Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)
1. szám - Konecsny Károly: A kisvizek főbb hidrológiai statisztikai jellemzői a Maros folyó alsó szakaszán
46 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 1. SZ. - 3000 km 2 kiterjedésű vízgyűjtők esetén ha, Q95% > 0,200 m 3/s, akkor Q* = Q 9 5%+0,1 (m 3/s); ha Q 95 %< 0,200 m 3/s, akkor Q* = 1,25 x Q 95 % + 0,05 (m 3/s); - 3000 km 2-nél nagyobb vízgyűjtők esetén a mederben hagyandó vízhozam a víztározók üzemelési szabályzata szerinti vízhozam kell, legyen; - olyan vízgyűjtők esetében, ahol a Q 95 % = 0,1 m 3/s, a mederben hagyandó vízhozam Q* = 1,1* Q 95 %. Jelenleg - a két ország határvízi egyezménye keretében - folyamatban van a kisvízi szabályzat véglegesítése, melyben várhatóan elfogadásra kerül a Maros határszelvényére vonatkozó kisvízi küszöbérték is, ami a készültségi szintek meghatározásához szükséges. 2. A vizsgált folyószakasz jellemző vízrajzi adatai és a vízjárását befolyásoló hatások A 30.322 km 2 kiterjedésű Maros vízgyűjtő nagyobb része Romániára (92 %), kisebb része Magyarországra (8 %) esik. Vízrajzi szempontból a folyót 3 szakaszra szokták osztani: Felső-Maros, Közép-Maros és Alsó-Maros. A folyó teljes 789,3 km hosszából az alsó 393 km hosszú szakasz Gyulafehérvár/ Alba Iulia és a Maros Tiszába torkolása között található és magába foglalja a határszakaszt, és a 49,5 km (6,3 %) a magyarországi szakaszt is. A vízgyűjtő-területen nyilvántartott 10.800 km hosszú vízfolyás hálózatból, a Maroson és mellékfolyóin 1353 km hosszúságban, 67 folyószakaszon van árvízvédelmi töltés, illetve folyószabályozási mű (www.directiaapelor mures.ro). Egy másik felosztás szerint a Gyulafehérvár alatti folyószakasz két részre tagolódik, a Maros(alsó)- szoros az Erdélyi-szigethegység/Muntii Apuseni, Déli-Kárpátok/ Carpatii Meridionali és a Bánsági hegyek/Muntii Banatului között, vagyis a Gyulafehérvár/ Alba Iulia és Lippa /Lipova közötti folyószakasz, valamint és a síkvidéki szakasz Lippa és a magyar területen lévő Tisza-torkolat között, ami 167 km hosszú. Az alsó szakaszon a Marosba csatlakozó mellékvizek, vízgyűjtő-területük és sokévi közepes vízhozamuk: Sebes/Sebe§ - 1304 km 2, 9,85 m 3/ s; Kudzsiri-patak/Cugir - 358 km 2, 5,04 m 3/s; Algyógyipatak/Geoagiu - 324 km 2, 2,06 m 3/s; Szászvárosi-patak/ Orä§tie - 399 km 2, Sztrigy/Strei - 1983 km 2, 23,3 m 3/s; Cserna/Cerna - 727 km 2, 3,34 m 3/s. A Maros vízjárását 1980-ig viszonylag csak kisebb mértékben befolyásolták műszaki beavatkozások, és alapvetően természeteshez közelinek lehetett tekinteni. Ezt követően a Maros mellékfolyóin - a már meglévő ipari, mezőgazdasági és kommunális vízhasználatok mellett - kiépült egy sor nagyobb víztározó, melynek vízjárás módosító hatása miatt a lefolyás időben már jelentősebben átrendeződött (Konecsny 1997, 1999, Konecsny et al. 1998, www.directiaapelormures.ro 2009,). A Maros folyó vízgyűjtőterületén kiépült állandó és nem állandó jellegű kisebb és nagyobb víztározó teljes tározóképessége 700 millió m 3. Ezek közül 7 db. 10 millió m 3-nél nagyobb üzemi tározótérrel rendelkező állandó víztározó (összesen 300 millió m 3) üzemel. A víztározók kisebb számban a folyó Gyulafehérvár feletti mellékfolyóin, a Küküllőkön/Tarnave, Aranyoson/ Arie:? (összesen 45 millió m 3), nagyobb számban és nagyobb tározó-térfogattal a