Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

6. szám - LI: Hidrobiológus Napok: „Új módszerek és eljárások a hidrobiológiában” Tihany, 2009. szeptember 30–október 2.

63 Az EQR alapú integrált makrofita minősítési módszertan tesztelése a Boroszló-kerti Holt-Tiszán Kocsis Tamás

1, Szabó Sándor

1, Kocsis Gáborné

2 'Nyíregyházi Főiskola, 4401. Nyíregyháza, Sóstói u. 31/b 2Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség, 4400. Nyíregyháza, Kölcsey u. 12-14. Kivonat: A Boroszló-kerti Holt-Tiszán 2008.-ban végzett cönológiai felmérések fo célja a VKI szerinti ökológiai állapotértékeléshez kidolgozott új módszertan, EQR alapú Integrált Makrofita Minősítési Index (IMMI) meghatározása és tesztelése volt. AZ IMMI számításnál figyelembe vett referencia jellemzők a következők voltak: Természetességi index, Nedvesség igény index, Zonáció index, Növény-fedettségi index. A számításokhoz a holtmedret sajátosságai alapján a tó-tipológia változása szerint a 9. illetve 13. típusba soroltuk be. A eredmények alapján a mintaterületek eltérő ökológiai állapotot mutattak egymáshoz viszonyítva is és a különböző tipológiába történő besoroláskor is. A területet érő degradációs folyamatok gyengébb IMMI EQR értékekben mutatkoznak meg. A korábbi vizsgálatok tükrében azt vártuk, hogy a makrovegetáció alapján is igazolódik a holtmeder kiváló ökológiai állapota. A minősítés eredménye azonban nem igazolta a terület referencia állapot voltát. Ennek több oka is lehet, de mindenképpen javasolható a hullámtéri holtmedrekre speciális tipológia kidolgozása, a számítási módszerek további finomítása. Kulcsszavak: VKI, tótipológia, makrofita, IMMI- EQR, ökológia állapot, minősítés. Bevezetés Az EU Víz Keretirányelv végrehajtása érdekében a víztestekre el kell végezni az ökológiai állapot felmérését. Az állapotértékelésben a biológiai minőségi elemekre alkalmazott 5 osztályos minősítés viszonyítási alapja az adott víztípus referencia (kiváló) állapota. A makrovegetáció vizsgálatára és minősítésére alkalmas uniós módszertan hiányában nemzeti útmutató került kidolgozásra (Pomogyi és Szalma, 2006), amely segítséget ad a VKI előírásainak megfelelő ökológiai állapot értékelés részeként a vízi és vízparti növényzet terepi felméréséhez, az eredmények értékeléséhez. A magasabbrendü növényzet alapján történő minősítés jelentősége abból adódik, hogy állományaik jól jelzik a környezettanilag különböző élőhelyeket, benépesedésük (általában) jellegzetes, minőségi és mennyiségi változásaik szabad szemmel is jól láthatóan jelzik a környezeti tényezők változásait, így a vízi növények jól hasznosíthatók bioindikátorként is (Kohler 1992), illetve az ökológiai vízminősítésben is. A Boroszló-kerti Holt-Tiszán végzett vizsgálatok és a minősítő módszertan kipróbálása alapokat adhat a hasonlóan kategorizálható víztestek ökológiai állapotának megítéléséhez, minősítéséhez a makrofiton, mint biológiai minőségi elem alapján. A módszer validálását segíti, hogy az ECOSURV projekt keretében végzett vizsgálatok eredményei alapján a bentikus kovaalgák és a fitoplankton minősítés szerint kiváló ökológiai állapotú, referencia értékű volt a víztest. Anyag és módszer A vizsgált terület A Boroszló-kerti Holt-Tisza (Gulács) országos védelem alatt álló "szentély" jellegű holtmeder, amely az ökológiai vízminősítés módszertani bemutató minta területe volt Tájtípus-tipológia szerint a terület a mérsékelten kontinentális síkság, uralkodóan