Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

6. szám - LI: Hidrobiológus Napok: „Új módszerek és eljárások a hidrobiológiában” Tihany, 2009. szeptember 30–október 2.

42 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 6. SZ. Cyclopoida Acanthocyclops robostus Sars 1863 Cyclops strenuus strenuus Fischer 1851 Thermocyclops oithonoides (Sars 1863) A száz évvel ezelőtti állapotokhoz képest (Daday 1885, Kottász 1913) számos Cladocera fajt sikerült munkánk során megtalálnunk, kivételt képeztek ez alól az Alona guttata Sars 1862 - amelynek Daday is csak egyetlen egyedét találta meg 1885-ben -, A. costata Sars 1862 (Dadayniú a faj Alona lineata néven szerepel (1885)), Bosmina longirostris O. F. Müller 1776, Leptodora kindtii (Focke 1844), Moina brachiata (Jurine 1820) és Simocephalus exspinosus (

Koch 1841) fajok. Ezen kívül a Ceriodaphnia reticulata (Jurine 1820) helyett (amely kötődik a hínaras, dús vegetációjú vizekhez) a puha üledéket és meleg vizet kedvelő, előrehaladott eutrofizálódást jelző C. laticaudata fajt mutattuk ki a területről. A szintén hiányzó, 1885-ben {Daday) még igen gyakori Alona costata hasonlóképpen a gazdag vízi növényzethez kötődik (Gulyás és Forró 1999), így ezen fajok eltűnésének hátterében a makrovegetáció gyakorlatilag teljes hiánya állhat. Ugyanakkor természetesen azt is számításba kell vennünk, hogy bár vizsgálatunk során nem találtuk meg az említett fajokat, ez azonban még nem bizonyítja, hogy teljesen eltűntek volna a Városligeti-tóból. Az előbbieken kívül először mutattuk ki a Cladocerák közül az Alona rectangulata, Daphnia curvirostris, Ilyocryptus sordidus és Pleuroxus aduncus, a Copepodák közül pedig az Acanthocyclops robostus, Eudiaptomus zachariasi és Thermocyclops oithonoides fajokat. Az Eudiaptomus zachariasi-1 Jungmayer (1914) a Városligetet kivéve Budapest számos kisvizéből kimutatta. Munkánk során a faj szinte valamennyi mintában megtalálható volt. A Copepodák közül nem sikerült megtalálnunk a Canthocamptus staphylinus (Jurine 1820) Harpacticoida fajt, amelyről Daday (1885) és Jungmayer (1914) egyaránt beszámoltak, azonban egyedsűrűség-maximumát a téli hónapokban tapasztalták. Hasonlóképpen hiányzott a mintákból a Calanoidák közül a Diaptomus castor (Jurine 1820) és a Mixodiaptomus kupelwieseri (

Brehm 1907), valamint a Cyclopoidák közül a Cryptocyclops bicolor {Sars 1863), a Cyclops furcifer Claus 1857, az Eucyclops serrulatus {Fischer 1851) és a Megacyclops viridis {Jurine 1820). Ezek a fajok 1885-ben, illetve 1914-ben még jelen voltak a Városligetitóban, bár az akkori szakirodalmi munkák sok esetben korábbi neveiken említik őket. Az inkább nagyobb, nyílt víztereket, magasabb vízállást kedvelő üvegrák {Leptodora kindtii) hiánya valószínűleg azzal magyarázható, hogy abban az időszakban, amikor az állat tömegessé válhatna (nyár végén és ősszel, Gulyás és Forró 1999), a Városligeti-tóban már csak igen kevés víz található, a befolyó felőli részen pedig (ahol a 7. mintavételi hely található és ahol a vízszint az egész év során állandó) a nagyszámú kivadult akváriumi díszhal a nagyobb gerincteleneket gyakorlatilag kieszi ebből az elkülönített víztérből. Ezt támasztja alá, hogy a 6. és 7. helyen vett minták minden alkalommal vagy üresnek bizonyultak, vagy csak néhány kistermetű, juvenilis evezőlábú rákot találtunk bennük. Ezzel szemben - elsősorban az áprilisi és júniusi mintákban az első 5 helyen az állatok fajszáma és abundanciája is jóval magasabb volt. Mivel a kagylós levéllábú rákok hazai (és fővárosi) elterjedéséről viszonylag kevés adatunk van, így a Leptestheria dahalacensis előkerülése a 3. mintavételi helyről szintén említésre méltó. Az állat elsősorban a kiszáradó kisvizek, esővizes tócsák lakója {Eder és Hödl 1996), így itteni előfordulása ebből a szempontból is érdekességnek számít. A Zooplankton mintákban található Cladocera és Copepoda fajok relatív abundancia-értékeinek vizsgálatakor érdekes volt megfigyelni a Daphnia fajok gyakoriságának alakulását (2. ábra). 0.8 0.6 0.4 0.2 LI • Daphnia longispina Daphnia magna • Daphnia curvirostris 3 4 5 Mintavételi helyek 2. ábra: A Daphnia fajok relatív abundancia-értékei nyáron (2008. július 11.) Az egyes helyeken előforduló fajok váltakozó relatív abundancia-maximumai a kompetitív kizárásra engednek következtetni, amely a meglehetősen hasonló ökológiai igényű fajok esetében valószínűsíthető. Ez a mintázat a Daphnia fajok és a Simocephalus vetulus esetében is megfigyelhető volt, ami szintén kompetíciós kölcsönhatásra utalhat. Utóbbi faj és a Daphnia obtusa (Kurz 1875) esetében ezt kísérletes vizsgálatok is igazolják (Corigliano és de Bernardi 1978, Corigliano 1978). A Cyclopoidák közül nyáron az Acanthocyclops robostus, tavasszal a Cyclops strenuus strenuus számított a legnagyobb abundanciájú kisráknak. A Cladocerák közül a már említett Daphnia fajokon kívül gyakoriak voltak mintáinkban a Simocephalus vetulus és Polyphemus pediculus fajok is, amelyek általában együtt fordultak elő a 2008 nyarán és 2009 tavaszán gyűjtött mintákban. ac ® c —, fs

|, ^ in ™ 1 ? Tf 1: r^ SlíoJ os'l ji® ss <a ; 3. ábra: Az első öt mintavételi helyTJPGMA-módszerrel bemutatott hasonlósága a Copepoda és Cladocera fajok jelenléte alapján (Jelmagyarázat: év évszak első betűje mintavételi hely száma. Ezen belül feketével a 2008. nyári, szürkével a 2009. tavaszi, dőlttel a 2009. nyári adatok láthatóak) A 3. ábra az első öt mintavételi hely fajkészletének hasonlóságát mutatja be (UPGMA, SYN-TAX 2000). A négy nagy csoport elkülönülésén elsősorban a szezonális változások látszanak (a fekete keretben szinte csak 2008. júniusi, a szürkében 2009. áprilisi, a pontozottban pedig 2009. augusztusi minták szerepelnek). Emellett a falikút (4. hely, szaggatott keret) fajkészlete is erősen elkülönült. (Mivel a 2009 nyarán gyűjtött 4. mintában nem volt egyetlen Copepoda vagy Cladocera sem, így ez a minta a hasonlósági e-