Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

6. szám - LI: Hidrobiológus Napok: „Új módszerek és eljárások a hidrobiológiában” Tihany, 2009. szeptember 30–október 2.

64 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 6.. SZ. ján történt súlyozással együttesen határozzák meg az IMMI EQR értéket. A referencia jellemzők értékeinek számításához és az EQR alapú minősítéshez a vizsgált víztestet tipizálni kell. A különböző felmérések, szakértői egyeztetések eredményei alapján az állóvíz tipológia már több alkalommal módosult (Szilágyi et al 2008, 2009.). Számításainkat emiatt kétféle módon végeztük el. A hullámtéri holtmedreket nem szerepelnek a tótipológiában, de jellemzőik alapján a kétféle tipizálási rendszerben a 9. és a 13. típusba való besorolás mellett döntöttünk. Eredmények A holtmeder vegetációjának jellemzői A holtmederre változatos, szubmerz és emerz fajokban gazdag hínárnövényzet voltjellemző, a nyári aszpektusban az egyes szakaszokon teljes mederszélességben. A meder több részén is megfigyelhető határozott zonáció mellett több területen a növény állományok mozaikos elrendeződése voltjellemző. A hínár társulások közül a Ceratophylletum demersi (Hild 1956) monodomináns társulást sikerült azonosítani, ezen kívül a Ceratophyllo-Nymphaeetum albae (V. Kárpáti 1963, Borhidi 2001), és a Trapetum natantis (V. Kárpáti 1963) volt a legjellemzőbb. A mocsári növényzetben a Typhetum angustifoliae (Soó 1927, Pignatti 1953), a Glycerietum maximae (Hueck 1931) társulás állományai a holtmeder parti sávjában több helyen is előfordultak. A Schoenoplectetum lacustris (Chouard 1924) állománya a felmérés során egy területen fordult elő, a Sparganietum erecti (Roll 1938) társulás állományai jellemzően mozaikos elhelyezkedést mutattak. A vízparton is és a hullámtér egyes részein tölgy-kőrisszil (Fraxino pannonicae-Ulmetum) és füz-nyár (Salicetum albae-fragilis) ligeterdő maradványokat találtunk. A társulásokban idegen fajként jelent meg a lombkorona szintben a degradációra utaló Robinia pseudo-acacia, cserjeszintben Amorpha fruticosa, Sambucus nigra, Rubus caesius. Az aljnövényzet nagyon szegényes volt az elöntések miatt. A hullámtéren folytatott emberi tevékenységek mezőgazdasági müvelés és a horgászat kedvezőtlen hatásai a zavarás tűrő fajok, honos gyomfajok és az antropogén tájidegen elemek terjedésében mutatkozik meg. A holtmeder állapotának jellemzése az Integrált Makrofita Minősítő Indexxel Az indexek értékeit a kétféle tipológia besorolás szerint számolva, az 1 táblázatban mutatjuk be. Mintaterület Fi index Zi index Ti index Wi index szama 9. 13. 9. 13. 9. 13. 9. 13. típus típus típus típus típus típus típus típus I 4 1 4 2 3,7 3,7 3,7 4,3 2 4 1 4 5 3,8 4,2 4,4 4,2 3 1 5 4 5 3,0 4,0 3,8 4,3 4 4 1 4 5 3,3 3,4 3,4 3,8 5 2 2 4 5 3,8 4,0 4,5 4,5 6 1 5 5 5 3,7 3,7 3,8 3,7 7 2 3 2 5 4,0 4,0 4,0 4,0 8 4 1 4 5 3,6 3,8 3,8 3,8 tipológiába történő besorolás eredménye szerint csak 1 .mintaterületen nem referencia állapotnak megfelelő a zonáció. A mocsári növényzet partmenti, összefüggő állományainak kialakulását kedvezőtlenül befolyásolja a horgászattal összefüggő tevékenység, amely zavaró hatásként jelentkezik. Az aszpektusok időbeni megjelenését jelentősen befolyásolta, megzavarta a július végi árhullám. Ennek hatásai legszembetűnőbben a Tisza felőli erdős társulások igen gyér, ill. elpusztult aljnövényzetében mutatkozott meg. Hasonlóan rossz állapotba került a mocsári növényzet, illetve jelentősen csökkent a hínárral borított vízfelület nagysága. A növényfedettségi indexek értéke a holtmeder egyes szakaszain teljesen eltérő volt a kétféle tipológiai beorolás esetén. A 9. típushoz soroláskor a vegetációs periódusban a növényfedettség átlagosan megfelelt a jó állapotnak, a nyári felmérés idején pedig a kiváló, referencia állapotnak. A nagy kanyarokban és a mélyebb, egyenes szakaszokon lényegesen kevesebb volt a hínár növényzet, a mocsári társulások pedig inkább csak kis foltokat alkottak a parti sávban. Ezen mintaterületeken az Fi index értéke 1., és 2. (szegényes és rossz kategóriák) volt. Látható, hogy a 13. típushoz tartozó referencia feltételek alapján teljesen megváltozott a helyzet, és a mélyebb növényzetben szegény mintaterületek minősítésének eredménye jelzett kiváló állapotot. Mintaterület A módszertanban részletezett számítás szerint a kapott zonáció index értékek többnyire 4-5 között változtak, így a víztest zonáció szerkezete természetes/természeteshez közel álló, ill. csak kismértékben megváltozott jellegű. A 13. 1. ábra. A természetes állapotra utaló fajok és az antropogén hatást mutató fajok mennyisége a mintaterületeken A természetességi index meghatározásához minden egyes előforduló lágyszárú növényfaj Borhidi féle Szociális Magatartás Típusát és természetességi értékét (SZMT(P) figyelembe kell venni. TA = Természetes állapotra utaló fajok /C(Cr, Cu); S(Sr, Su); G(Gr, Gu); NP/, AH = Antropogén hatást mutató fajok / DT; W/RC; I; AJ AC/. Az azonosított fajok közül összesen 49 utalt természetes állapotra, míg 29 faj jelenléte az antropogén hatásokat jelezte (1. ábra). Az egyes fajok tömegességi arányai alapján történt az indexek számítása. A mintaterületeken a természetességi indexek értékei 3-4 között változtak, ami azt jelenti, hogy e mutató szempontjából a holtmeder ökológiai állapota közepes-jó. A mintaterületeken azonosított fajok közül 43 volt a vizes élőhelyekre jellemző fajok (Ww fajok) száma (szubmerz, és emerz hinarak, mocsári és egyes mocsárréti növények), és 34 az üde és száraz termőhelyekre jellemző növény (2. ábra). Az A-D értékekkel súlyozott Ellenberg/ Borhidi féle WB értékek alapján számolt nedvességigény indexek a mintaterületeken 3,4-4,5 között változtak, ami közepes-jó állapotot jelent. Az IMMI EQR minősítés eredményei A holtmeder 8 mintaterülete makrovegetációjának 4 referencia jellemzőjére (Ti, Wi, Zi, Fi) vonatkozóan kiszámított indexek súlyozott értékeinek összegét, az egyes mintaterületek a referencia állapothoz képest meghatározott Környezeti Minőségi Arányát (EQR) számítottuk ki. A kiváló, referencia állapot esetében, a négy index súlyozott értékének összege 5, az EQR értéke pedig 1.