Gyulafehérvár alatti mellékfolyókon, a Sebesen/Sebe$, Sztrigyen/Strei, Csernán/Cerna (összesen 255 millió m 3 - 85%) épültek ki. A Maros gyulafehérvári szelvénynél évente átlagosan mintegy 3313 millió m 3 víz folyik át, aminek üzemi szinten elvileg az 1,4%-ka tározható be. A lejjebb lévő víztározók hatását is figyelembe véve, a Maros aradi szelvényénél az évente átlagosan lefolyó 5806 millió m 3 vízmennyiség üzemi szinten 5,24 %-a tározható be. Ha szélsőségesen kisvízi évet (minimális évi közép vízhozam) veszünk alapul akkor Gyulafehérvárnál elvileg az évi víztömeg 17,7 %-a, Aradnál a 9,5 %-a tározható be. A víztározók nagyobb része energetikai hasznosítású, kisebb része ipari célú vízellátást biztosít (Szászszentiván/Ighi?, Csolnakos/Cinci§), de mindegyik esetben árvízcsökkentő hatásuk is van. A Sebesen és a Sztrigyen található víztározók biztosítják a szükséges vízmennyiséget az itt üzemelő hidroenergetikai rendszerek üzemeléséhez. Itt tehát, a vízleeresztések alakulása döntően az energia szükséglet és a víztározóban rendelkezésre álló vízkészlet függvényében történik. Ez azt is jelenti, hogy kisvizes időszakban a vízerőmű alatti mederszakaszon a „csúcsraj áratási" üzemeltetési módnak megfelelően, egy adott nap folyamán, hirtelen áradás észlelhető, és a természetes lefolyásból származó vízhozam többszöröse vonul le, majd néhány órán belül gyors vízhozam csökkenés következik be. Például, a Sztrigy Őrváraljai/Subcetate erőműnél lévő két turbina közül az egyik beindítása esetén 40 m 3/s vízhozam vonul le, de ha mindkét egysége egy időben működik, a leeresztett vízhozam 80 m 3/ s. Egy ilyen viszonylag kisebb folyó (sokévi átlagos vízhozama 24,0 m 3/s) esetében, ezek a nagy vízhozam impulzusok alapvetően megváltoztatják a vízjárás jellegét. A Sebes és a Sztrigy felől naponta többször is érkező legfeljebb néhány óráig tartó mesterséges árhullámok, a Maros kisvízi vízjárását is jelentős mértékben átalakítják. Annak ellenére, hogy ezek a külön-külön létrejött hullámok a mederben gyakran egymásra fútnak és számottevően ellapulnak, módosítják a Maros teljes alsó, Tisza torkolatig tartó szakaszán a kisvízi események jellegét, mennyiségi, gyakorisági és tartóssági jellemzőit. A víztározókon kívül más vízműtárgyaknak is van lefolyás módosító hatása. A legnagyobbak ezek közül, a Radnóti/Iernut és Déva-Marosnémeti-i/Deva-Mintia hőerőművek, ahol 5,06 m 3/s vízhozamot-, illetve 15,9 m 3/s vízhozamot emelnek ki a Marosból, majd vezetik vissza oda ennek egy részét tisztított szennyvízként (www.di rectia apelor mures.ro/pdf7PMBH_2008_Mures_Cap3 43 3). A városokban, nagyobb ipari központokban (Marosvásárhely/Tárgu-Mure§, Marosludas/Ludu§, Szászrégen/Reghin, Torda/Turda, Marosújvár/Ocna-Mure§, Enyed/Aiud, Székelyudvarhely/Odorheiu-Secuiesc, Szászmedgyes/Media§, Kiskapus/Cop§a Micä, Segesvár/ Sighi§oara, Dicsőszentmárton/Tárnáveni, Gyulafehérvár/ Alba-Iulia, stb.) számos 1 m 3/s-nál kisebb, de összesítve jelentős vízjárás módosító hatású ipari és kommunális vízhasználó van. Az utóbbi években tett megfigyelés szerint, magas hegyvidéki felső vízgyűjtőkön a területhasználat változása következtében több - korábban állandó jellegű - vízfolyás időszakossá vált (Stanciu 2007), ami szintén hozzájárulhat a Maros alsó szakaszán lefolyó vízhozamok bizonyos mértékű változásához. A folyó magyarországi