mezőgazdaságilag hasznosított tájtípuson belül a folyómenti hullámtér, öntésföldekkel, liget- és láperdő -maradványokkal kategóriába sorolható (Dévai et al. 1999). Részletes ökológiai állapot felmérés történt 1996-1997ben (Dévai et al. 1999) az ökológiai vízminősítés módszertani leírásának megfelelően (Dévai et al. 1992). Az ökológiai állapot felmérés eredményei igazolták, hogy a Boroszlókerti-Holt-Tisza természetközeli állapotú. A vízi, vízparti növényzet tekintetében az ökológiai vízminősítés keretében a felmérés cönológiai jellemzésre, és a hínárnövényzet biomasszájának meghatározásra terjedt ki (Macalik et al. 1999, 1999a). A makrofita terepi felmérés során alkalmazott módszerek A felméréseket 2008.-ban, a vegetációs periódusban 3 alkalommal végeztük. A rendelkezésre álló térképek, műholdas és légi felvételek alapján, valamint előzetes helyszíni bejárás során 8 ún. nevezett mintaterületet határoztunk meg. A mintaterületek kiválasztásakor figyelemmel voltunk a víztérben a hínár és mocsári vegetáció zonalitására, illetve a növényzet mozaikosságára is. Mintaterületenként 3-6 felvételi négyzetet jelöltünk ki. A négyzetekben a talált növényfajok azonosításával egyidejűleg elvégeztük az alapvető mennyiségi felvételezést is, az egyedszám (abundancia) és borítás (dominancia) együttes értékeléséből becsült A-D érték regisztrálásával, a módosított Braun-Blanquet skála alapján. A határozáshoz elsősorban Simon (2000) és Felföldy (1990) könyveit használtuk. A helyszínen a víztérre vonatkozóan megbecsültük a mintavételi helyek (qudrátok) összborítását is (B%), feljegyeztük a zonációra és mozaikosságra jellemző adatokat, és minden olyan környezeti jellemzőt amit fontosnak ítéltünk a későbbi értékeléshez. A minta területek több pontján, illetve a kijelölt négyzetekben megmértük a vízhőmérsékletet, vízmélységet és átlátszóságot (Secchi) is. Az Integrált Makrofita Minősítési Index meghatározásának módszere A helyszínen meghatározott jellemzőkből az alábbi referenciajellemzőket képezzük származtatott adatként: Zonáció-index (Zi): egy adott víztér zonáció szerkezetének egyezősége a referencia-állapottal. Természetességi index (Ti): adott víztest A-D értékkel súlyozott fajlistájában a természetes állapotokra utaló lágyszárú fajok és a degradációra, antropogén hatásra utaló fajok aránya. Alapvetően jellemzi a víztest (v. mintaterület) természet közeliségének fokát. Nedvességigény-index (Wi): a víztest lágyszárú növényzetének megoszlása a nedvességigény alapján, a valódi vízi-, mocsári- mocsárréti növény, ill. a szárazföld irányába mutató üde- és szárazabb termőhelyeket jelző növényzet között. Növényfedettségi-index (Fi): A vízfelület növényfedettsége (F% alacsony vízállásnál) aktuális értékének (FNa %) eltérését vizsgálja a becsült referencia állapothoz (elvi növényzettel fedett vízfelülethez (FNe(átlag)%) képest. A biológiai minőségi elemek alapján végzett minősítések összehasonlíthatóságára az ökológiai minőségi arány (EQR - Environmental Quality Ratio) meghatározása ad lehetőséget, amely megmutatja hogy egy víztesten az egyes biológiai minőségi elemek szerinti minőség mennyire tér el az ugyanerre a víztestre megállapított referencia állapottól. Ezt az arányt az 1 (kiváló) és 0 (rossz) közötti értéktartományban kell meghatározni. Az EQR alapú minősítésre a makrofita esetében az Integrált Makrofita Minősítési Indexet (IMMI) - használjuk, amelyben a fenti referencia-jellemzők szakértői becslés alap-