Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

1. szám - Pálfai Imre: A Duna–tisza közi hátság vízháztartási sajátosságai

44 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 1. SZ. 40 O 300 200 100 9. ábra. Évi csapadékösszegek és hároméves átkaroló átlagaik a Duna - Tisza közén 1936-2008 között Az 1976-1995 közötti időszak csapadékszegénysége még jobban kifejezésre jut a 10. ábrán, amelyen a húszéves átlagok, illetve azoknak az 550 mm-es XX. századi csapadékátlagtól való eltérését egészen a XIX. századig visszamenve mutatom be. Az 1976-1995. periódusra jellemző 44 mm-nyi negatív eltérés igen tekintélyes érték (kb. egy havi csapadékmennyiségnek felel meg!), s a megelőző száz évben példa nélküli. Ilyen fokú húszéves csapadékhiány korábban - a mérések kezdete óta — csak 1856-1875 között fordult elő! Az előzőkhöz hozzá kell még fűzni, hogy az 1976-1995 közötti időszak csapadékhiánya jórészt a beszivárgás és víz-utánpótlódás szempontjából döntő téli-tavaszi évszakban alakult ki. nősen 1990-ig megfigyelhető növekedése, valamint a rétegvíz-kitermelés és - jóval kisebb mértékben - a talajvíz-kitermelés fokozódása emelhető ki (11. ábra). A belvíz-csatorna-hálózat fejlesztésének többek által döntőnek vélt talajvíz-leszívó és vízelvezető hatását a vizsgálatok (többek közt Major Pál, Szalai György és Völgyesi István vizsgálatai) nem támasztották alá, illetve csak szűk körben, lokálisan mutatták ki. Ez a következtetés a 8. ábrán bemutatott adatsorból is értelemszerűen levonható, hiszen a talaj vízszintsüllyedés intenzív időszakában a hátságról elvezetett vízmennyiség egyáltalán nem nőtt, hanem éppen ellenkezőleg, jelentősen csökkent. Az erdőterület-növekedés azért problematikus, mert az erdőtelepítések zömmel a hátság magasabb részeire, a fő beszivárgási területre terjedtek ki, ahol az igen jelentős intercepciós veszteség miatt a csapadék mintegy 30 %-a el sem éri a talajt. A rétegvíz-kitermelés növekedésének talajvízleszívó hatása nyilvánvaló, mértékéről azonban még tart a tudományos vita. A legújabb, magyar-szerb közös modellvizsgálat eredményéről - a Kivonatban említett rendezvényen - Kozák Péter előadása számolt be. Retegviz-kitermeles Talaj vízkitermelés 10. ábra. A húszéves csapadékátlagok eltérése a XX. századi átlagtól a Duna-Tisza közén 1856-1995 között A csapadékviszonyok változása mellett a párolgási viszonyok némi változása is, nevezetesen a legutóbbi évtizedek növekvő párolgási potenciálja is hozzájárult a vízhiány növekedéséhez, amint az a VITUKI-ban Varga György és munkatársai által újabban végzett vizsgálatokból kiderül (MHT XXV. Országos Vándorgyűlés, Tata, 2007). A viszonylag régóta folyó vizsgálatok ellenére még ma is megoszlanak a vélemények arról, hogy a Duna-Tisza közén végrehajtott különféle emberi beavatkozások milyen arányban „felelősek" a kialakult és tartós vízhiányos helyzetért, illetve azt az éghajlati tényezők mennyire befolyásolták. Hozzávetőleg röviden annyit mondhatunk, hogy az emberi tevékenységek kb. egyharmad arányban, az éghajlati tényezők változása pedig kb. kétharmad arányban okolható. Az emberi tevékenységek közül a földhasználatban bekövetkezett változások, mindenekelőtt az erdőterületnek külöPÁLFAI IMRE dr., oki. mérnök, az Alsó-Tisza vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság nyugalmazott szaktanácsadója, az MHT Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztályának több évtizeden át elnöke. Water management in the region between Danube and Tisza (by Pálfai, I.) 11. .ábra. Az erdőterület, valamint a talajvíz- és rétegvízkitermelés változása a Duna-Tisza közén 1950-2008 között Köszönetnyilvánítás: Az ábrák szerkesztéséhez, valamint az adatgyűjtési és feldolgozási munkához nyújtott segítségükért az Alsó-Tisza vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság munkatársainak, elsősorban Herceg Árpádnak és Lázár Miklósnak tartozom hálás köszönettel. Csapadék [mm] 9O0 600