Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

6. szám - LI: Hidrobiológus Napok: „Új módszerek és eljárások a hidrobiológiában” Tihany, 2009. szeptember 30–október 2.

106 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 6.. SZ. Árvaszúnyoglárva-együttesek tér- és időbeli változásai egy dombvidéki kisvízfolyásban Móra Arnold

1, Szivák Ildikó

2, Boda Réka

2, Török Júlia Katalin

3 'MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, 8237. Tihany, Klebeisberg Kuno út 3. 2PTE Általános és Alkalmazott Ökológiai Tanszék, 7624. Pécs, Ifjúság útja 6. 3ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék, 1117. Budapest, Pázmány Péter sétány l/A. Kivonat: 2006-2007-ben egy meszes alapkőzetű, dombvidéki kisvízfolyás (Örvényesi-Séd) mentén vizsgáltuk az árvaszúnyog-együttesek térés időbeli változásait. A mintákat egy éven keresztül, háromhetente vettük, a vízfolyás hét, egymástól karakterisztikusan eltérő tulajdonságú szakaszán. Eredményeink alapján az Örvényesi-Séd árvaszúnyog-faunája gazdagnak tekinthető (mintegy 40 faj). Fajokban legszegényebb szakasz a forrás, míg leggazdagabb a vízfolyás középső, duzzasztott szakasza volt. A többváltozós statisztikai elemzések alapján a mintavételi szakaszokat jellegzetes és egyedi árvaszúnyog-együttesek jellemzik. Az árvaszúnyog-együttesek időbeli változásaiban is jellegzetes mintázatokat találtunk. Az árvaszúnyog-együttesek szerveződése jól követi az Örvényesi-Séd természetes hidrológiai és hidromorfológiai változásait, ugyanakkor az antropogén tényezők módosító hatása is tetten érhető. Kulcsszavak: árvaszúnyoglárvák, kvantitatív mintavétel, Örvényesi-Séd Bevezetés A hazai kisvízfolyások árvaszúnyogjairól igen kevés ismerettel rendelkezünk. Ezek nagy része elsősorban csak faunisztikai szempontból értékelhető, és csak egy kevés munkában találunk információkat az árvaszúnyog-együttesek tér- és időbeli előfordulási jellegzetességeiről (pl. Bérezik és Pham Ngoc 1991; Szító 2000). A Balatonba ömlő kisvízfolyások árvaszúnyog-faunájáról viszonylag kevés, ám egyre bővülő ismerettel rendelkezünk (Móra et al. 2007). Napjainkig 159 árvaszúnyog-faj előfordulását jelezték ezekből a kisvízfolyásokból, azonban sok faj előfordulása - az azonosítási bizonytalanságok és a bizonyító példányok hiánya miatt — kétséges. Az Örvényesi-Séd árvaszúnyog-faunájáról az első adatokat Entz és munkatársai (1954) munkájában találjuk. A kisvízfolyás árvaszúnyogjairól a későbbiekben Szító (2000), illetve Móra és munkatársai (2007) közöltek - jobbára faunisztikailag értékelhető — adatokat. A fenti munkák alapján az Örvényesi-Sédből 13 faj előfordulását ismerjük. Dolgozatunk célja, hogy 3 hetente végzett kvantitatív mintavételek alapján leírjuk az árvaszúnyog-együttesek térés időbeli változásait az Örvényesi-Séd eltérő jellegű szakaszain. Anyag és módszer A 26,81 km

