyelést és részletes szakmai ismereteket igényel különösen az országhatárral metszett vízfolyások esetén, ahol a rendelkezésre álló vízkészleteket meg kell osztani. Itt a beavatkozások megtervezése, meghozatala előtt szükséges a Felek álláspontjának egyeztetése, arra vonatkozóan, hogy mit kell kisvízi állapotnak tekinteni, melyik az a vízhozam küszöbérték, amelynél fokozott figyelemmel kell lenni a helyzet alakulására, illetve amelynél már operatív intézkedéseket is kell tenni. Bármilyen vizsgálati módszert, kisvízi küszöbértéket vesszünk is figyelembe, ezek meghatározásához, alkalmazásához, illetve a kisvizes időszakban végzett vízkészlet-gazdálkodási tevékenység hatékonyságának növeléséhez, szükséges a kisvízhozamok részletes felmérése és hidrológiai statisztikai értékelése. Egy ilyen lehetséges hidrológiai statisztikai vizsgálatra mutatunk be példát a Maros/Mure§ folyó alsó szakaszára. A természetes körülmények között állandó jellegű vízfolyásoknak, emberi beavatkozások, vízhasználatok miatt nem lenne szabad víz nélkül maradnia. A mederben hagyandó minimális vízhozam vízfolyás szakaszonkénti és időbeni mértékéről, a meghatározás módjáról (Domokos 1999) igen különbözőek az álláspontok. A szükséges legkisebb vízhozamot elvileg, az ökológiai vízigénynek megfelelő vízhozam és a vízhasználatok legkisebb vízigényét kielégítő vízhozam összegeként lehet meghatározni. A vízkészlet-gazdálkodók - térben és időben - képesek megbecsülni, hogy a vízigények kielégítéséhez mekkora legkisebb vízhozamra van szükség a folyómederben. Az ökológiai vízhozam fogalma nem egyértelmű, helyette a szakemberek szívesebben használják az ökológiai vízigény fogalmát, ami az élőlények vízsebesség, vízmélység (Dévai 1999, Nagy 2007), vízhőmérséklet és vízminőség igényét jelenti, és ami vízfolyás szakaszonként és időben (évszakonként) is változó. A kisvízhozamok idejére vonatkozó korlátozásokat az európai országokban eltérő módon alkalmazzák. Erre jó példa a franciaországi és a németországi szabályozás. Franciaországban, ahol a folyók vízi energiáját jelentős mértékben hasznosítják, az EU 2000/60 sz. Víz Keretirányelv teljesítését 2006. decembertől hatályba lépett törvény biztosítja (Stegároiu 2006, LÓI n°2006-1772). A vízhasználat alatti folyószakasz minimális vízhozama, az 1/10-e kell, legyen a sokévi közepes vízhozamnak. Azon folyók esetében, ahol a sokévi közepes vízhozam meghaladja a 80 m

3/s értéket, a biztosítandó legkisebb vízhozam a vízhasználat alatti folyószakaszon a sokévi közepes vízhozam legalább 1/20 része kell, legyen. Németországban a kisebb folyóknál (5 m

3/s-nál kisebb sokévi átlagos vízhozam) a sokévi átlag 1/3-a kell a mederben maradjon. Nagyobb folyóknál szimulációs modellt alkalmaznak (CASIMIR szoftver) az ökológiai szempontból szükséges mederben hagyandó vízhozam mértékének meghatározására a vízhasználat alatti folyószakaszra (Kerle et al. 1999). A magyarországi folyók mederben hagyandó legkisebb szükséges vízhozamait a 30/2008. (XII. 31.) KvVM rendelet a vizek hasznosítását, védelmét és kártételeinek elhárítását szolgáló tevékenységekre és létesítményekre vonatkozó műszaki szabályokról című miniszteri rendelet szabályozza. A 8. § (2) szerint a felszíni vízkivételek, átvezetések tervezésekor a mederben hagyandó vízhozam értéke legalább a mértékadó kisvízi vízhozam (a 80 %-os tartósságú augusztusi közép-vízhozam) kétharmada. Ezt a jogszabályi előírást az új létesítmények tervezésekor kell alkalmazni. A gyakorlatban, a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok meghatározzák az egyes folyószakaszokra vonatkozóan lekötött és rendelkezésre álló szabad vízkészleteket, és szükség esetén - kisvízi időszakokban - ezek függvényében vezetik be a korlátozó intézkedéseket. Romániában a 107/1996 sz. Vízügyi törvényt módosító és kiegészítő 310/2004 sz. Törvény 4. cikk (1) szerint, a vízkivétel korlátozásokat a vízügyi igazgatóság a korlátozási és használati tervek, alapján vezeti be. A vízműtárgy üzemeltetőnek, az előzetesen jóváhagyott havi diszpécser grafikon alapján kell az ipari, mezőgazdasági, lakossági és a vízi ökoszisztéma védelmét biztosítania. A vízhasználat korlátozási tervekben a nagyobb folyókra vonatkozóan jellemzően azt írják elő, hogy a sokévi közepes vízhozam legkevesebb 1/10-ed részét kell biztosítani a mederben, de konkrét előírást a határértékek meghatározási módjáról nem tartalmaz. A Maros vízgyűjtő-gazdálkodási terv romániai részére vonatkozó előkészítő tanulmányoknak megfelelően (www.dircctiaapelormures.ro/pdf/PMBH 2008 Mures) a vízhasználatok alatt a mederben hagyandó minimális vízhozamot (Q*) a 95%-os valószínűségű évi legkisebb havi közepes vízhozam (Qgs%) alapján határozzák meg: