Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

6. szám - LI: Hidrobiológus Napok: „Új módszerek és eljárások a hidrobiológiában” Tihany, 2009. szeptember 30–október 2.

41 A Városligeti-tó rákfaunájának és kisrák együtteseinek (Copepoda, Cladocera) vizsgálata Horváth Zsófia, Vad Csaba Ferenc ELTE TTK Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék, 1117. Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C Kivonat: 2008-ban és 2009-ben hét helyszínen vettünk mintákat a budapesti Városligeti-tóból, hogy megvizsgáljuk a tó rákfaunáját és kisrák együtteseit, valamint öszszehasonlítsuk a száz évvel ezelőtti adatokkal. A mintavételt 85 [im lyukbőségü planktonhálóval végeztük, az állatokat 70%-os etanolban tartósítottuk. Emellett alapvető vízkémiai változók felvételét is elvégeztük. A feldolgozás során megszámoltuk az egyes mintákban található Copepodákat, Cladocerákat és Ostracodákat, és az előbbi két csoport egyedeit, valamint a Spinicaudatákat és Isopodákat faj szinten is meghatároztuk. Munkánk során 4 Copepoda, 12 Cladocera, 1 Spinicaudata és 1 Isopoda fajt mutattunk ki a területről. Az ágascsápú rákok fajlistája számos egyezést mutatott a száz évvel korábbról ismert városligeti adatokkal, azonban a korábbról leírt evezőlábú rákok közül csak egyet sikerült megtalálnunk. Először mutattuk ki a Városligeti-tóból a Leptestheria dahalacensis t (Spinicaudata), valamint a Cladocerák közül az Alona rectangulata, Daphnia curvirostris, Ilyocryptus sordidus és Pleuroxus aduncus, a Copepodák közül az Acaníhocyclops robostus, Eudiaptomus zachariasi és Thermocyclops oithonoides fajokat. Az egyes helyek kisrák együtteseinek relatív abundancia-viszonyai valószínűsíthetően a biotikus változók befolyására (többek közt a Daphnia fajok közti kompeticióra és a betelepített díszhalak hatására) utalhatnak. Kulcsszavak: Leptestheria dahalacensis, Spinicaudata, termálvíz, Széchenyi-fürdő. lapvető fizikai és kémiai változók WTW Multiline P3 típusú terepi mérőműszerrel való felvételét is elvégeztük (pH, hőmérséklet, vezetőképesség). A feldolgozás során megszámoltuk az egyes mintákban található Copepodákat, Cladocerákat és Ostracodákat, majd az előbbi két csoport egyedeit, valamint a Spinicaudatákat és Isopodákat faj szinten is meghatároztuk. Az állatok határozásához Brtek (2005), Dévai (1977), Eder és Hödl (1996), Einste (1993 és 1996), Flössner (2000), Gulyás és Forró (1999 és 2001), valamint Móczár (1950) munkáit, az adatok elemzéséhez pedig a SYN-TAX 2000 (Podani 1997) programcsomagot használtuk. Eredmények Az egyes mintavételi helyek vízhőmérséklete a meleg vizű befolyótól (ahol augusztusban 33,3 °C-ot mértünk) kelet felé haladva fokozatosan csökken, így mire a víz eléri az 5. helyet, kb. 10 °C-kal lesz hidegebb (ez vizsgálataink során nyáron 24,5, áprilisban pedig 13 °C-ot jelentett). A vezetőképesség a falikutat kivéve minden esetben 1625-1830 (iS/cm közé esett, utóbbi helyen (4. mintavételi pont) azonban mindössze 659-685 |rS/cm volt. Ezen adatok ismeretében megállapítható, hogy a díszkútban található víz valószínűleg inkább csak csapadékból származhatott. A pH-értékek közül a befolyó vize képviselte a legalacsonyabb értéket (6,7), ez a 6. helyen (kb. 50 méterrel messzebb) már kicsit magasabb volt (7,3). A maradék 5 mintavételi hely pH-értékei valamivel magasabbnak tekinthetőek, és ezek között már nem volt nagy eltérés (7,7-8,1). Vizsgálataink során az alábbi 18 fajt mutattuk ki a Városligeti-tó vízrendszeréből: Isopoda Asellus aquaticus (

Linnaeus 1758) Spinicaudata Leptestheria dahalacensis (Ruppell 1837) Cladocera Alona rectangula Sars 1862 Ceriodaphnia laticaudata P. E. Müller 1867 Chydorus sphaericus (O. F. Müller 1776) Daphnia curvirostris Eylmann 1887 Daphnia longispina (O. F. Müller 1776) Daphnia magna Straus 1820 Daphnia pulex Leydig 1860 Ilyocryptus sordidus (Liévin 1848) Pleuroxus aduncus (Jurine 1820) Polyphemus pediculus (

Linnaeus 1758) Scapholeberis mucronata (O. F. Müller 1776) Simocephalus vetulus (O. F. Müller 1776) Copepoda Calanoida Eudiaptomus zachariasi (

Poppe 1886) Széchenyi Ifüíitó M Városligeti tó Bevezetés Az utóbbi évtizedekben meglepően kevés hidrobiológiái munka foglalkozott a főváros kisvizeivel, valamint azok rákfaunájával. Ennek hatására irányult figyelmünk többek között a Városligeti-tóra, amely céljaink szerint egy hoszszabb távú, Budapest több kisvizére kiterjedő vizsgálatsorozat első tagja. A tó gyakorlatilag elszigetelten, a város közepén található, vize a Széchenyi-fürdőt tápláló melegvizű forrásból származik (Jungmayer 1914, Lorberer 1979). Még a tó medrének kibetonozása előtti időből származnak, és így elmondható, hogy természetesebb állapotokat imák le azok a kisrákokkal foglalkozó munkák, amelyek száz évvel korábbról ismeretesek (Daday 1885, Kottász 1913, Jungmayer 1914). Érdekesnek tartottuk megvizsgálni, hogy a tó medrének drasztikus átalakítása és az azóta eltelt idő menynyiben befolyásolhatta a kisrák fauna összetételét, valamint, hogy a melegvizű befolyótól kiindulva megfigyelhető-e a kisrák együttesek hőmérsékleti gradiens menti változása. Anyag és módszer A Városligeti-tó hét pontján végeztünk kézihálós mintavételt 2008-ban júniusban, valamint 2009-ben áprilisban és augusztusban. varosliget /. ábra: A Városligeti-tóban kijelölt mintavételi pontok (forrás: maps.google.com) A mintavételi helyek közül kettő a tó állandó vizű részén található (6. és 7. hely, utóbbi közvetlenül a melegvizű befolyó torkolatánál), négy a Vajdahunyad vára körüli, szintén egész évben több-kevesebb vízzel borított részén (1-3. és 5. hely), egy pedig a tó melletti falikútban (4. hely) (1. ábra). A csónakázótóból nem tudtunk mintát venni, mivel vizét az utóbbi években nem csak télre eresztik le (amikor a Műjégpálya működik rajta), hanem nyári időszakra sem töltik fel. A mintavételt 85 ^m lyukbőségü planktonhálóval végeztük, az állatokat 70 %-os etanolban tartósítottuk. Emellett a-