Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)
6. szám - LI: Hidrobiológus Napok: „Új módszerek és eljárások a hidrobiológiában” Tihany, 2009. szeptember 30–október 2.
68 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 6.. SZ. Are the Cladocera remains in the sediment suitable to reconstruct the diversity of the cladoceran community in waterbodies? Korponai, J., M. Braun, L Gyulai, L. Forró, J. Nédli, /. Papp Abstract The representation of organisms in the water and in the sediment is usually similar, nevertheless the decomposition processes can modify this similarity. Among the Cladocera the strongly chitinized chydorid species are overrepresented in the sediment compared to the water body. In spite of an intensive sampling strategy some cladoceran species may be absent from recent samples. In this paper the recent and the from sediment reconstructed cladoceran communities were compared in two oxbows of the River Tisza. The Marótzugi Holt-Tisza is dominated by open water while the Morotva-tó at Tímár is a densely vegetated oxbow lake. The species number in both waters is higher in the recent community (29 and 28) than in the sediment (13 and 19). Remains of some species, such as Bunops serricaudata, Diaphanosoma brachyurum, Moina micrura, Simocephalus sp. were not detected in the sediment samples. On the other hand, some species, e.g. Camptocercus rectirostris, Monospilus dispar, Oxyurella tenuicaudis, Leydigia leydigii, L. acanthocercoides were recorded only in the sediment. The diversity of the Cladocera community in the sediment was greater (Shannon: 0.9 and 2.11; Simpson: 1-17 and 5.65), because a few species (Bosmina longirostris, Chydorus sphaericus ) occurred in high abundance in the recent samples. Our results demonstrate, that sediment samples also should be investigated in order to obtain more reliable estimate of Cladocera diversity. Keywords: Cladocera remains, diversity , oxbows, Tisza river. Természetes úton lefííződött holtág (timári Morotva-tó) paleolimnológiája üledékkémiai mutatók és Cladocera maradványok alapján Korponai János, Braun Mihály, Gyulai István, Forró László, Nédli Judit, Papp István 1.Korponai János, Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság,.8360. Keszthely - Kémia és Környezettudományi Tanszék, Nyugatmagyarországi Egyetem, Savaria Egyetemi Központ, Szombathely - 2.Braun Mihály, Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék, Debreceni Egyetem, 4010. Debrecen - 3. Gyulai István, Alkalmazott Ökológiai Tanszék, Debreceni Egyetem, 4010. Debrecen - 4. Forró László, Természettudományi Múzeum, Állattár, H-1088. Budapest - 5. Nédli Judit, MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, 8237. Tihany - 6. Papp István, Ásvány és Földtani Tanszék, Debreceni Egyetem, 4010. Debrecen. KivonatrA holtág természetes úton fűződött le, de a vízháztartását a Tisza befolyásolja. Az áradások nyomai megtalálhatók az üledékben. Az üledék szervesanyag-tartalma valamint a foszfor és a kén változása azt mutatja, hogy 100 - 60 ill. a legfelső 20 cm közötti rétegekben gazdag növényzet alakult ki, amely később lecsökkent.. Ezt igazolják az üledék eddig feltárt Cladocera maradványai, mivel elsősorban a növényzethez kötődő fajokhoz köthetők (Acroperus harpae, Alona costata, Eurycercus lamellatus, Graptoleberis testudinaria, Pleuroxus trigonellus). A Bosmina longirostris az eutroflzáció indikátora, jelentősebb számú maradványa azon rétegekben volt megtalálható, ahol a foszfortartalom is nagyobb volt. KuIcsszavak:Cladocera maradványok, holtág, Tisza, Bevezetés A Tisza menti holtágak különböző történésen mentek keresztül. Egy részük természetes úton, míg más részük a 19. századi folyószabályozáskor fűződött le. A hullámtéri holtágak üledéke többféle forrásból származik. Az üledék legnagyobb része folyami hordalék, mely áradások idején rakódik le a holtmedrekben. Az áradáskor lerakódó üledék szürke vagy barna színű kőzetlisztes agyag. Az áradást követő tavi állapotban fekete, szapropéles üledék rakódik le. Ez főleg növényi maradványokból, valamint az erózió által a mederbe bemosódott talajból áll. A tavi állapot esetén a gazdag élővilág maradványa megmarad az üledékben. Az elpusztult szervezetek különböző lebomlási folyamatokon mennek keresztül fosszílizálódásuk során. A szervezetek között jelentős különbségek vannak azt illetően, hogy a pusztulásuk után testükben ezen folyamatok milyen intenzitással zajlanak le. A Cladocera fajok reprezentáltsága a külső vázuk kitinizáltságával van kapcsolatban. A gyengébben kitinizált planktonikus fajok, mint a Daphnia, Moina, de a Ceriodaphnia, Simocephalus fajok a maradványokból alig mutathatók ki. A tavi üledékben található diatoma, Cladocera és chironomida maradványokat gyakran használják a múltban lezajlott környezeti változások rekonstruálására. A maradványok összetételéből képet kaphatunk a víztér trofitási viszonyairól, de még a táplálkozási kapcsolatokrólis (Jeppesen et al., 2001). A paleorekonstrukciós kutatások során a víztest legmélyebb területéről származó üledékoszlopból vett mintákat elemezzük azt feltételezve, hogy a minta reprezentatív az egész víztest életközösségére nézve. A kutatásunk során megvizsgáltuk, hogy az üledék Cladocera faunája milyen változásokat mutat, a holtág történéseit (tavi állapot, folyami állapot) illetően. Anyag és módszer A timári Morotva-tó természetes lefűződéssel keletkezett, a Tisza bal parti hullámterében. Hossza 800 m, területe 5 ha, átlagos vízmélysége 1 m körüli víztérfogata 55 ezer m 3 körüli (Pálfai, 2001). A Tisza árhullámai töltik fel természetes úton. Vízi növényzettel gazdagon benőtt (Ceratophyllum demersum, Nuphar luteum, Nymphea alba), a Tisza felőli oldalán nagy kiterjedésű nádas (Phragmites sp.) állomány található. Funkciója halászat, horgászat, de a „jogokat" helybéli kisebbség gyakorolja. A holtág legmélyebb pontjáról Livingstone típusú magmintavevővel vettünk üledékmintát, átlapolással. A furat teljes hossza 193 cm volt, ami az összeillesztés után 98 cm-re rövidült. A fúrásmagból 2 centiméterenként vettünk mintát a geokémiai és a cladocera maradvány vizsgálatokhoz. 1. ábra. Mintavételi helyek a timári Morotva-tavon A mintákat mértük, majd az izzítási maradékok (550 °C950 °C) alapján meghatároztuk a szerves anyag és a karbonát tartalmat. Az üledék oszlopok litográfiája és az izzítási maradékok segítségével illesztettük az üledékoszlopokat. A minták kémiai komponenseit ICP-OES (Thermo Iris Intrepid II XSP) segítségével vizsgáltuk. A Cladocera maradványokhoz kivett 1 cm 3 térfogatú mintákat 10 % KOH-ban, majd tömény HF-ban egy-egy órán át főztük, 35 pm-es szitán át szűrtük, safraninnal festettük, és ismert térfogatra öntöttük. Mikroszkóp alatt 250* nagyításon vizsgáltuk, és min. 200-250 maradványt határoztunk meg és mennyiségüket 1 cm' térfogatra vonatkoztattuk. (Goulden & Frey, 1963; Korhola & Rautio, 2001).