2 vízgyűjtő területtel rendelkező ÖrvényesiSéd (Cholnoky 1918) három nagyobb ág és számos apró vízfolyás vizét fogadja. A patakmeder esése a Zádor-kút (a vízfolyást tápláló egyik legjelentősebb forrás) és a Pécselyimedence között meredek (7 %), ennek megfelelően a vízáramlás sebessége nagy. A medencében a patak esése csökken (1 %), majd vize a medence közepén (Klárapuszta) szétterül, amit mesterséges duzzasztás is segít. A medencét elhagyva, a Szurdok-völgyben a Séd esése kissé újra megnövekszik. A mintavételek 2006 októberétől egy éven keresztül történtek, mintegy háromheti gyakorisággal. Az Örvényesi-Séd teljes hossztengelyében 7, egymástól eltérő medermorfológiájú és vegetációjú mintavételi helyet jelöltünk ki: (1) Forrás; (2) Forrás alatt; (3) Mederduzzasztás; (4) Duzzasztó alatt; (5) Gázló; (6) Szurdok; (7) Torkolat. A mintavétel során minden helyen és időpontban 5 párhuzamos mintát vettünk „kick & sweep" módszerrel, mintánként 50x25 cm területről. A mintavételhez egyedi készítésű, nyéllel ellátott kézi-hálót használtunk. A mintákat terepen tartósítottuk, majd laborban nagyobb rendszertani csoportokra válogattuk szét. A továbbiakban az árvaszúnyog-minták feldolgozása, az egyedek preparálása sztereómikroszkóppal, a fajok azonosítása fénymikroszkóppal történt. A nevezéktan Scether és Spies (2009) munkáját követi. A vízfolyás szakaszait a fajok éves egyedszámadatai alapján, főkoordináta-analízissel (Podani 1997) osztályoztuk. Az egyes szakaszokra jellemző fajokat karakterfaj-analízissel vizsgáltuk (Dufréne és Legendre 1997). A statisztikai elemzésekhez a SYN-TAX 2000 (Podani 2000) és az R 2.10.0 (R Development Core Team 2009) programcsomagokat használtuk. Eredmények Fajszámok, egyedszámok, fajgazdagság A vizsgálatok során 2966 árvaszúnyog-egyedet gyűjtöttünk és azonosítottunk. Összesen 40 árvaszúnyog taxon került elő (2. táblázat), 4 alcsaládból (8 Tanypodinae, 1 Prodiamesinae, 17 Orthocladiinae, 14 Chironominae). A szakirodalomban már közölt fajok közül 6 került elő, így a vízfolyásból 34 taxon előfordulását első alkalommal bizonyítottuk. 3 taxon (Chaetocladius piger, Hydrobaenus sp., Tvetenia bavarica) a Balaton környéki kisvízfolyások, így a Balaton-felvidék faunájára is újnak bizonyult (vö. Móra et al. 2007). A mintavételi helyeken kimutatott faj számok (1A. ábra) nagy különbségeket mutattak (4-25 taxon között). A fajszám a duzzasztott szakaszig fokozatosan nőtt, ahol hirtelen kiemelkedően a legnagyobb fajszámot tapasztaltuk (25 taxon). Innen folyásirányban a fajszám fokozatosan csökkent, majd a torkolati szakaszon újra megnőtt (13 faj). Az összesített egyedszámokban (1B. ábra) még szembetűnőbbek, több nagyságrendbeliek a különbségek (8-1583 egyed), ugyanakkor a tendenciák hasonlóak. Az egyedszámok a duzzasztott szakaszig fokozatosan nőttek, majd a torkolat felé fokozatosan csökkentek. A legnagyobb, kiugróan magas egyedszámot a torkolatnál találtuk (1583 egyed). A faj- és egyedszámoktól eltérően a fajgazdagság (Margalef-index) a forrás alatti szakaszon érte el a maximumát, s a torkolatig folyamatosan csökkent (IC. ábra). Az árvaszúnyog-együttesek térbeli mintázata A főkomponens-analízis alapján 4, jól elkülönülő szakasz, illetve szakaszcsoport figyelhető meg (2. ábra). Egyedi és jellegzetes árvaszúnyog-faunával volt jellemezhető a forrás, a forrás alatti szakasz és a duzzasztott szakasz. A további 4 vízfolyás-szakaszon (duzzasztás alatti szakasz, gázló, szurdok, torkolat) az árvaszúnyog-együttesek összetétele hasonló volt. A karakterfaj-analízis is a fenti megállapításokat támasztja alá (1. táblázat). A forrásból kimutatott 4 taxon (Brillia bifida, Eukiefferiella brevicalcar, Orthocladius sp., Tvetenia bavarica) csak ezen a szakaszon fordult elő, ennek megfelelően kötődésük ehhez a szakaszhoz minden faj esetében