Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)
6. szám - LI: Hidrobiológus Napok: „Új módszerek és eljárások a hidrobiológiában” Tihany, 2009. szeptember 30–október 2.
107 szignifikáns vagy csaknem szignifikáns volt. A forrás alatti szakaszra egy ragadozó taxon (Zavrelimyia sp.) dominanciája voltjellemző, a többi szakaszon ez a taxon nem fordult elő. A duzzasztott szakaszon több olyan taxon került elő, amelyek elsősorban az álló vagy lassan áramló vizekre jellemzőek (Chironomus spp., Procladius sp., Psectrotanypus varius, stb.), és ezek közül számos volt szignifikánsan erre a szakaszra jellemző. A duzzasztás alatti szakasztól a torkolatig az árvaszúnyog-együttesekre a Micropsectra notescens dominanciája volt jellemző, amely mellett a Paratendipes albimanus - egy tipikus pataklakó faj — volt jelentősebb egyedszámban megtalálható. Ugyanakkor a fenti két faj csak a torkolati szakaszhoz mutatott szignifikáns kötődést. fajszám A 13 12 I I • I 1800 1600 1400 1200 1000 800 600 400 200 0 14 12 B egyedszám 1583 688 8 FO 27 FA 12.98 1 518 I 52 DU DA GA Margalef 90 SZ TO 10 4.946 3.597 /. ábra. Az Örvényesi-Séd különböző szakaszain kimutatott fajszámok (A), összesített egyedszámok (B) és Margalef-féle fajgazdagság (C) (FO=forrás; FA=forrás alatt; DU=mederduzzasztás; DA=duzzasztó alatt; GA=gázló; SZ=szurdok; TO=torkolat) Az árvaszúnyog-együttesek időszakos változásai Az árvaszúnyog-együttesek időszakos változásai a legnagyobb faj- és egyedszámú szakaszokon (mederduzzasztás, duzzasztó alatt, torkolat) hasonlóak voltak (5. ábra). Ezeken a szakaszokon évi 3 egyedszám-csúcs volt megfigyelhető: az első csúcs télen (január végén), a második nyár elején (május-június), a harmadik ősszel (októberben). Az egyes csúcsokat mintavételi helyenként és évszakonként más-más fajok okozták (pl. a torkolatnál minden évszakban a Micropsectra notescens; a duzzasztott szakaszon télen a Psectrotanypus varius, nyáron a P. varius és a Chironomus fajok, míg ősszel csak a Chironomus fajok). TO DA SZ <;\ FA Axis I 2. ábra. Az Örvényesi-Séd szakaszainak osztályozása fökoordináta-analízissel (FO=forrás; FA=forrás alatt; DU=duzzasztó; l)A~ duzzasztó alatt; GA=gázló; SZ=szurdok; TO=torkolat) 1. táblázat. Az indikátorfaj-elemzés (IndVal) eredményei (FO=forrás; FA=forrás alatt; DU= mederduzzasztás; DA=duzzasztó alatt; GA=gázló; SZ=szurdok; TO torkolat) Szakasz FO FO FO FO DU DU DU DU DU DU FA TO TO IndVal 0.168 0.25 0.441 0.25 0.306 0.756 0.538 0.385 0.2 0.741 0.357 P 0.076 0.0.38 0.003 0.055 0.013 0.001 0.001 0.004 0.012 0.003 0.008 0.001 0.012 j _ M Brillia bifida Orthocladius sp. \ Tvetenia bavarica Eukiefferiella brevicalcar Chironomus sp. Psectrotanypus varius Chironomus luridus Procladius sp. Chironomus annularius Macropelopia notata Zavrelimyia sp. Micropsectra notescens Paratendipes albimanus A kisebb faj- és egyedszámú szakaszokon (forrás alatt, gázló, szurdok) szintén megfigyelhető volt a januári egyedszám-csúcs, ám ezt követően az egyedszámok változása az egyes szakaszokon eltérően alakult. A forrás alatt a tavaszi csökkenés után nyáron az egyedszám megnőtt, és az év további részén közel azonos szinten maradt. A gázló esetében az egyedszám - kisebb-nagyobb ingadozásokkal fokozatosan csökkent az év folyamán, míg nyár elején teljesen el nem tűntek az árvaszúnyogok. A szurdokban a januári csúcs után csökkent mértékben és ingadozva bár, de közel azonos volt az árvaszúnyogok egyedszáma, majd nyártól kezdve ezen a szakaszon sem voltak egyedek gyűjthetők. A forrásból kevés egyed került elő, ezért az időszakos változások nem voltak elemezhetők.
