Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)
6. szám - LI: Hidrobiológus Napok: „Új módszerek és eljárások a hidrobiológiában” Tihany, 2009. szeptember 30–október 2.
69 Eredmények és értékelésük A Morotva-tó vize kalcium-magnézium-hidrokarbonátos, növényi tápanyagban és algában szegény volt (2. ábra; 5,6 klorofill-a mg/m"). A vízszint-változások meghatározásához a tiszaberceli vízmérce (569.0 fkm, nulla-pont 91,36 mBf) adatait használtuk fel, mivel a tokaji vízszinteket a Bodrog árhullámai befolyásolják. A vízállás adatsorok mutatják, hogy a tiszalöki duzzasztómű üzembe helyezését követően (1959) a vízállás minimumok kb. 3 m-t emelkedtek, de az árvizes szintekben ilyen emelkedést nem tapasztalunk. A duzzasztást követően a holtág vízellátása stabilizálódott, amely elsősorban a talajvíz által vált meghatározottá. timári Morotva-tó Ca 2 + Mq 2+ 388 |_is/cm pH 7,6 TN = 0,79 mg/l TP = 0,03 mg/l 2. ábra. A timári Morotva-tó vizének kémiája 3. ábra. A timári Morotva-tó üledékében található áradásnyomok illesztése a marótzugi Holt- Tisza üledékében találhatókhoz Az üledékoszlop korolását az áradásnyomok felismerése tette lehetővé. A marótzugi Holt-Tisza üledékének kor adatait sikerült a timári üledékre áthozni. A timári üledékoszlopban tisztán megfigyelhetők, beazonosíthatók azok az áradásnyomok, amelyeket a marótzugi üledékben a 13 7Cs izotóppal korábban bekoroltunk (3. ábra). A korolás alapján az üledék majd száz évet reprezentál. Az üledékképződés sebessége a felső 33 cm-es üledékszakaszra 1,45 cm/év, míg az alsóbb szakaszokon 1,11 cm/évnek adódott, ami összhangban van a marótzugi Holt-Tiszában kapott értékekkel. A Morotva-tó üledékének a felső 33 cm rétege tartós tavi állapotot mutat. Ebben rétegben a nagyobb árvizek világos színű lenyomatot hagynak, míg az ettől mélyebb rétegekben az áradások közti tavi állapot barnás - feketés elszíneződéssel jelentkezik. A tartós tavi állapot véleményünk szerint a tiszalöki duzzasztó mű hatásaként értelmezhető. Ezt jelzi az üledék szervesanyag-, foszfor- és kén tartalmában tapasztalható dúsulás. Ugyanakkor az erózióval kapcsolatos elemek (As, AI, Sr) koncentrációja is növekszik. A megnövekedett erózió igazolja a nagyobb üledékképződési rátát is. E megnövekedett bemosódás magyarázata lehet a fokozódó mezőgazdasági tevékenység során tapasztalható fokozott erózió. A kalcium koncentrációjának ugrásszerű növekedése is ezt jelzi. Más geokémiai mutatók, pl. a foszfor és a kén jelzik, hogy a 60-20 cm között láposodási folyamatok indultak meg. A reduktív viszonyokat jelzi az alacsony Fe/Mn arány, mivel a Mn hamarabb kerül oldatba, csökkenő redox mellett (Boyle, 2001; 4. ábra). 33 Cladocera faj maradványait sikerült azonosítani az üledékben. A becsült össz-egyedszám 2 és 3300 ind között változott cm 3-enként. A leggyakoribb fajok előfordulási viszonyait a 6. ábra mutatja. A Cladocera maradványok eloszlásában érdekes kettősség tapasztalható. A rétegsor alján (98-70 cm) és a tetején (felső 20 cm) a maradványok menynyisége nagyobb, mint a köztes szakaszban. A Cladocera maradványaiból rekonstruált faunában az eutrofizációt jelző fajok domináltak (Bosmina longirostris, Chydorus sphaericus), de jelentős számban fordultak elő olyan fajok is mint pl. az Acroperus harpae, Pleuroxus fajok, Graptoleberis testudinaria, Eurycercus lamellatus maradványai is, amelyek a növényzettel benőtt élőhelyet részesítik előnyben.
